Veszélyes a mesterséges intelligencia?

Ha 1642-ben Blaise Pascal nem hozta volna létre az első mechanikus számológépet, ma valószínűleg távolabb állnánk attól, hogy az emberiség felett elhatalmasodó mesterséges intelligencia veszélyeitől tartsunk. A 18. század során számos matematikus fejlesztette tovább Pascal találmányát: Charles Babbage és Ada Lovelace már programozható számológépeken dolgoztak, azonban a legtermékenyebb időszak az 1950-es éveket jelenti. A kor neves úttörője,  John McCarthy használta először a mesterséges intelligencia kifejezést. Nevét elsősorban a Lisp programozási nyelv megalkotásával tette ismertté, amely a bonyolult számkódok rendszere helyett szimbolikus kifejezésekkel dolgozott, így már a parancsok bizonyos szintű automatikus felismerésére, következtetésekre teremtettek lehetőséget a rendszeren belül. McCarthy azt is megjósolta, hogy a számítógép idővel meg fogja verni az embert sakkban: a 2011-ben elhunyt szakértő nem tévedett. Ahogy abban sem, hogy a 21. század vezető technológiái a mesterséges intelligenciára (MI) és génmanipulációra alapozott kutatások lesznek.

Kéz a kézben az anatómiával

Szintén az ötvenes években alkották meg a még primitív, de bizonyos szintű „beszélgetésre” képes chat-robotot. A következő két évtizedben a technológia fejlesztői rájöttek, hogy a matematika és digitalizáció nem elég a mesterséges intelligencia létrehozásához: egy önállóan gondolkodó rendszer megépítése szorosan összefügg az emberi gondolkodás, a reagálás, az érzékelések, tehát a neuronhálózat működésével. Számos orvosi tanulmányra alapozva Hans Moravec német származású tudós a hetvenes években kifejlesztett egy olyan számítógép-vezérlésű járművet, amely automatikusan közlekedett, és program irányításával, valamint szenzorok segítségével kikerülte az útjába eső akadályokat. Ma az önvezérlésű autók és háztartási robotok is ilyen szenzorok segítségével érzékelik az útjukba kerülő akadályokat. A nyolcvanas évek után robbanásszerűen fejlődött a technológia. Manapság milliméteres vékonyságú telefonokkal tájékozódunk, internetezünk, játszunk, kommunikálunk, zenét hallgatunk. A kérdés az, hol tart a mesterséges intelligencia egy olyan világban, ahol nemsokára elérhetővé válik az űrkirándulás és a sofőr nélküli autó is.

Felülmúltak a tanulékony robotok

Az MI fejlettségi szintjét mind a mai napig Alan Turing brit matematikus tesztje alapján határozzák meg. Az ötvenes években megalapozott elemzési folyamat azt vizsgálja, hogy egy gépezet képes-e olyan válaszokat adni, mint az ember. A teszt során egy bíráló számítógépes rendszer monitoron keresztül kérdéseket tesz fel két tesztalanynak, amelyek közül az egyik ember, a másik gép, a tesztelőn pedig nincs kamera, így nem „látja” a válaszadókat, amelyek megpróbálják meggyőzni arról, hogy gondolkodó emberek. Ha a tesztelő program öt perces kérdezés után nem jön rá, hogy az egyik alany gép, a mechanizmus átment a teszten. A kísérlet négy szintet határoz meg, amelynek a legfelsőbb fokán a mesterséges mechanizmus már érzelmekkel rendelkezik. Az MI jelenleg az első szinten tart, azaz az emberi lét bizonyos elemeit már képes kezelni, utánozni, de még nem képes teljesen helyettesíteni azt.

A robotok napjainkban meglepően gyorsan fejlődnek: ma már nem csak matematikai alapon működő algoritmusok szerint gondolkodnak, a sakkozáson rég túlléptek, hiszen képesek a helyzetfelismerésre, előrelátásra, logikus gondolkodásra is. Míg a sakkozás összes lehetséges lépése egy-egy helyzetben kiszámítható, vannak olyan játékok, amelyek meghaladják ezt. A Google egyik robotfejlesztéssel foglalkozó cége olyan gépet gyártott, amely a tavaly legyőzte a háromszoros Fan Hui japán bajnokot a világ egyik legbonyolultabb és logikus előregondolást megkövetelő játékában, az AlphaGo-ban.

A gépek tehát folyamatosan felülmúlnak minket, ez pedig annak köszönhető, hogy képesek tanulni, és az emberiség számára ebben rejtőzik a veszély. Manapság ugyanis már nem töltik fel tudással, azaz információval a robotokat, hanem olyan algoritmusokat táplálnak a rendszerükbe, amely a tanulásra, az információgyűjtésre ad lehetőséget. A robotot összekapcsolják egy adatbázissal, amelyből tanulhat, a jelenlegi gépek tehát részben saját maguk tanulási készségeinek köszönhetően képesek legyőzni az intelligens embereket.

Robotkatonák az amerikai hadseregben?

