Egész Finnország forrong, amióta múlt kedden hivatalossá vált, hogy a Microsoft felvásárolja a Nokia mobiltelefongyártó üzletágat 5,44 milliárd euróért. Ugyanakkor a Microsoft tíz évig bérbe veszi a Nokia-szabadalmakat és a cég térképszolgáltatójának is stratégiai partnere lesz.
2013. szeptember 12., 21:422013. szeptember 12., 21:42
Az eladás híre valósággal sokkolta a finn közvéleményt. Érzelem és értelem feszül egymásnak, és a két oldal képviselői bőszen győzködik egymást a maguk igazáról. A Nokia különleges helyet foglal el a finn emberek lelkületében, hiszen e kis nemzet nem mindennap kerül világelső pozícióba, a Nokia pedig egészen 2012-ig a világ legnagyobb mobiltelefongyártója volt. Amikor a cég a csúcson volt, a 2000-es évek elején, a Helsinki tőzsde összértékének több mint a felét a Nokia jelentette. Divat volt Nokia telefont használni, volt olyan időszak – még az okostelefonok 2007-es megjelenése előtt –, amikor a finn mobiltelefonosok mintegy 90 százalékának volt Nokiája. Így talán érthető, hogy a felvásárlás híre egyetlen állampolgárt sem hagyott hidegen. Különböző elméletek láttak napvilágot az elmúlt napokban, amelyek magyarázatot próbálnak találni a történtekre. Azok, akik már a két cég közötti, 2 évvel ezelőtt létrejött stratégiai partnerséget sem nézték jó szemmel, most igazolódni látják akkori aggódásukat, mások pedig a vezérigazgató Stephen Elop személyében vélik megtalálni a bűnbakot, aki amolyan trójai falóként éppen a Microsofttól érkezett három évvel ezelőtt, hogy a Nokiát a Microsoft kezére játsza. Ezeket látszik igazolni az a tény, hogy a keddi bejelentéssel egy időben Elop lemondott vezérigazgatói címéről, hogy visszatérjen a Microsoft-hoz, ahol a mobilkészülékek gyártásáért felelős részleg vezetője lesz. Mindez, ha a véletlen játéka is, azért több mint érdekes… A mintegy 4700 finnországi Nokia alkalmazottat elsősorban az érdekli, hogy mi lesz a munkájukkal, munkahelyükkel. Bár a Microsoft megerősítette, hogy senki nem kerül az utcára, sőt, mi több, a cég 200 millió eurót fektet be egy új finnországi számítógépközpontba, a finn alkalmazottak félnek, az utca embere pedig nem nagyon tudja megemészteni a történteket.
Várható volt az eladás
A mobilüzletág eladása tulajdonképpen várható volt azok után, hogy a Nokia mind nagyobb veszteséget produkált az elmúlt 3–4 évben és egyre nagyobb lett a lemaradása a konkurensekhez, elsősorban a Samsunghoz és az Apple-hez viszonyítva. Egy másik tényező, amely szintén előrevetítette a mobilüzletág feladását, az a partneri kapcsolat volt, amely, a Microsoft és a Nokia között köttöttek 2011-ben. A két évvel ezelőtt kötött stratégiai partnerség célja az volt, hogy a két cég megpróbálja csökkenteni azt a lemaradást, amely egyik oldalon az okostelefonok megjelenésével, másik oldalon pedig az operációs rendszerek fejlődésével alakult ki, és ami azt eredményezte, hogy mind a Nokia, mind a Microsoft egyre inkább teret veszített. A lejtmenet az i-Phone 2007-ben történt megjelenésével kezdődött. A Nokia hiába volt hosszú éveken át piacvezető, mintha nem haladt volna a fejlődéssel és nem érzett rá a haladás irányára. Az elemzők ezt elsősorban Jorma Ollila volt vezérigazgató és későbbi vezetőségtestületi elnök személyével magyarázzák. Ollila 1992 és 2006 között volt a Nokia vezérigazgatója és egyértelműen neki köszönhető, hogy a finn cég világelső lett a mobiltelefon piacon. A sikerek azonban jóllakottá tették, vezetésének utolsó 3–4 évében mindinkább elzárkózott a napi valóságtól, és olyan emberekkel vette körül magát, akik minden javaslatára gondolkodás nélkül bólintottak rá. Nem reagáltak kellőképpen az okostelefonok és az új operációs rendszerek megjelenésére és egyre gyorsabb térhódítására. Ollila csak múló „divatőrületnek” tartotta azokostelefonok, elsősorban az i-Phone gyors térhódítását, és ugyanígy járt az operációs rendszerekkel is. Figyelmen kívül hagyta az i-OS, illetve később az Android előretörését, és inkább a saját gyártmányú Symbian rendszert erőltette, amely sokkal nehézkesebb volt a vetélytársakénál, arról nem is beszélve, hogy sokkal kevesebb applikáció letöltését tette lehetővé. Ollila utolsó nagy hibájának saját utóda kinevezését tartja a szakma.
