Vízi mutatvány: felszínen a Costa Concordia

Óriási médiafigyelem közepette állították fel a 2012 januárjában szerencsétlenül járt Costa Concordia óceánjárót. Az olaszországi Giglio partjáról több mint négyszáz újságíró, televíziós kamerák hada közvetítette egyenes adásban az eredetileg 12 órásra tervezett mentést, amely a számos kiszámíthatatlan tényező miatt végül jóval több ideig tartott. A műveletben ötszázan vettek részt, köztük 120 búvár, 60 logisztikai-biztonsági szakember, 50 mérnök, sőt, 10 tengerbiológus is.

Nemzetközi gigamentés
A mérnöki-műszaki beavatkozást a Titan Micoperi olasz-amerikai cég végezte. A világ eddigi legnagyobb hajóroncsának mozgatását a tengeren kiépített vezérlőteremből Nick Sloane, a cég dél-afrikai mérnöke és egy tízfős nemzetközi műszaki csoport irányította. A hajót kétezer tonnának megfelelő húzóerővel kezdték felemelni, az erőt fokozatosan, 200 tonnánként növelték. A hajó víz alatti részének állapotát búvárkamerákkal folyamatosan ellenőrizték, az óriási test vízből kiálló részének mozgását is kamerákkal figyelték. Öt kamerát az oldalán fekvő óceánjáró legmagasabb pontján helyeztek el, ezek mikrofonjaikkal a mozgás okozta zajokat is rögzítették, így jelezve bármilyen rendellenességet.
A 114 ezer tonna súlyú, 289 méter hosszú, 35 méter széles hajó alá már korábban építettek egy 18 ezer tonnás pódiumot, amire ráfeküdhetett a felállított hajótest. A 65 fokos szögben megdőlt hajó vízből kiemelkedő bal oldalára végig acélhuzalokat és láncokat erősítettek, amelyekhez 36 hidraulikus emelőtornyot építettek. A hajó mozgatását szolgálta a Costa Concordia bal oldalára erősített tizenegy, vízzel teli óriástartály is, amelyek arra szolgáltak, hogy a súlyukkal megbillentsék a hajót. Az előmunkálatok során négyezer köbméter vizet és több mint kétezer köbméter üzemanyagot is kiszivattyúztak a hajótestből.
A munkálatok – amelyek költségei már túllépték a 600 millió eurót – elhúzódását az okozta, hogy a hajótestet húzó acélsodronyok beleakadtak a hajó oldalán levő tartályokba. A hajótestet az a két szikla tartotta, amelyek az ütközéskor szabályosan meglékelték a tengerjárót. A szakértők szerint az ősz közeledtével egyre romló időjárási viszonyok miatt most adódott az utolsó lehetőség a roncs „talpra állítására”, egy újabb telet a hajó már nem bírt volna ki.

A baleset körülményei
A hajó 2012. január 13-án Giglio szigetének partjaitól 150 méterre futott zátonyra, majd az oldalára dőlve félig elsüllyedt. A balesetben 32 ember hunyt el, köztük két magyar, egy férfi és egy ötéves kislány. A hajó máig sem tisztázott körülmények között túl közel ment a partokhoz, a vizsgálatok szerint egyértelműen emberi mulasztás történt. A fekete dobozból nyert hangfelvétel szerint abaleset perceiben az óceánjárót egy olaszul nem értő indonéz tengerész kormányozta, aki nem értette Francesco Schettino kapitány ütközés előtti utolsó kiáltását sem, hogy azonnal rántsa el a kormányt.
A Costa Concordia biztonsági műszereinek nagy része nem volt bekapcsolva abaleset estéjén, és az sem egyértelmű, hogy Schettino miért csak az ütközés után egy órával rendelte el az evakuálást. Schettino ügyvédei szerint épp a kapitány lélekjelenlétének és szakértelmének köszönhető, hogy a hajón utazó 4229 ember többsége megmenekült. A védelem azt hangoztatta, hogy Schettino azért akart közelebb menni a parthoz, mert a hajó meghibásodott, a szakértők szerint azonban ezt az álláspontot semmi nem támasztja alá. A vádiratban ezzel szemben az szerepel, hogy Schettino egy régi tengerészköszöntéssel akarta az utasokat megörvendeztetni: közel kívánt menni a partokhoz, hogy a hajókürtöt még ott is meghallhassák. A manővert a legénység tagjai közül is többen túl kockázatosnak nevezték, és igyekeztek lebeszélni a kapitányt – sikertelenül. Más feltételezések szerint a kapitány a felszolgálók főnökének, a szigetről származó Antonello Tievoli Maitre-nek tett szívességet. Az ügyészség azt sem zárta ki, hogy a tisztelgés bevett gyakorlat volt, amelyet a Costa Crociere hajótársaság szorgalmazott, a kivilágított óceánjáró látványa ugyanis reklámozta volna a hajóutazást a parton levők számára.

Peres ügyek
Az ügynek hat vádlottja van, miután azonban idén júliusban öt tiszt vádalkut kötött, az olasz bíróság felfüggesztett börtönbüntetéssel elengedte őket. A tisztek 18 és 34 hónap közötti felfüggesztettet kaptak, miután bűnösnek vallották magukat. A kapitány ügyében – aki egyébként az elsők között, önszántából hagyta el a hajót – még nem született ítélet, de akár 20 év börtönbüntetést is kaphat, ha a bíróság emberölés vádjában bűnösnek tartja.
Ugyanakkor több száz utas perelte be a Costa Crociere hajótársaságot kártérítést követelve az elszenvedett sérülések és traumák miatt. Tárgyalásokat is kezdeményeztek az utasok kárpótlására, de a két fél álláspontja egyelőre messze áll egymástól. A Costa Crociere 27 ezer eurót  ajánlott fel utasonként, míg az áldozatok jogi képviselője egymillió eurót kér fejenként.