Jelenleg számos kutatóintézetben tanulnak az egyre emberibb alakú robotok: az alapvető mozgásoktól kezdve a nehéz fejtörőkig, logikai játékokig haladva lépésről-lépésre sajátítják el az intelligens viselkedésformát. Az ember számára a helyzet addig megnyugtató, amíg ő maga felügyeli a tanulási folyamatot, és le is tudja állítani. Azonban játékokban már felülmúltak minket a mesterséges mechanizmusok. Ez arra enged következtetni, hogy a folyamat felett már nincs teljes ellenőrzése a kutatóknak. Ezek a rendszerek igazából akkor válnak veszélyessé, ha elérnék a négyes szintet, azaz teljesen önálló döntésekre és érzelmekre is képesek lennének, a kutatók pedig napról-napra igyekeznek elérni ezt.

Robert Cone amerikai tábornok még 2014-ben nyilatkozta: nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a 21. század közepére az amerikai katonák robotokkal vállvetve fognak háborúzni. Az amerikai hadsereg jelenleg számos pilóta nélküli harci és kémrepülőt használ hadműveleteihez. A drónok működése részben automatikus, hiszen veszélyhelyzetben előfordul, hogy a szerkezetnek kell döntenie előre nem látható veszély kiküszöbölése esetén. A robothaderő elképzelése egyrészt azért lehetséges, mert – bár az első „osztag” felállítása tetemes összegekbe kerülne – hosszútávon jóval olcsóbb a fenntartása, mint az emberé. A sorozatlövő drónokat különben már évek óta tesztelik.

Műtő- és fertőtlenítő robotok

Egyelőre pozitív hozadéka is van a robotfejlesztésnek: az orvoslásban egyre gyakrabban használt automata műtőrendszerek, a Da Vinci sebészeti robotok segítségével például biztonságosabb és hatékonyabb egy-egy beavatkozás. A gépek nem fáradnak el egy tizenkét órás műtét során, kevesebb az esély az emberi figyelmetlenség okozta veszélyekre, az intelligens műszerek kisebb vágásokat végeznek, így a vérveszteség is alacsonyabb. Bár már néhány jelentős mechanizmust kifejlesztettek, az általános gyakorlatba egyelőre még nem vezették be őket. Az orvosok egy része attól tart, hogy a közeljövő fejlett egészségügyi robottechnológiája miatt a humánerőforrásra már nem lesz szükség, és az emberek elvesztik munkájukat. Mások azonban hasznos segítségként tekintenek a prototípusokra.

A 2015-ben kifejlesztett Xenex-robot például az orvoslás egyik leggyakoribb problémáját oldaná meg: a műtétek során számos beteget ér nozokomiális fertőzés, amelybe utólag bele is halhatnak. Ez az automata eszköz azonban speciális UV-fertőtlenítő eljárással pusztítja el a fertőző mikroorganizmusokat. Az USA-beli Westchesterben már kipróbálták intenzív osztályon, a fertőzésveszély pedig 70 százalékkal csökkent. Ugyanakkor két belga kórházban már emberi alakú, mindig kedves, soha el nem fáradó, húsz nyelven beszélő és pontos utasítást adó robotokat ültettek a recepciós asztal mögé, amelyek szükség esetén a megfelelő osztályra el is kísérik a látogatót. De kifejlesztettek már 400 kilogramm gyógyszer hordozására alkalmas robotot is, amely fáradhatatlanul képes dolgozni, így az éjszakai műszak problémáját megoldanák. Az interaktív, barátságos mackófejjel ellátott RIBA-robotot pedig betegek emelgetésére fejlesztették ki.

Söfőr nélküli autók, sepregető gépek

Az LG idén háztartási robotokkal állt elő: még nem lehet tudni pontosan, hogy mikortól és milyen áron lesznek kaphatóak a dél-koreai cég Hub robotjai, de egyelőre veszélytelenek. A kisgyerek méretű, kerekded alakú robotok funkciója elsősorban az ébresztés, a hűtő tartalmának mutatása, sepregetés, egy-egy recept elkészítésében való segítség lesz, az automatikus fűnyíró pedig már sokak számára nem újdonság. Az amerikai gyártású Kobi robot viszont már beszerezhető, igaz, borsos áron (több mint 15 ezer lej): a szenzorokkal ellátott kerti gépezet falevelet söpör, havat hány, ha pedig PIN-kód nélkül akarja valaki ellopni, hangosan sivít.

A Google önvezérlésű autói már 2015 óta járják az utakat, újra és újra tesztelik őket. Ezekbe a járművekbe is szerelnek gáz-és fékpedált, hogy szükség esetén sofőr is vezethesse. Bár már többször is karamboloztak az önjáró autók, a gyártó szerint mindannyiszor a másik autót vezető ember volt a hibás, ugyanakkor a kisebb koccanások nem okoztak emberi sérülést. A robotjárművek már annyira fejlettek, hogy képesek az automatikus helyzetfelmérésre. Például érzékelik, hogy az emberi sofőrök néha még bizonytalanok a közlekedési lámpa zöldre váltása után, így az autók nem indulnak el rögtön, hanem megvárják, míg az előttük lévő megfelelő távolságra kerül tőlük. Chris Urmson, a projekt igazgatója szerint a robotautók pontosabbak és sokkal kevesebbet hibáznak, azonban még fejlesztésre szorulnak.