Végső csata hibákkal és euróval

Állítólag az időjárás, hibás térkép, hibás kommunikáció és Napóleon rossz egészségi állapota is hozzájárult, hogy a mai Belgium területén található Waterloo település mellett – mely egyébként nincs messze a mai EU-főhadiszállásnak számító Brüsszeltől – Bonaparte Napóleon elveszítse a csatát és ezzel együtt uralmát is. Ez utóbbitól egyébként egyszer már megfosztották 1914 áprilisában, amikor is az Osztrák Császársággal kiegészült hatodik koalíció megsemmisítő vereséget mért csapataira. Pontosabban fogalmazva megtarthatta ugyan császári címét, ám ezt csak az Appennin-félszigethez közeli, Elba szigetén használhatta. Napóleon nem nyugodott bele helyzetébe, 1815. március elsején visszatért Franciaországba. A szövetséges csapatok ezt természetesen nem nézték tétlenül, erre a visszatért császár is számított. Ezért azzal a szándékkal, hogy megakadályozza a Nagy-Britanniát, Hannovert, Nassaut, Hollandiát, Brunswicket és Poroszországot képviselő szövetséges csapatok találkozását, seregével Belgiumba vonult. 1815. június 16-án megverte a poroszokat, ám két nappal később a brit Wellington herceg és a porosz Blücher tábornagy vezette brit–holland–belga csapatokkal szemben súlyos vereséget szenvedett.

Hibák és halottak

A szövetségesek körülbelül 150 ezer főnyi haderővel bírtak, míg Napóleon 350 ezer katona besorozását vette tervbe – a két és fél évtizedes háborúban kivérzett Franciaország azonban már csak 73 ezer embert tudott adni a visszatérő császár számára. A csata eredményét befolyásolta egyrészt az időjárás: mivel a június 17–18-i éjszakán heves esőzések voltak, Napóleon a sorsdöntő összecsapás délelőttjén a sár miatt némi késlekedéssel tudta csak csapatait – és rettegett tüzérségét – csatarendbe állítani. Ráadásul a dél körül elkezdett ágyúzás sem hozott sikereket, mivel korábban Wellington – hogy a francia tüzérség célkeresztjéből kitérjen – erőit a waterlooi dombok mögött vonta össze és a pontatlan ágyúgolyók még csak járulékos veszteségeket sem okoztak számára, mert azok egyszerűen elmerültek a hatalmas sárban. A francia császár ugyanakkor kétes értelmű üzeneteket küldött marsalljának, mentálisan sem érezte jól magát, évek óta aranyér kínozta és meg is fázott. Egy dokumentumfilm tanúsága szerint a Napóleon által használt térképek sem voltak pontosak, vagyis a rosszul bemért távolság miatt is lett az ágyúzás hatástalan.

A csatában mindkét fél hatalmas veszteségeket szenvedett, minden ötödik katona meghalt. A francia halottak számát 29, az angolokét 15, a poroszokét 9 ezer főre teszik, a lovasság összecsapásaiban mintegy 10 ezer ló is elhullott. Volt olyan pillanat, amikor a nyolc négyzetkilométeres területen 45 ezer halott és sebesült hevert. A waterlooi kudarc a Francia Császárság végső összeomlását jelentette, a Párizsba visszaérkező Napóleon lemondott trónjáról, majd megadta magát a brit csapatoknak. Az ütközet megtörte Napóleon és Franciaország uralmát a kontinensen, és kezdetét jelentette a több évtizedes békének.

A csatatéren 1826-ban egy 40 méter magas dombot emeltek az orániai herceg elestének emlékére, de azért is, hogy a látogatók jobban át tudják tekinteni a helyszínt. A domb emeléséhez hatalmas mennyiségű földet hordtak el a csatatérről, ezért Wellington hercege – aki a napóleoni háborúk után az Egyesült Királyság külügyminisztere és miniszterelnöke is lett – szörnyű dühbe gurult, mivel elcsúfították a csatateret és katonai karrierje csúcspontjának helyszínét…

Az utókor hangjai

A csata fontos szerepet játszik több irodalmi alkotásban, így Stendhal A pármai kolostorában is, de legtöbbet talán mégis az ABBA tett azért, hogy mindenki számára ismerős legyen a kétszázéves esemény. A svéd popegyüttes Waterloo címet viselő dalával 1974-ben megnyerte az Eurovíziós Dalversenyt, s ezzel a dal és az együttes is világhírűvé vált. Az angol nyelvben a Waterloo kifejezés egyébként a döntő végkimenetel szinonimájaként honosodott meg, vagyis a dalszöveg arra utal, hogy a lírai én kedvesében rátalált a végzetére.

Az eredeti belgiumi helyszínen ötévente korhű jelmezekben, több ezer statiszta részvételével újrajátsszák az ütközetet (képünkön). Humoros kedvűek szerint egyszer majd Napóleon fog győzni, mert a franciák egyszerűen nem képesek elviselni vereségüket. Egy francia politikus például arra kérte a brit kormányt: változtassák meg a Brüsszelből és Párizsból érkező Eurostar-vonatokat fogadó londoni Waterloo pályaudvar nevét, mert az lehangolóan hat a francia utasokra.

Ezzel szemben Belgium érmét bocsát ki az ütközet kétszázadik évfordulója alkalmából. Eredetileg 280 ezer darab kéteurós címletű érmét akartak kibocsátani, amelyek törvényesen forgalomba kerültek volna az euróövezetben, azonban franciaországi tiltakozások eredményeképp 70 ezer 2,5 eurós érméket adnak ki, melyek csak Belgium területén lesznek használhatóak. A belga pénzverdének egyszer már ki kellett dobnia 180 ezer, ugyancsak Waterloora emlékező kéteuróst a franciák hivatalos tiltakozása miatt, idén viszont azt a szabályt hívják segítségül, melynek értelmében szabálytalan címletű érméket az eurózóna államai saját hatáskörben is kiadhatnak. „Nem az volt a cél, hogy újjáélesszük a régi vitákat. Egy modern Európában sokkal fontosabb elintéznivalók is vannak. Egyetlen más csata sem olyan fontos a közelmúlt történelmében, és nem hat annyira a képzeletre, mint a waterlooi” – mondta Johan Van Overtveldt belga pénzügyminiszter, aki szerint ez az emlék „szemmel láthatólag továbbra is igen kényes Franciaország számára”. A belga politikus bizonyára nem téved, de talán a háromszázadik évfordulóra megenyhülnek majd a franciák is…