A húsvét csodája

Láthatatlanul töltődik fel, és ragadja magával a család és az őt körülvevő kisebb közösség ünnepélménye.

Amikor hosszú évekkel ezelőtt kislányom akkorácska lett, hogy a templomi istentiszteleten megértette a pálmaágak között Jeruzsálembe bevonuló Jézus ünneplését, megütközve kérdezte tőlem: ha az emberek annyira szerették, akkor miért feszítették meg? A magától adódó kérdés túl magas labda volt számomra, a kézenfekvő választ nem éreztem igazinak. A Messiást, a királyt ünneplő ujjongó tömeg hirtelen átváltozása halált követelő nagypénteki sokasággá a teológia egyik nagy rejtélye, amelynek magyarázatába a tömegpszichózist kutató szakemberek is bekapcsolódhatnak. Mai szemmel nézve (is) megdöbbentőnek tűnhet, hogy a betegeket meggyógyító vagy Lázárt a sírból feltámasztó Messiás csodatevéseit közelről megtapasztalt tömeg empátiája és elfogadása miként csap át vérszomjas bosszúvá?

Megdöbbentő? Talán annak tűnik, de ha az embernek a történelem folyamán feljegyzett vagy kikövetkeztethető tetteit vesszük górcső alá, rájövünk: nincs új a nap alatt!

talán éppen azok, akik képmutató módon az ő követőinek tartják magukat, de tanításait megtagadják, és minden lehetőséget kihasználva ellene fordulnak.

Jézus ezt már kétezer évvel ezelőtt is tudta: nem véletlen, hogy önként vállalta a kereszthalált. Isteni nagysága köszön vissza Megváltóként mindazok számára, akik a gyakori keresztre feszítést mégis képesek megbánni. Akik szembe tudnak nézni bűneikkel és esendő életükkel. Az ebből eredő kegyelem teszi igazán erőssé a keresztre feszítés utáni feltámadásban hívő embert és mutat neki utat göröngyös hétköznapjaiban is. Ez a hit ereje, amit húsvét egyedülálló misztériuma tud bennünk megerősíteni.

Sok ember nem hisz a csodákban. A Jézus-korabeli emberek többsége sem hitt benne, pedig saját szemével látta és saját fülével hallotta mindazt, amit ember addig és azóta sem tapasztalt meg földi létében.

A keresztény hit eleve nem csodaszer, nem varázslat, hatása mégis azzá válhat, ha az ember beengedi életébe Jézust és mindazt, amit ő követőinek ajánl. A hívő hétköznapjaiban a gondviselés hozományaként megtapasztalt „csodák” valójában a jézusi tanítás elfogadását jelentik. Azt, hogy a gyarló és bűnös ember is részese lehet a megváltás misztériumának. Ezt hirdetik nagypénteken a megfeszített Jézus szenvedései, és ezt teszi igazából teljessé a feltámadás, az újjászületés üdvtörténete.

Ehhez a felismeréshez szeretnék minden kedves olvasónknak áldott húsvétot kívánni!