Szupernő és szocialista hétköznapok

Annak emlékére tartják március 8-án a Nemzetközi Nőnapot, hogy 1857-ben ezen a napon New Yorkban mintegy negyvenezer munkásnő sztrájkolt egyenlő bérért, munkaidő-csökkentésért. A nők jogai és a nemzetközi béke napját 1977-ben tette hivatalos ünneppé az ENSZ-közgyűlés. Talán éppen ez az 1977-es hivatalos ünneppé tétel, no meg az ünnep harcos, munkásmozgalmi gyökerei miatt sokunkban kommunista emlékeket idéz fel ez a nap, dauerolt rövid hajú, nejlonharisnyás, kék gyári köpenyes nők képével, szocialista köszöntőt mondó, kókadt hóvirágot átnyújtó egyenruhás sólymok és pionírok emlékével. Bár nem a gyárkémények füstjétől és nem petróleumszagú tantermekben, de ma is köszöntik a nőt és Romániában az anyát is e napon, óvodákban-iskolákban gyűjtenek szinte mozgalmilag virágra, ajándékra valót a szülői bizottságok az intézmény dolgozó nőinek, és tesznek ekként cégek, vállalatok fiai, hogy ne érje (női) szó a ház elejét. A nőknek persze ma is jól esik minden apró figyelmesség, legyen az akár egy hervadón bólogató virágszál, egy ünnepi pohár üdítő némi ropival, vagy egy munkahelyi buli, amely után nem nekik kell feltakarítani.

Kell egy nap

Politikai, feminista és szakszervezeti mozgalmak küzdelmeinek eredményeképpen lett az év egy napja jelképesen a nőké. A legtöbb országban az 1900-as évek elején erősödtek fel a nők követelései szociális-gazdasági jogaik kiszélesítésére, a foglalkoztatásban, a bérezésben érvényesülő hátrányos megkülönböztetésük megszüntetésére. A Nemzetközi Nőnapot először 1911. március 19-én ünnepelték meg Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. A tüntetéseken, felvonulásokon sok férfi is részt vett, s akkoriban a nők választójogának megszerzése kapott hangsúlyt.

Az ünnep időközben sok helyen elvesztette politikai tartalmát és jelentőségét, s jobbára virággal, apró ajándékokkal ünneplik. Ugyanakkor a nyugati világban az 1980-as évektől e napon a nőszervezetek felvonulásokon hívják fel a figyelmet követeléseikre, a nőknek a társadalomban viselt óriási szerepére. Sok helyütt e napon civil szervezetek a nők elleni erőszakkal szemben emelik fel szavukat: a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és a nők elleni erőszak egyéb formáinak áldozataira.

Nőnap a szocialista Romániában

A nemek közötti egyenlőség a kommunizmus nagy ígérete volt, amely a szocialista Romániában inkább hatalmas terhet, mintsem társadalmi szinten is megvalósítható eszmét jelentett a nők számára. Nicolae Ceauşescu elvtárs a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának 1973. júniusi ülésén tartott beszédében még ekként jellemzi a nők szerepét és helyét a társadalomban: „A nő számára a legnagyobb megtiszteltetés, hogy szüljön, életet adjon és gyermeket neveljen. Semmi sem lehet csodálatosabb egy nőnek, mint anyává lenni.”

A későbbiekben ugyanakkor már a nő kettős szerepének – munkásnő és anya – nagyszerűségét és a szocializmusban elengedhetetlen, szükségszerű voltát hangsúlyozza: ez a nyolcvanas évek diskurzusában a nő produkciós és reprodukciós szerepeként jelenik meg. Az állam ekkor már azt várja el, hogy a szocialista nő amolyan szupernő legyen, hős-anya és hős-munkásnő, ez köszön vissza például a Femeia című nőlap címlapjairól és tartalmából is.

Ez az elvárás egyébként nem kis terhet ró az aranykor hétköznapjait megélő asszonyokra. Egy átlagos feleség egy téli napja a következőképpen nézett ki: hajnali fél ötkor felkelés, sorban állás tejért, hazarohanás, gyermekek felköltése, elkészítése óvodába-iskolába. Zsúfolt autóbuszlépcsőn kapaszkodva, fázva utazás a munkahelyre, munka, 16-18 óra között ismét sorban állás alapvető élelmekért. Hazaérkezés, család élelmezése, takarítás és egyéb házimunkák, ágyvetéskor hideg ágyak felmelegítése meleg vizes palackokkal, gyermekek lefektetése, mosás-mosogatás kályhán, edényben melegített, kevés vízből.

A sivár nyolcvanas években a nőnap átalakul Elena Ceauşescu napjává. Ahogyan a cinikus köznyelv fogalmazott: a Nők Nemzetközi Napja Elena Nemzetközi Napjává lesz. Az alábbi idézet a Femeia 1988-as nőnapi számából származik: „Ebből az alkalomból az ország női forró tiszteletüket fejezték ki az akadémikus, mérnök-doktor Elena Ceauşescunak, az RKP Végrehajtó Bizottsága tagjának, miniszterelnök-helyettesnek, a Nemzeti Tudományos és Oktatási Tanács elnökének, kiváló forradalmi harcosnak és kiemelkedő nemzetközi hírnevű tudományos kutatónak, a haza és a nép javáért és boldogságáért végzett hősies és önfeláldozó munkájáért, felbecsülhetetlen értékű közreműködéséért pártunk és államunk kül- és belpolitikájának kidolgozásáért és megvalósításáért, az ország társadalmi- és gazdasági fejlődésének megalapozásáért, a kultúra, a tudomány és az oktatás felvirágoztatásáért, a büszke Románia érvényesüléséért a világban.”

Egy akkori gyári munkásnő így emlékezik vissza a korabeli nőnapra: „a részlegvezető mester minden férfi dolgozótól 10 lejt gyűjtött, abból loz-în-plicet (sorsjegyet) és egy szál virágot vásároltak a nőknek.” A gyárak dolgozói számára sokszor nagygyűlést is tartottak, beszédekkel és zenés-verses köszöntőkkel. Divatosak voltak a nőnapi vendéglői vacsorák, ezt szekciónként a dolgozók maguk szervezték és fizették – e hagyomány ma is visszaköszön a nőt ünneplő Romániában, elsősorban a közszférában és a nagyobb gyárakban dolgozók soraiban.