2016. január 09., 19:362016. január 09., 19:36
A tavalyi év nem mindenkinek alakult egyformán. Az egyik jobboldali újságíró ismerősömet kirúgták az állásából. Pedig jó munkaerő volt, ügyesen dolgozott. Talán éppen ez volt a gond – mondtam magamban. Vagy inkább az, hogy nem volt elég „hajlékony” a vezetőség irányába. Igyekezett innen-onnan segítséget kérni, de nem kapott, ezért új területen próbált szerencsét. Az újságírással nem hagyott fel teljesen, de már nem a régi elkötelezett személy köszönt vissza a sorok mögül. Saját bevallása szerint inkább a baloldalon próbálkozik. „Húszéves tapasztalatom szerint ott nagyobb befogadásra számíthatok”– mondta nemrég elkeseredetten. Én pedig nem ellenkeztem vele. Keserűségét megértettem, s helyzetét ismerve döntését nem vitattam.
Ismerősöm egyik barátjával állítólag éppen a fordítottja történt: alaposságának és állhatatosságának köszönhetően lépett egyet a ranglétrán. Ettől azonban mintha megváltozott volna – mesélik. Régi jobboldali énjét visszafojtotta, s egy nem létező megfelelési kényszer hatása alá került. Vagy mégiscsak létező? Lehetséges, hogy már a jobboldalon is érvényesül a liberális cenzúra? Hogy nem szabad írni olyan témákról, amelyeket néhány évvel ezelőtt természetesnek tartottunk? Hogy jobboldalon is van olyan polkorrekt maszlag, melynek alapján tiszteletben kell tartani az úgynevezett „másságot”? És nem szabad a hagyományos, keresztyén családi értékrendre építő társadalmat tönkretevő liberális, kozmopolita világot kritizálni? És vannak tabutémák, amelyekről írni retorziót von maga után, mert rögtön kirekesztő, szélsőséges, intoleráns a szerző?
Valószínűleg igen. Pedig azt gondolná az ember, hogy ha már évek óta nem a baloldal van hatalmon, akkor változik a helyzet. Úgy tűnik, változik, csak nem abba az irányba, amelyikbe gondolnánk. A sajtó- és véleményszabadság csak a törvényben mutat jól, a valóságban már sokaknak kényelmetlen. Ezért ha a jobboldali újságíró élni akar, akkor bulvárosodik, jópofáskodik vagy az időjárásról ír. Ugyanis az mindig aktuális. Bár az utóbbi években az is egyre szélsőségesebb…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!