2015. december 24., 13:012015. december 24., 13:01
Karácsonyi-újévi jegyzetet kéne írnom, de kicsit nehéz úgy, hogy a babafigyelőn keresztül a pici sírását hallom, miközben édesapja próbálja elaltatni. Mostanában valamiért nehezebben megy az esti altatás, tegnap én „harcoltam”, ma Apuka a soros. Ez a helyzet. A „Szia, babóca” köszöntés mellett az A part alatt, Mókuska, mókuska és az Egy napon, mikor Micimackónak sorai csengnek a fülemben a fürdőszobában vagy a konyhában... No meg a számítógép előtt is. Nehéz így jegyzetet írni. Inkább tenni akarok, ölelni, szeretni, ringatni, puszilni, szoptatni, tisztába tenni, fürdetni és így tovább.
Első közös karácsonyunk elé nézünk a kisbabánkkal. Tavaly ugyanezzel a címmel az első olyan karácsonyról írtam, amit édesanyám nélkül kellett töltenem. Szomorú voltam és csak az elmúlt szép karácsonyokra tudtam gondolni, no meg arra, hogy milyen borzasztó lesz Anyuka nélkül ünnepelni. Egy év távlatából elmondhatom: nagyon más és bánatos volt a szenteste, de továbbra is együtt volt a család. És zigótányi méretben – hiszen azelőtt egy héttel fogant – már velünk volt Tibike is, bár ekkor még csak reméltük létezését. A szentesti istentiszteleten azért imádkoztam az újszülött Kisjézushoz, hogy küldjön nekem is egy kisbabát, és meghallgatott. Szeptember 16-án – egy amúgy nyárnak nevezhető napfényes napon – megszületett a kisfiunk. Azóta minden nagyon más. Más a fontos, másként élünk, alszunk, eszünk, sokkal zsúfoltabbak a napjaink, mint azelőtt voltak. A tévét például csak egyetlenegyszer kapcsoltuk be egy focimeccs ürügyén, de tíz perc után ki is kapcsoltuk. Sokkal több a dolgunk és kialakítottuk az „amit ma megtehetsz, tedd meg még tegnap, mert holnap biztos nem lesz rá időd” kis családi közmondását. Az állandó időhiány okozta zaklatottság ellenére mégis vidámabbak vagyunk, mint akkor voltunk, amikor volt szabadidőnk haszontalan dolgokra is. Mert együtt kacagunk a babával és gyönyörködhetünk szépségében, fejlődésében. A kicsi angyal beragyogja a szobát.
Az idei karácsony megint nagyon más lesz, mint az eddigiek voltak. Egy apróság körül fog forogni minden. Ilyen utoljára 23 éve volt, amikor öcsém négy hónapos volt, én nyolcéves, a húgom pedig hét. Készült akkor egy fénykép: a nagy fenyőfa alatt én gitárt tartok a kezemben (akkoriban tanultam az első akkordokat), húgom pedig a kisbaba öcsémet. Idén újrafényképezzük ugyanazt a beállítást, de a kisfiam lesz a baba a képen. Alig várom már! Mint ahogy az összes többi karácsonyt, amikor már élvezni tudja majd az ünnepet a kicsi-, s majd a nagy fiam. És közben továbbra is mindig hiányozni fog édesanyám.
Nehezen indult az írás, közben többször abba kellett hagynom, de csak sikeredett. És közben a babóca is elaludt. Jövőre együtt ugyanitt!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!