1815. június 18-án a waterlooi csatával ért véget Bonaparte Napóleon második, száznapos uralma, a győztes szövetségesek pedig biztosra mentek: az előző száműzetési helyszín, Elba helyett a jóval távolabbi, atlanti-óceáni Szent Ilona szigetére deportálták a francia császárt, ahol aztán 1821-ben elhunyt. A franciák máig fájó sebként tekintenek a vesztes csatára, a szövetséges hadak leszármazottai kevésbé.
2015. június 19., 13:152015. június 19., 13:15
Állítólag az időjárás, hibás térkép, hibás kommunikáció és Napóleon rossz egészségi állapota is hozzájárult, hogy a mai Belgium területén található Waterloo település mellett – mely egyébként nincs messze a mai EU-főhadiszállásnak számító Brüsszeltől – Bonaparte Napóleon elveszítse a csatát és ezzel együtt uralmát is. Ez utóbbitól egyébként egyszer már megfosztották 1914 áprilisában, amikor is az Osztrák Császársággal kiegészült hatodik koalíció megsemmisítő vereséget mért csapataira. Pontosabban fogalmazva megtarthatta ugyan császári címét, ám ezt csak az Appennin-félszigethez közeli, Elba szigetén használhatta. Napóleon nem nyugodott bele helyzetébe, 1815. március elsején visszatért Franciaországba. A szövetséges csapatok ezt természetesen nem nézték tétlenül, erre a visszatért császár is számított. Ezért azzal a szándékkal, hogy megakadályozza a Nagy-Britanniát, Hannovert, Nassaut, Hollandiát, Brunswicket és Poroszországot képviselő szövetséges csapatok találkozását, seregével Belgiumba vonult. 1815. június 16-án megverte a poroszokat, ám két nappal később a brit Wellington herceg és a porosz Blücher tábornagy vezette brit–holland–belga csapatokkal szemben súlyos vereséget szenvedett.
Hibák és halottak
A szövetségesek körülbelül 150 ezer főnyi haderővel bírtak, míg Napóleon 350 ezer katona besorozását vette tervbe – a két és fél évtizedes háborúban kivérzett Franciaország azonban már csak 73 ezer embert tudott adni a visszatérő császár számára. A csata eredményét befolyásolta egyrészt az időjárás: mivel a június 17–18-i éjszakán heves esőzések voltak, Napóleon a sorsdöntő összecsapás délelőttjén a sár miatt némi késlekedéssel tudta csak csapatait – és rettegett tüzérségét – csatarendbe állítani. Ráadásul a dél körül elkezdett ágyúzás sem hozott sikereket, mivel korábban Wellington – hogy a francia tüzérség célkeresztjéből kitérjen – erőit a waterlooi dombok mögött vonta össze és a pontatlan ágyúgolyók még csak járulékos veszteségeket sem okoztak számára, mert azok egyszerűen elmerültek a hatalmas sárban. A francia császár ugyanakkor kétes értelmű üzeneteket küldött marsalljának, mentálisan sem érezte jól magát, évek óta aranyér kínozta és meg is fázott. Egy dokumentumfilm tanúsága szerint a Napóleon által használt térképek sem voltak pontosak, vagyis a rosszul bemért távolság miatt is lett az ágyúzás hatástalan.
A csatában mindkét fél hatalmas veszteségeket szenvedett, minden ötödik katona meghalt. A francia halottak számát 29, az angolokét 15, a poroszokét 9 ezer főre teszik, a lovasság összecsapásaiban mintegy 10 ezer ló is elhullott. Volt olyan pillanat, amikor a nyolc négyzetkilométeres területen 45 ezer halott és sebesült hevert. A waterlooi kudarc a Francia Császárság végső összeomlását jelentette, a Párizsba visszaérkező Napóleon lemondott trónjáról, majd megadta magát a brit csapatoknak. Az ütközet megtörte Napóleon és Franciaország uralmát a kontinensen, és kezdetét jelentette a több évtizedes békének.
A csatatéren 1826-ban egy 40 méter magas dombot emeltek az orániai herceg elestének emlékére, de azért is, hogy a látogatók jobban át tudják tekinteni a helyszínt. A domb emeléséhez hatalmas mennyiségű földet hordtak el a csatatérről, ezért Wellington hercege – aki a napóleoni háborúk után az Egyesült Királyság külügyminisztere és miniszterelnöke is lett – szörnyű dühbe gurult, mivel elcsúfították a csatateret és katonai karrierje csúcspontjának helyszínét…
Az utókor hangjai
A csata fontos szerepet játszik több irodalmi alkotásban, így Stendhal A pármai kolostorában is, de legtöbbet talán mégis az ABBA tett azért, hogy mindenki számára ismerős legyen a kétszázéves esemény. A svéd popegyüttes Waterloo címet viselő dalával 1974-ben megnyerte az Eurovíziós Dalversenyt, s ezzel a dal és az együttes is világhírűvé vált. Az angol nyelvben a Waterloo kifejezés egyébként a döntő végkimenetel szinonimájaként honosodott meg, vagyis a dalszöveg arra utal, hogy a lírai én kedvesében rátalált a végzetére.
Az eredeti belgiumi helyszínen ötévente korhű jelmezekben, több ezer statiszta részvételével újrajátsszák az ütközetet (képünkön). Humoros kedvűek szerint egyszer majd Napóleon fog győzni, mert a franciák egyszerűen nem képesek elviselni vereségüket. Egy francia politikus például arra kérte a brit kormányt: változtassák meg a Brüsszelből és Párizsból érkező Eurostar-vonatokat fogadó londoni Waterloo pályaudvar nevét, mert az lehangolóan hat a francia utasokra.
Ezzel szemben Belgium érmét bocsát ki az ütközet kétszázadik évfordulója alkalmából. Eredetileg 280 ezer darab kéteurós címletű érmét akartak kibocsátani, amelyek törvényesen forgalomba kerültek volna az euróövezetben, azonban franciaországi tiltakozások eredményeképp 70 ezer 2,5 eurós érméket adnak ki, melyek csak Belgium területén lesznek használhatóak. A belga pénzverdének egyszer már ki kellett dobnia 180 ezer, ugyancsak Waterloora emlékező kéteuróst a franciák hivatalos tiltakozása miatt, idén viszont azt a szabályt hívják segítségül, melynek értelmében szabálytalan címletű érméket az eurózóna államai saját hatáskörben is kiadhatnak. „Nem az volt a cél, hogy újjáélesszük a régi vitákat. Egy modern Európában sokkal fontosabb elintéznivalók is vannak. Egyetlen más csata sem olyan fontos a közelmúlt történelmében, és nem hat annyira a képzeletre, mint a waterlooi” – mondta Johan Van Overtveldt belga pénzügyminiszter, aki szerint ez az emlék „szemmel láthatólag továbbra is igen kényes Franciaország számára”. A belga politikus bizonyára nem téved, de talán a háromszázadik évfordulóra megenyhülnek majd a franciák is…
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!