Szabadfalu Tarzanja

Ha azt írom, Szabadfalu, valószínűleg senki sem tudja, merre keresse a térképen a helységet. Freidorf néven már többeknek ismerős lehet, és ha hozzátesszük, hogy 1904. június 2-án itt született az a gyerek, aki Tarzan szerepében hódította meg a nagyvilágot, már többen kapcsolnak: hát persze, ott van valahol Temesvár mellett. Ma már a Bega-parti nagyváros egyik kerülete, ahova évtizedek óta a 3-as villamos szállítja az ott lakókat.

Az 1700-as években odatelepedett elzászi németek mocsarakon kívül mást nemigen találtak ezen a vidéken. Johnny Weissmüller születésének idején híre-hamva sem volt még villamosnak, földművelő apja pedig hiába túrta a mocsarakat, sok babér nem termett munkája nyomán. Nem csoda hát, hogy Peter Weissmüller nyakába vette a nagyvilágot, és az Amerikai Egyesült Államokig meg sem állt. Chicagóban már több freidorfi család is élt, ott telepedtek le Weissmüllerék is.

Az otthon Hansinak becézett kisfiúról az iskolában derült ki, hogy remek úszó, az egykor vézna gyerek 20 éves korára 190 centiméter magas, 90 kilós férfivá érett. És közben úszott rendületlenül, az 1924-es párizsi olimpián három aranyérmet szerzett, de tagja volt a harmadik helyen végzett amerikai vízilabdacsapatnak is. Négy évvel később, az amszterdami olimpián újabb két aranyéremmel bővítette gyűjteményét, 1922 és 1928 között nem kevesebb, mint 67 világrekordot állított fel, elsősorban gyorsúszásban. Ő volt az első ember a történelemben, aki egy percen belül teljesítette a 100 méteres távot.

Hamarosan Hollywood is felfigyelt Weissmüllerre. Bár különösebb színészi tehetséggel nem rendelkezett, a keveset beszélő, de sokat úszó és ugráló Tarzan szerepébe a producerek jobbat nála nem is találhattak volna. Az 1932-ben forgatott Tarzan, a majomember átütő sikert aratott, a filmet újabb tizenegy követte, és bár Weissmüller sem tartotta magát igazi színésznek, fürdött a népszerűségben. És persze a hirtelen jött pénzben is, ami hamar el is szállt. 1948-ban lezárult a Tarzan-korszak, ezután a Jungle Jim képregényből készült 12 részes filmsorozatban játszott 1948 és 1954 között. Ezt követően, néhány kisebb szerep eljátszása után, 1976-ban búcsút mondott a filmvászonnak.

Az 1984 januárjában bekövetkezett halála előtt teljesen elszegényedett rossz üzleti döntései miatt. Portásként tengette napjait, nyomokban sem lehetett felfedezni rajta az egykori Tarzan külsejét. Halála előtt tíz évvel derült ki egy orvosi ellenőrzés alkalmával, hogy a nagyszerű sportember súlyos szív és érrendszeri betegségben szenvedett, kisebb csoda volt, hogy nem a medencében lehelte ki lelkét.

Halála után még egyszer felidézték régi dicsőségét: amikor koporsóját a mélybe engedték, magnóról háromszor felhangzott legendás Tarzan-kiáltása.