Virtusfutam és Nemzeti Vágta

Hangos és népes szurkolótábor üdrivalgása közepette paskolhatta meg köszönőleg lova, Alkony nyakát Bagoly Szabolcs (képünkön). A kőröspataki Kálnoky-lovarda versenyző-edzője nagy tervekkel érkezett Budapestre, optimizmusát legfeljebb a lova egészségi állapota miatti aggódás mérsékelte. A Székely Vágta döntőjét sérülés miatt kihagyó Alkony a verseny előtti heteket lovasával Magyarországon, a híres alagi versenypálya és zsokéiskola vendégeként töltötte, s az állandó állatorvosi és szakemberi felügyelet, a különleges törődés pedig mindjárt eredménnyel is járt. A háromszéki „csapat” biztosan nyerte előfutamát, a középfutamban pedig csak az utolsó körben fogyott el az erő. Bár a sportban a ha-val kezdődő mondatoknak vajmi kevés értelmük van, az időeredmények láttán – Alkony összesítésben a középdöntő második legjobb idejét futotta – jó volt eljátszadozni a gondolattal, hogy a másik előfutamból akár tovább is juthatott volna. A páros tehetségére azonban így is felfigyeltek, s jövőre máris a Vágta esélyesei között emlegetik őket. A pillanatnyi maximumot azonban kétségkívül kihozták egymásból, ami első indulásra több mint dicséretes.

 Kényszerű kölcsönök

A többi székelyföldi versenyző – Kézdivásárhely, Erdőszentgyörgy, Csíkszentkirály képviselői – az előfutamokban ragadt, esetük pedig jól példázza azt a faramuci helyzetet, amelyet a versenyszabályozási és hazai lónyilvántartási hiányosságok alakítottak ki. Már az Óriáspince-tetőn egyértelmű volt, hogy ha a Székely Vágta-győztes ló, Orson eredetét nem sikerül tisztázni, Csíkszereda képviselője, Márton Gréta nem indulhat Budapesten. Nos, mivel nem sikerült hitelt érdemlő dokumentumokkal igazolni Orson telivérhányadát, a budapesti rendezők egy közepes képességű nyíregyházi lovat ajánlottak fel a csíkiaknak, ők azonban visszautasították a lehetőséget – tudtuk meg Bendes Csabától, Nemzeti Vágta versenyigazgatójától. Miután Imám, a kézdivásárhelyiek lova kígyómarás miatt kidőlt a sorból, az ajánlattal a felsőháromszékiek éltek, így Bódi Albert Record-M nyergében indulhatott. Csíkszentkirály „amazonja”, André Mónika – otthoni lova, Herceg Orsonhoz hasonló „eredetzavarai” miatt – egy bábolnai kölcsönlóval, Mersuch-Merengővel bő egy körrel a befutó előtt még vezetett, de az arab ló erejéből 1100 méter helyett csak 750-re futotta.

 Csak „legénykedés”?

Miután a lóeredetügy akut problémává súlyosbodott, várható volt, hogy a szervezők lépnek. És valóban: a vágta történetében idén lezárult egy fejezet, a továbbiakban ugyanis nem engedélyezik a tisztázatlan eredetű lovak indulását a Székely Vágta versenyszegmensében. Ez nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy legfeljebb két előfutam rendezésére elegendő létszámmal lehet majd számolni.

Ilyen körülmények között azonban mi lesz a lónevelés hagyománya feltámasztásának ügyével, a vágta létrehozásának egyik legfőbb mozgatórugójával? Bendes Csaba szerint ezt az elvet a nyitott kategória megteremtésével igyekeznek majd szolgálni, amelyben bárki bármilyen lóval részt vehet. A „virtusfutamok” valóban tekintélyes népszerűségre számíthatnak, a győztes pedig ugyanúgy kiérdemli majd egy közösség megbecsülését, miközben a Nemzeti Vágta mind nagyobb dimenziójú viadalához hasonló verseny szabályai szorításának sem kell megfelelnie. A székelyföldi szervezőknek most már csak azokat a hívószavakat kell átírniuk, amelyek eddig a budapesti gálafellépés lehetőségét helyezték a középpontba.

Kalapokra várva
Egyre jelentősebb társasági eseménnyé növi ki magát a Nemzeti Vágta. A Hősök tere pazar történelmi díszletet biztosít, s legfeljebb a tájékozatlan turistáknak, illetve a Szépművészeti Múzeumban rendezett Egon Schiele-kiállításra igyekvőknek okozott némi kényelmetlenséget az elmúlt hét végén tartott kétnapos lovasünnep. Hatalmas embertömeg a lelátókon, még nagyobb az Országkonyha étel- és italkínálata körül és az Andrássy úton felállított pavilonok kavalkádjában. Rutinos vágtalátogatók szerint az emberek kezdenek ráérezni a lovasrendezvények ízére, a VIP-szektorban pedig itt-ott már csinos női kalapkák is felbukkantak. Igaz, a meghívóban diszkrét felhívás is napvilágot látott a lóversenyek egykori eleganciájának felélesztésére. Talán ebben a kategóriában kiírt nyereményjátékkal is érdemes lenne próbálkozni.