Rossz vezető, rossz döntések
Amikor 2006-ban Jorma Ollila lemondott a Nokia vezérigazgatói posztjáról, hogy a vezetőségtanács elnöke legyen, Olli-Pekka Kallasvuót nevezte meg utódjául. Kallasvuo a cég korábbi pénzügyi igazgatója volt, nagyszerű pénzügyi szakember, de a szakma és a piac gyenge vezetőként tartotta számon, és ez nem jött jól a lejtmenetben lévő Nokiának. Ollila azonban több mint 3 évig kitartott protezsáltja mellett, és ez volt az utolsó és legnagyobb hibája. A Nokia olyan mértékben maradt le az Apple-hez és a Samsung-hoz viszonyítva, amit ezen a szinten már nagyon nehéz önerőből ledolgozni. 2009-ben jelent meg a színen Stephen Elop mint új vezérigazgató, és 2011-ben elkezdődött a stratégiai partnerség a Nokia és a Microsoft között, ami végül is a Nokia mobiltelefonrészlegének a Microsoft általi felvásárlásával végződött.
Ki nevet a végén?
Jogosan merül fel a kérdés, hogy ki ennek az üzletnek a nyertese. A finnek egyértelműen veszteseknek tartják magukat. A Nokia része a finn nemzeti büszkeségnek, és egyelőre nehezen emészthető meg a finnek számára, hogy számukra egy korszak ért véget, egy sikertörténet, amely páratlan a modern finn történelemben. Nemzetközi elemzők szerint a Microsoft saját operációs rendszere, a Windows Phone életben tartása miatt vásárolta fel a Nokiát, hogy ily módon a hardver felett teljes kontrollt gyakorolva új, versenyképes készülékeket dobhasson piacra, megpróbálva ezáltal csökkenteni lemaradását. Az elemzők szerint a Microsoftnak jó esélye van arra, hogy 4–5 év alatt felzárkózzon az Apple-hez és a Samsunghoz. Természetesen mindehhez az szükséges, hogy a cég jól sáfárkodjon a megszerzett javakkal, elsősorban a Nokia jól bevált tervezőivel és szakembereivel. Ehhez viszonyítva érdekes a piac reagálása a két cég közötti megállapodásra. A Microsoft részvényesei kételkednek az üzlet hasznosságában, és a cég részvényei 4,6 százalékkal estek, mintegy 13 milliárd dollárral csökkentve a cég piaci értékét. Ezzel szemben a Nokia részvényei rég nem látott magasságba szöktek, 34 százalékos emelkedéssel 15 milliárd dollárnyi értéknövekedést eredményezve.
Pénzügyi összeomlás fenyegetné Romániát, ha beigazolódna megannyi elemző félelme, és a nemzetközi hitelminősítők bóvli kategóriába sorolnák az országot. Az április óta tartó politikai instabilitás miatt számolni kell ezzel a sötét forgatókönyvvel.
Gran Canaria Európától jóval távolabb fekszik, mint Afrikától, a hódítások során azonban spanyol gyarmattá vált. Az Atlanti-óceánban elfoglalt stratégiai fekvése miatt Kolumbusz Kristóf is érintette a szigetet útjai során.
Afrika északnyugati partjai közelében találhatók a Kanári-szigetek. A Spanyolországhoz tartozó szigetcsoport egyik legnépszerűbb tagját, Gran Canariát kerestük fel. Megkapó hegyvidéki tájak, homokos partok és különleges régészeti emlékek fogadtak.
Már kisgyermekként tudta, hogy tanítónő szeretne lenni. Azóta harminchét év telt el, Komjátszegi Fábián Réka kezei közül pedig tanítványok százai kerültek ki. Ő ma is ugyanazzal a lelkesedéssel lép be az osztályterembe, mint pályája kezdetén.
Egy elsüllyesztett repülőgép belsejében úszni vagy cápákat figyelni a Vörös-tenger mélyén sokak számára életre szóló élmény. Szabó Kolos brassói búvároktatóval a búvárkodás veszélyeiről, vonzerejéről és az erdélyi lehetőségekről beszélgettünk.
A francia Nemzetgyűlés első olvasatban elfogadta a Korzika autonómiájáról szóló alkotmánymódosítást, amely élénk politikai vitát váltott ki Franciaországban és az Európai Parlamentben is.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
szóljon hozzá!