Hirdetés
Somogyi Botond

Somogyi Botond

A háború a legjobb üzlet

2025. március 26., 08:352025. március 26., 08:35

2025. március 26., 09:242025. március 26., 09:24

Rearm Europe, újrafegyverkezés Európában: ezt a nevet viseli Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének a nagyszabású, 800 milliárd eurós terve, ami egy esetleges háború esetén az EU védelmi képességeinek megerősítésére szolgál.

Az új fegyverkezési tervezetet mintegy két héttel ezelőtt az uniós tagországok ellenszavazat nélkül fogadták el, mintha háború lenne küszöbön az Európai Unióban. Az más kérdés, hogy azóta a holland parlament nemet mondott az őrült tervre.

És hogy miért őrült? Egyrészt azért, mert

a tervezet magában foglalja Ukrajna további támogatását

(az európaiak eddig mintegy 50 milliárd euró katonai segélyt és ennél jóval több pénzbeli, valamint humanitárius segélyt nyújtottak a szláv államnak), másrészt azért, mert felmerül a kérdés: ki ellen kell megvédenie magát Európának?

Barack Obama óta az amerikai elnökök folyamatosan kérik a NATO-tagországokat, hogy költségvetésükből legyenek már szívesek több pénzt fordítani az Észak-atlanti Szövetség kiadásainak fedezésére. Amit a tagországok rendre elfelejtettek. Trump színre lépésével azonban ez részben változott, mert az unortodox módon politizáló amerikai elnök belengette, hogy esetleg kilép a NATO-ból, vagy csak egyszerűen csökkenti a szövetségnek nyújtott amerikai fenntartási és katonai költségeket. Ergo több kiadás hárul majd Európára, sőt a vén kontinensnek saját magát kell ezentúl megvédenie.

Az amerikai álláspontot értem, hiszen miért kellene a NATO-t csupán amerikai pénzből fenntartani. Egyébként ugyanúgy furcsa, hogy Európában nagyjából mindent a németektől várnak. Emlékezzünk arra, hogy a görög válság idején a németeknek kellett több mint 100 milliárd eurót küldeniük a balkáni országnak azért, hogy ne mondjon csődöt (az más kérdés, hogy cserébe állítólag több szigetet kaptak, de szóbeszédre ne adjunk).

Szóval az amerikai álláspontot részben értem, az európait (látszólag) kevésbé. Mert mi a manónak kell nekünk fegyverkezünk akkor, amikor senki nem veszélyeztet bennünket? Az amerikaiak biztos nem támadnak meg, mert szövetségeseink.

A kínaiakat nem érdekli Európa, amúgy is mindent náluk gyártunk, gazdaságilag már szinte vazallusaik vagyunk, és lassan a technológia terén is előznek.

Arról nem is beszélve, hogy – nyilván vicces túlzással élve – a kínai hadseregben több a szakács, mint ahány katona Európában.

Az oroszok sem akarnak megtámadni, holott a nemzetközi fősodor ezt a mantrát sulykolja sok országban. A történelem folyamán Oroszország mindig Kelet felé terjeszkedett (tessék megnézni a térképeket!), s le-leverte a kelet-európai államok szabadságharcát (a mienket többször is), bevonult ütközőzónát kialakítani a szovjet hadsereg a térségünkbe, de lerohanni soha nem akarta a kontinenst. Legfennebb védte magát Napoleontól és a náciktól, amikor azoknak Oroszországra fájt a foguk.

Ki lenne, aki veszélyeztetné földrészünket? Az arabok, muzulmánok? Ugyan már. Azok sokkal okosabbak, mint gondolnánk. Ők már régen elhatározták, hogy Európát nem fegyverrel veszik be, mint ahogy annak idején a mórok próbálták Spanyolországban. Hanem demográfiai szempontból semmisítik meg. És meg kell adni: a balliberális kormányok migráns- és családpolitikája miatt ez a tervük egyre jobban halad.

Szerintem más oka van a fegyverkezésnek. Mint ahogy az ukrán–orosz háborúnak is.

Az egész a gazdaságról, az ásványkincsek kiaknázásáról és a mezőgazdasági területek felosztásáról, valamint újjáépítésről szól – azaz sok-sok pénzről.

