
2016. január 09., 19:362016. január 09., 19:36
A tavalyi év nem mindenkinek alakult egyformán. Az egyik jobboldali újságíró ismerősömet kirúgták az állásából. Pedig jó munkaerő volt, ügyesen dolgozott. Talán éppen ez volt a gond – mondtam magamban. Vagy inkább az, hogy nem volt elég „hajlékony” a vezetőség irányába. Igyekezett innen-onnan segítséget kérni, de nem kapott, ezért új területen próbált szerencsét. Az újságírással nem hagyott fel teljesen, de már nem a régi elkötelezett személy köszönt vissza a sorok mögül. Saját bevallása szerint inkább a baloldalon próbálkozik. „Húszéves tapasztalatom szerint ott nagyobb befogadásra számíthatok”– mondta nemrég elkeseredetten. Én pedig nem ellenkeztem vele. Keserűségét megértettem, s helyzetét ismerve döntését nem vitattam.
Ismerősöm egyik barátjával állítólag éppen a fordítottja történt: alaposságának és állhatatosságának köszönhetően lépett egyet a ranglétrán. Ettől azonban mintha megváltozott volna – mesélik. Régi jobboldali énjét visszafojtotta, s egy nem létező megfelelési kényszer hatása alá került. Vagy mégiscsak létező? Lehetséges, hogy már a jobboldalon is érvényesül a liberális cenzúra? Hogy nem szabad írni olyan témákról, amelyeket néhány évvel ezelőtt természetesnek tartottunk? Hogy jobboldalon is van olyan polkorrekt maszlag, melynek alapján tiszteletben kell tartani az úgynevezett „másságot”? És nem szabad a hagyományos, keresztyén családi értékrendre építő társadalmat tönkretevő liberális, kozmopolita világot kritizálni? És vannak tabutémák, amelyekről írni retorziót von maga után, mert rögtön kirekesztő, szélsőséges, intoleráns a szerző?
Valószínűleg igen. Pedig azt gondolná az ember, hogy ha már évek óta nem a baloldal van hatalmon, akkor változik a helyzet. Úgy tűnik, változik, csak nem abba az irányba, amelyikbe gondolnánk. A sajtó- és véleményszabadság csak a törvényben mutat jól, a valóságban már sokaknak kényelmetlen. Ezért ha a jobboldali újságíró élni akar, akkor bulvárosodik, jópofáskodik vagy az időjárásról ír. Ugyanis az mindig aktuális. Bár az utóbbi években az is egyre szélsőségesebb…
Hűvös hajnalokkal, de sok napsütéssel és 20 fok körüli délutáni hőmérsékletekkel köszönt be október Erdélyben. A HungaroMet következő hét napra szóló előrejelzése alapján számottevő csapadékra egyelőre nem kell számítani.
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Nem múzeumi anyagként, hanem ma is élő, szerethető és megszólító kultúraként szeretné bemutatni az operett és a magyar zenés színpad örökségét a Hat élet, hat sors című új kolozsvári programsorozat, amely szeptember 27-én kezdődik Kolozsváron.
Világszerte már 1,17 milliárd embert érint valamilyen mentális zavar, és Erdélyben is egyre többen kérnek segítséget. Vajda Ildikó pszichiáter szerint különösen aggasztó, hogy mind több fiatal és serdülő kerül rendelőbe.
Hiába nőttek a romániai fizetések, ez nem hozta magával automatikusan a vásárlóerő növekedését is, az infláció ugyanis többet „vett ki” a zsebünkből – ez a munkaerőpiacot vizsgáló tanulmány egyik legfontosabb következtetése.
Egyre több partiumi, sőt erdélyi kertben érik be a füge (Ficus carica), sőt akadnak helyek, ahol a indián banán vagy datolyaszilva is megterem.
Megőrizni a tájegységekre jellemző hagyományos, népi mintákat és formákat vagy a vevők igényeihez igazítani a cserépedényeket – erre a kérdésre is keresték a választ a fazekasok Marosvásárhelyen az Erdélyi Mesterségek Ünnepén.
Egy rövid erdélyi körút mindig több az egyszerű kirándulásnál: történelem, épített örökség vagy éppen érdekes találkozások egyvelege. Mi mind a hármat megtapasztaltuk, amikor Erdély több épített örökségét felkerestük.
A hét második felében még késő nyárias, 24–25 Celsius-fokos idő várható Erdélyben, a hétvégén azonban jelentős változás kezdődik. Szombattól megnő a záporok, zivatarok esélye, majd vasárnaptól tartósabban csapadékosra fordulhat az idő.
Egy épület akkor válik igazán otthonná, amikor élettel telik meg. A Kolozsvár melletti Kajántón évtizedes álom valósult meg az új református gyülekezeti ház felépítésével, amelynek története az imádságról, adakozásról, sok munkáról szól.
szóljon hozzá!