Nánó Csaba
2020. november 12., 19:432020. november 12., 19:43
Egy hét telt el, amióta a kolozsvári vasutascsapat 5–0 arányban kikapott Rómában az Európa Liga csoportkörében. Sokan szégyenként élik meg a vereséget, mások valóságos szerencsétlenségként, megint mások dühösen, hogy ilyen előfordulhatott. Vannak, akik az edzőt, mások a játékosokat hibáztatják. Pedig ez a zakó régen benne volt a levegőben… Ebben a kilencven percben ugyanis „mindössze” a román futball összes hibája, hazugsága, tehetetlensége, betegsége fellelhető volt. Mindaz, amiket a szurkolók nem látnak, amik a kulisszák mögött zajlanak jól eltakarva a kíváncsi tekintetek elől. Átláthatatlan, kibogozhatatlan szövetségek, érdekcsoportok óhajai szövik át a sportágat. A klubok vezetői előtt pedig egyetlen cél lebeg: minél kevesebb befektetéssel a lehető legtöbbet kihozni. Ami némileg érthető is, hiszen így működik a piacgazdaság. Csakhogy nyersanyag nélkül lehetetlen bármit is előállítani. És ez a sportra is érvényes.
A román labdarúgás rákfenéje mélyen gyökerezik. Ha a sajtóban megjelenik egy interjú visszavonult focistákkal, levitézlett klubvezetőkkel, de akár kiöregedett játékvezetőkkel, a beszélgetés közben óhatatlanul arra terelődik a szó, hogyan adták-vették annak idején a mérkőzéseket, kik és miért döntöttek bajnokságok, csapatok, emberek sorsáról, hogyan verték át a rendszert és ezzel együtt természetesen a nézőket. Azokat, akik naivan azt hiszik, minden a pályán dől el. Így volt ez 30, 40, 50 éve, a közelmúltban, és így lesz ez még sokáig. A szereplők szinte büszkén mesélnek arról, milyen disznóságok történtek aktivitásuk idején – bár ők nyilván mindenben ártatlanok voltak.
A román foci ma már olyan vicc, amin nem lehet nevetni. Sőt siralmas. A 80-as évek eredményes labdarúgását, amikor a csapatok még nemzetközi szinten is számítottak, a rendszerváltás után már csak a lendület vitte tovább. Egy ideig. Amíg eltűntek azok, akik a kommunizmusban nőttek fel, tanultak labdába rúgni, és pártállami utasításra akár lábukat is törték a jó eredményekért. Akik a munka hőse címért és egy pléh plecsniért verejtékeztek a pályán – persze képletesen, mert azért volt, amit a tejbe aprítaniuk. Csakhogy nagyot fordult a világ, a huszonéves milliomosok már nem hajlandók kiköpni a tüdejüket a pályán, a kevés erőfeszítésből is jól megélnek, senki sem zavarja vissza őket az esztergapad mellé, ha nem mutatnak fel teljesítményt.
Ez lett a veszte a kolozsvári csapatnak is, ahol elvárják a nagy eredményeket, csak a klub vezetői éppenséggel alig tesznek bármit is mindezért. Ha egy-két alapember valamilyen okból kiesik, meztelen a király, az edző alig tud összeszedni egy csapatra való focistát egy mérkőzésen. Ez pedig egyáltalán nem vall a vezetőség profi szemléletére. Iskolás szint, amikor az egyik kolléga kiesik, és az osztályban nincs elég fiú, hogy pótolják. Egyébként az említett összecsapásra a Róma is tartalékosan állt ki, csakhogy a posztján második vagy harmadik játékos is majdnem ugyanolyan képességű, mint a kezdő. Ez hiányzik leginkább a kolozsváriaknak, ezért nem fognak soha komolyabban előrelépni. Ugyanakkor az olaszok félgőzzel, foghíjas csapattal hét kapura küldött lövésből öt gólt értek el. Ez teszi a különbséget.
A kolozsváriak edzője nem bízik a fiatalokban, a szakvezetés olyan játékosokat igazolt (tegyük hozzá, ingyen), akikről kiderült, nem képesek felnőni az elvárásokhoz, vagy egyszerűen nincsenek még egy román első ligás csapat szintjén sem. Ám ezekből az igazolásokból valakik komoly összegekkel gazdagodnak. Mit számít eredmény, becsületes helytállás?
A sportág hanyatlásának az sem mellékes tényezője, hogy a klubok körül rengeteg kétes figura kering, akik csak a haszonszerzés reményében forgolódnak a csapatok körül. A román népmesékbe illő névvel rendelkező Adrian Mititelu, ez az oltyán gengszter (hivatalos megnevezése: üzletember) a másodosztályú krajovai csapat tulajdonosa a 17-ik olyan személy, aki valamilyen szinten kapcsolódik a román labdarúgáshoz és a napokban letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Ha másfél tucat „fociszakember” ül vagy ült a rácsok mögött, gondolhatjuk, milyen „tiszta” ez a sportág mifelénk. A „jó fiúk” között találunk klubvezetőt, csapattulajdonost, játékosügynököt és egykori válogatottat. De hányan vannak még olyanok – Mircea „Keresztapa” Sandu vagy Mitică „Corleone” Dragomir, hogy csak két nevet mondjunk azok közül, akik feje felett ott lebeg az igazságszolgáltatás kardja –, akik kisebb-nagyobb mértékben jogtalanul tették rá kezüket a román fociban is keringő temérdek pénz jelentős részére.
Talán sokan nem értik, miért érdemes szót vesztegetni e dolgokra. Nos,
Ahol a korrupció, az önös érdek, a hozzá nem értés felüti a fejét, onnan nehéz azt kiűzni. Románia majdnem minden téren utolsó Európában, és ez immár a szebb időket megélt sportra is érvényes.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Rostás Szabolcs
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Balogh Levente
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Páva Adorján
A drága energia, a méregdrága üzemanyag és az egyre erőteljesebb megélhetési nyomás korában egyre kevésbé látszik elvont brüsszeli jelszónak, buta és költséges hóbortnak a zöld átállás Erdélyben.
Gazda Árpád
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Rostás Szabolcs
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Balogh Levente
Üzenetértékű, hogy Románia és Ukrajna partnerségi megállapodást kötött, de kérdéses, mi lesz a kisebbségekkel – az időzítése kapcsán pedig némi olyan érzése is van az embernek, hogy Kijev és Bukarest a magyar választási kampányba is beszállt egy kicsit.
Somogyi Botond
,,Biztosan nem lesz világháború?” – kérdezte tőlem hosszú évekkel ezelőtt a lányom. ,,Emlékszem, apa – mondta nekem a minap – azt válaszoltad, háború biztos nem lesz, legfennebb gazdasági, digitális háború.”
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!