Hirdetés
Nánó Csaba

Nánó Csaba

Búcsú egy korszaktól

2022. december 30., 08:182022. december 30., 08:18

Egy év kényszerű szünet után éppen tizenkét esztendővel ezelőtt indult ismét útjára az Erdélyi Napló. Mintha tegnap lett volna az alakuló gyűlése: egy szép őszi napon új reményekkel, de a régi hittel és erkölcsi tudattal vágtunk neki a lap szerkesztetésének. Gondolatban akkor öt évet adtam maguknak. Úgy gondoltam, annyit még biztosan kibír a nyomtatott sajtó. Több mint kétszer annyi lett belőle, de az elkerülhetetlen mégis bekövetkezett.

A miértekre többféle magyarázat létezik, de a tények mégiscsak szomorúak.

Az olvasási szokások gyökeres megváltozásával, a közösségi média és a megannyi (sokkal nagyobb profitot termelő) internetes portál megjelenésével világossá vált, hogy a nyomtatott sajtót lehetetlen fenntartani. Lassan kihal az a generáció, amelyik még igényt tartott a média eme formájára. Akik szerették, ha kezükben megzörrent az újságpapír, és a reggeli kávé mellé elengedhetetlen kelléknek tekintették a nyomtatott lapot.

Nem is olyan régen még ritka volt az olyan erdélyi magyar család, amelyik ne járatta volna a helyi napilapot, és melléje még rendeltek egy heti rendszerességgel megjelenő kiadványt,

esetleg művészeti folyóiratot. Mindenki igénye és ízlése szerint fizethetett elő a különféle kiadványokra, hogy aztán a család apraja-nagyja kézről kézre adja őket. Iskolás koromban állandó összetűzésbe kerültem édesanyámmal, mivel a leves kanalazása, a második elfogyasztása közben rendszerint a vizeskancsónak támasztott újságot olvastam. A (rossz) szokás apai ágon öröklődött, már nagyapám is evés közben böngészte át a napi sajtót. Mások a munkahelyükön olvasták ki egy szuszra a napilapot. Esetleg azt, amibe az uzsonna volt csomagolva. Az olvasási szokások eltérőek lehettek, de az újság nélkülözhetetlenné vált. A nagymamák először a halálozási rovatot olvasták el, a meglett emberek a sportrovat mellett a politikai hírekbe is belenéztek, de még a gyerekek is találtak maguknak való érdekes írásokat.
Korosztályom számára a (lap)olvasás családi hagyománynak számított, a gyerekek úgy nőttek fel, hogy valamelyik asztalon, széken, polcon mindig kallódott legalább egy újság. Akkoriban még az emberekre mondták, hogy intelligensek, nem a gépekre. Az olvasó nem azt olvasta (millió nem kért reklámtól beszennyezve), amit egy előreugró ablak mutatott neki, hanem amit választott az újságosstandok színes palettájáról.
A sokszínű nyomtatott sajtókiadványok szerkesztőségeinek bája éppen abban rejlett, hogy mindegyikük igyekezett egy problémát más-más megközelítésből tálalni, magyarázni. Ma az uniformizált pár soros hírvilágban élünk, amely ritkán kínál háttér-információt, nem jár utána a dolgoknak, ilyesmire már nincs idő, hisz lemaradunk a következő hírről. Így lesz a tájékoztatás és a tájékozódás felszínes, mélység nélküli. Nincs beszélgetés, közös gondolkodás, agytréning – és ez nagyon meglátszik a cikkek minőségén. Az újságírás átalakult, az olvasási szokások úgyszintén.
A klasszikus újságírás végnapjait éljük. A nyomtatott sajtó megszűnése egyben egy életforma végét is jelenti. Azt, amikor kimentünk a postaládáig, elszaladtunk az újságárusig. Tudtuk, mikor érkezik a friss lap, és dühösek voltunk, ha a postás késett.
Közel harmincéves újságírói pályám végére valószínűleg most kikerül a pont. Mindazonáltal

hálás vagyok a sorsnak, hogy egy olyan közösség tagja lehettem, melynek osztottam erkölcsi nézeteit, hagyományokat felkaroló értékeit, a nemzet iránti elkötelezettségét,

ahol soha a kollégák között nem hangzott el egy hangos szó, és senki sem akarta a másikra erőszakolni véleményét. Több millió leütés, sok ezer cikk, több száz lapszám, boldog idők és nehéz napok után nyugodt lélekkel elmondhatjuk: igazi férfimunka volt!

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Mit és mibe rakhat bele egy magyar vezető Romániában?

Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.

Páva Adorján

Páva Adorján

Bukarest újabb abszurdja: bukott pártból magyarellenes kormányfőt?

A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.

Balogh Levente

Balogh Levente

Az egyre fogyó bizalom és az előre hozott választások

Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.

Páva Adorján

Páva Adorján

Csíksomlyó nem szavazókör

Csíksomlyó nem pártiroda, nem szavazókör, nem politikai határátkelő. Aki oda magyarokat párthovatartozás szerint engedne be, az nem a nemzetet védi, hanem éppen azt darabolja fel, aminek az egységére hivatkozik.

Makkay József

Makkay József

Medve hordja a vadászpuskát

Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.

Balogh Levente

Balogh Levente

Az RMDSZ üllő és kalapács között

Volt egy idő, amikor közszájon forgott a román bonmot, miszerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön: kivel fog együtt kormányozni az RMDSZ.

Balogh Levente

Balogh Levente

Bolojan: feláldozott mártír vagy a megújulás és a reform jelképe?

Az e heti fejlemények ismét csak bizonyították, hogy nincs olyan súlyos válsághelyzet Romániában, amelyet a politikai osztály ne lenne képes tovább fokozni.

Hirdetés