2017. február 18., 09:512017. február 18., 09:51
Gyermekkorunkban szinte mindannyian ismert arcok vagy hétköznapi hősök szerettünk volna lenni. Orvos, színészcsillag, pap, pilóta – válaszolgattuk a felnőtteknek, amikor fölénk tornyosulva nyaggattak, mik leszünk, ha majd mi is valaki fölé tornyosulhatunk. A miértre rendszerint ilyen válaszokat adtunk: mert meg akarom gyógyítani a betegeket, mert azt akarom, hogy mindig körülrajongjanak, mert segíteni akarok az embereknek megtalálni a jót, mert repülni szeretnék. A választás során vagy a kamera villogása s a mindig tökéletes mosoly, vagy a jót tenni akarás, esetleg a szenvedély vonzott. Mindenkinél más-más életkorig élnek ezek az ideális jövőképek: van, aki akkor hagyja el az orvosi diploma megszerzésének álmát, amikor rájön, hogy ugyanolyan fizetést fog kapni, mint az, aki összetéveszti a vesét a májjal, de aki vastag borítékkal fizetett a szépen bekeretezett diplomájáért, vagy mint az, aki ötös átlagosztályzattal vált orvossá. Romániában mindent könnyen lehet, ugyebár.
Ma utcára vonul és tüntet a korrupt kormány ellen, holnap ő maga kéri a műtét előtt álló beteg hozzátartozóját: csúsztassa csak be a pénzköteget a köpeny alatti zsebbe, mert különben nem fertőtlenít még egyszer. A legnagyobb probléma pedig az, hogy a műtétre váró, betegbiztosított páciensek ösztönösen kuporgatnak. Meg sem fordul a fejükben, hogy az orvos a megfizetett munkáját végzi. Egy másik is táblát emel ma, hogy aztán holnap üzlettulajdonosként háromszoros értékadót nyomjon minden rúd szalámira, mert tudja, hogy az Isten háta mögötti faluban rászorulnak a lakók az egyetlen boltocskára. A harmadik egy fél disznóért bárkinek elintézi a betegnyugdíjat. Egy olyan nép demonstrál, amelynek tagjai között – ha valaki jót tesz a másikkal – az első kérdés, ami felmerül: kinek az embere ez, milyen érdekek vezérlik? Egy olyan nép demonstrál, amelynek tagjai mára teljesen elfelejtették a jóindulat indíttatását, hiszen egyszerűen csak a vezetők gondolkodásmódját követik. Olyan vezetőkét, akiket mindig kompromisszumok árán választunk meg: olyasvalakit, akinek épp érdekében áll, hogy mi is jól járjunk. Mert az egyszerű közérdek Romániában nem létezik.
Vajon a román hivatali székeken terpeszkedő közszereplők már gyermekkorukban is azon ábrándoztak, hogyan fogják majd kihasználni a jóhiszeműséget, az ígéret szépségét?
Az Egyesült Királyságban sokan úgy tartották, hogy a korona egy felső, működtető erő, amely a nép és a kormány felett áll. Egy, a közös jólét felett őrködő idea, amelyért egyszerre küzd az államfő, a parlament, a nép is – nyugaton ez formálja az emberek gondolkodásmódját. Romániában a mindenen átgázoló önös érdek alakít át minden gyermeki, eredendő jó szándékot – ebben az országban ezt tápláljuk. A kérdés az: meg tud-e valaha változni ez a balkáni szájízű kelet-közép-európai mentalitás? S ha nem tud, a korrupt vezetők tetteit kicsiben lemásoló tüntető nép dülöngélő pillérein vajon meddig tud inogni ez az ország?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Gyula történelmi belvárosában áll egy ház, ahol nemcsak a falak, hanem a bútorok, a könyvek, a személyes tárgyak és a családi dokumentumok is mesélnek. A Ladics-ház egyedülálló módon enged bepillantást a 19–20. század fordulójának polgári életformájába.
Aki egy picit is elfogult volt Donald Trumppal szemben, és azt gondolta, hogy az amerikai elnök a béke és háború kérdésében merőben más, mint elődjei, az szombat hajnaltól valószínűleg másképp gondolja.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!