Bankmentés

Bár a parlamenti pártok nekiveselkedése alapján úgy tűnt, hogy idén kikerülhetnek az adósságcsapdából a romániai jelzáloghitelesek, ismét bebizonyosodott, hogy a banklobbival szemben a politikai osztály is nehezen veszi fel a harcot. A korábbi kedvező előjelek ellenére ugyanis az elmúlt időszakban nem várt akadályok tornyosulnak a svájci frankban felvett hiteleknek a törvényhozók által ellenszavazat nélkül megszavazott kivezetése előtt.

A térség más országaival – például Magyarországgal vagy Horvátországgal – ellentétben nálunk a politikum hosszú ideig nem igyekezett megoldást találni a devizahitelesek problémáira. Mindez persze nem azt jelenti, hogy itt ne lenne ugyanakkora „múltja” vagy kevésbé lenne számottevő ez a jelenség. Hogy nagy a baj, az a 2008-as gazdasági válság idején mutatkozott meg először, amikor egy év leforgása alatt megháromszorozódott a lakosság által felhalmozott törlesztési hátralék Romániában. Az eladósodottság terén az azóta született néhány részmegoldás ellenére sem történt érdemi javulás, hiszen jelenleg több mint 730 ezerre rúg a harminc napnál nagyobb hátralékkal rendelkező, késedelmes hitelesek száma az országban, a hátralékok összege pedig meghaladja a 2,5 milliárd eurót. Körülbelül annyit, amennyibe az eredeti szerződés alapján került volna az észak-erdélyi autópálya megépítése...

Mi az oka, hogy a hitelesek ilyen nehéz, már-már kilátástalan anyagi helyzetbe kerültek? A magyarázatot sokan ismerik. A világválságot megelőző romániai gazdasági növekedés hatására nagyon sokan vágtak bele ingatlanvásárlásba – megfelelő tőke híján bankkölcsönből. A hatalmas kereslet hatására a kereskedelmi pénzintézetek válogatás nélkül – az akkori reklámszlogennek megfelelően mindössze az igénylő személyi igazolványa alapján – folyósították a hitelt, ráadásul a lej helyett az alacsonyabb kamat okán az euró és a svájci frank alapú kölcsönt ajánlották. A minimális pénzügyi ismeretekkel rendelkező, a szerződés apróbetűs részeit el sem olvasó jelzáloghitelesek csak évek elteltével, a törlesztőrészlet fokozatos emelkedése után döbbentek rá, hogy rossz vásárt csináltak. Az euró, valamint a svájci frank árfolyamának megugrása és a válság nyomán foganatosított megszorítások hatására egyre többen képtelenek törleszteni a banknak.

Bár sokan a fogyasztói kölcsönszerződések törvényességét is felügyelő Román Nemzeti Banktól (BNR) vártak segítséget, a jegybank egyértelműen a pénzintézetek oldalára állt. Mugur Isărescu jegybanki kormányzó mindig azzal hárította el a devizahitelesek segélykiáltását, hogy vállalniuk kell a felelősséget azért, amit aláírtak, függetlenül attól, hogy a hitelmegállapodás számukra kedvezőtlen záradékokat is tartalmaz. Mindez főleg azok után bizonyult cinikus hozzáállásnak, hogy a romániai bíróságokon immár futószalagon születnek a hitelesek számára kedvező ítéletek, amelyek elrendelték a szerződésekben fellelt úgynevezett tisztességtelen feltételek kiiktatását. Aztán amikor a bajba jutottak többször is utcára vonulva követeltek állami beavatkozást, a politikusok is észbe kaptak, és sorra születtek a parlamentben az adósmentő intézkedések. Először tavaly szavazták meg a magáncsőd intézményét, amely lehetővé tenné az eladósodott magánszemélyeknek, hogy csődbiztos felügyelete alatt átütemezzék adósságaikat. Az adósságcsapdába kerültek megsegítését célzó intézkedés szépséghibája, hogy bevezetését egy évvel, idén decemberre elhalasztották, Klaus Johannis államfő pedig nemrég megfontolásra visszaküldte a törvényhozásnak. Több mint egyéves vita után fogadta el a törvényhozás az ún. elsétálási törvényt, amely alapján a jelzáloghitelesek adósságuk teljes visszafizetése helyett átadhatják a bankoknak a hitelbiztosítékban megjelölt ingatlant. Mondani sem kell, a BNR és a kereskedelmi pénzintézetek bankcsődöket és pénzügyi apokalipszist vizionálva ellenezték a jogszabályt, például nem kevesebb, mint százötven alkotmányossági kifogással akadályozták, hogy ügyfeleik otthonukról lemondva megszabaduljanak a teljes adósságuktól. És siker koronázta a pénzintézetek aknamunkáját, hiszen az alkotmánybíróság a minap részben alaptörvénybe ütközőnek nyilvánította a hitelcseretörvényt. További kedvezőtlen fordulat a hitelesek számára, hogy a technokrata kormány megtámadta az alkotmánybíróságon azt a friss jogszabályt, amely lehetővé tenné, hogy a szerződéskötéskor érvényes árfolyamon váltsák át lejre a frankkölcsönöket. Ami óriási segítség lenne, hiszen például a svájci frank árfolyamának megugrása miatt sok esetben megháromszorozódtak a törlesztőrészletek.

Így, vagyis eléggé csehül áll jelenleg a devizahitelesek problémája Romániában. És miközben hónapokon keresztül folyt a riogatás, miszerint az adósmentő intézkedések bankcsődöket fognak okozni, beszédes adalék, hogy az idei év első felében elkönyvelt több mint félmilliárd eurós profitjukkal a romániai pénzintézetek bizonyultak a legnyereségesebbeknek Európában. Ha már a terheket teljes egészében ügyfeleikre tolnák, miért nem hajlandók a busás profitból átengedni ügyfeleiknek a hitelintézetek? Azaz: kiknek a megmentése zajlik valójában?