Minél inkább szétbombázzák Ukrajnát (mindkét részről), annál inkább szükség lesz az újjáépítésre. És a legnagyobb vállalatok, amelyek esélyesek arra, hogy megkapják a szerződéseket, a világ legnagyobb konzorciumának, egy amerikai befektetési alapnak a tagjai. Amely nem mellesleg március folyamán 23 milliárd dollárért felvásárolta a Panama-csatorna két végén fekvő kikötőket egy hongkongi székhelyű (értsd kínai) vállalattól. Vagyis a kínai megfigyelés alatt álló Panama-csatorna, amely a világ egyik legforgalmasabb üzleti útja (hajózási szempontból), ezentúl amerikai vállalati tulajdonba kerül (Trump beiktatási beszédében egyébként a Panama-csatorna ügyét is említette!).

Ami pedig az ásványkincseket illeti: láthattuk, hogy a béke és a további amerikai támogatás érdekében az USA elnöke Ukrajna ásványkincseinek 50%-át kérte cserébe Zelenszkijtől. Miért a felét? Mert a másik fele már foglalt. A geopolitikailag kulcsfontosságú Krim-félsziget, valamint az iparilag fejlett Donyeck és Luhanszk ugyanis orosz kézen van – a környéken található Európa legnagyobb szénlelőhelye (igen, ez nem elírás).

És sorra vegyük tovább. Ukrajna mezőgazdasági területei Európában (és részben a világon) a legnagyobbak, leggazdagabbak. 30 százalékuk már multinacionális cégek birtokában van. Amelyek szintén a már említett amerikai befektetési alap tulajdonai. Nem véletlen, hogy az európaiak tovább akarják folytatni a háborút – csúnya szóval élve tovább akarnak „befektetni” –, hogy a későbbi részesedésből minél nagyobb szeletet tudjanak maguknak lekanyarítani.

És akkor nem említettem még a fegyvereket. Minél tovább tart egy háború, annál több fegyverre van szükség – mindkét oldalról. Egyrészt az orosz, kínai, iráni, török (az utóbbiak amúgy ide is, oda is adtak el) stb. fegyvergyártók gazdagodnak. Másrészt a nyugatiak. És

ezek jelentős része ugyancsak az amerikai befektetőcsoportnak a tulajdonai. Nem csoda, hogy a NATO-t folyamatosan kell bővíteni

(legutóbb éppen Finnország és Svédország csatlakozott), hiszen az új tagországoknak meg kell felelniük a kritériumoknak, azaz a legmodernebb fegyverekkel kell rendelkezniük. Ez pedig a fegyvergyártók malmára hajtja a vizet. És kinek a pénzéből? Hát az országok költségvetéséből, az adófizetőkéből, a mienkből.

Még mondja valaki, hogy a háború nem a legjobb üzlet!

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Kisebb parlament mellé nagyobb helyi autonómiát!

Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.

Makkay József

Makkay József

Kiskapuk országa: Románia harca az adócsalás ellen

Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.

Páva Adorján

Páva Adorján

Ki merészel még röhögni azon, hogy az asszony verve jó?!

Talán ezen már az asszonyt, gyereket néha-néha jól elnáspángoló, gyepáló, agyabugyáló, puháló, döhölő „tisztességes” erdélyi magyar emberek sem röhögnek egy jót a kocsmában: tizenöt késszúrás a közös kisgyermeket karjaiban tartó fiatalasszonynak.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Magyarokat gyalázni lehet, a különnyugdíjakat kritizálni uszítás?

Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.

Balogh Levente

Balogh Levente

PSD-s tisztújítás: maradhat az ellenzéki retorika és a kampányüzemmód

Felszállt hát végre a fehér füst a román kormánykoalíció legerősebb tagjában, a Szociáldemokrata Pártban (PSD), miután a múlt heti kongresszuson az összes harcba szálló Sorin Grindeanu közül Sorin Grindeanut választották pártelnökké.

Balogh Levente

Balogh Levente

Amerika magunkra hagy?

Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Lázba hoz még valakit az autonómia a román nacionalistákon kívül?

Székelyföld önrendelkezése napjának „megünneplése”, majd egy bukaresti parlamenti felszólalásra érkezett szokásos hőzöngés apropóján rövid időre a figyelem középpontjába került a területi autonómia kérdése.

Hirdetés