Stonehenge eredeti funkciója

Új hipotézis látszik körvonalazódni arról, miért vált jelentős kultikus hellyé az angliai Wiltshire-ben lévő Stonehenge adja hírül a BBC History Magazin. A világ egyik leghíresebb őskori – a megalitikus építmény i. e. 3 ezer után, több fázisban jött létre – építményének létrehozási körülményeiről és funkciójáról alig-alig tudunk biztosat, nemrégiben azonban nagy mennyiségű, kiemelt jelentőségű tárgyi leletre bukkantak a szakemberek, amelyek új megvilágításba helyezik, hogy az építést megelőző időszakban mire használták a vidéket, következésképp kőkorszaki őseink miért tulajdonítottak akkora fontosságot a helynek.

Az elmúlt öt év során két különálló régészeti lelőhelyről kerültek elő leletek a nagyjából az i. e. 8 ezertől 4500-ig terjedő időszakból. Egy mindössze 23 négyzetmétert felölelő területen a régészek 35 ezer pattintott kőeszközt és 2500 darab állati eredetű csonttöredéket ástak ki. A felfedezés azért is jelentős, mert az építmény közelében a tudósok mindeddig igen gyér bizonyítékokat találtak arra, hogy a középső kőkorszak idején is lakták a területet. A feltárás vezetője, a Buckinghami Egyetem archeológusa, David Jacques szerint a mezolitikumból származó tárgyak roppant ritkák, Stonehenge közvetlen szomszédságában pedig még különlegesebbnek számítanak. A terület középső kőkori használata hosszabb időszakon át tartott, mint Európa más vidékein, ami újabb kérdéseket vet fel: milyen kapcsolatban lehet ez a tény későbbi, újkőkori rituális jelentőségével? Talán épp ezek a leletek fogják elárulni Stonehenge kialakulásának háttértörténetét.

A Stonehenge-től alig 2,4 kilométer távolságra levő Blick Meadben – az említett lelőhelyek közül az elsőben – egyebek mellett palából készült nyílhegyet hoztak a felszínre – miközben a környéken sehol sem található pala. A nyílhegy ugyan nyugatról, talán Walesből vetődött erre a tájékra, ám kialakításának stílusa alapján inkább a mai délkelet-angliai Hampshire és Sussex vidékéhez köthető. Első látásra ez zavaró tényezőnek tűnik, ám az ásatás vezetője szerint ez a helyszín egyik lehetséges funkciójához irányít bennünket: „Egyfajta pillanatfelvételként foghatjuk fel ezt tárgyat a különböző helyekről érkező népek találkozásának, az eszmék keveredésének helyéről és idejéről: a nyugat tartott itt kézfogót a kelettel. A többi lelettel együtt meggyőződésünk szerint ez is azt támasztja alá, hogy az i. e. 9. és 5. évezred között igen távolról érkeztek ide a különböző törzsek, népcsoportok vadászni, lakmározni és rituális tevékenységekre.”

A Durhami Egyetem szakértői által végzett csontanalízis a helyszín egy másik funkciójára mutathat rá. A csontok több mint fele az akár 800-1000 kilogramm testtömeget is elérő őstuloktól származik. Ilyen nagy mennyiségű állat elejtéséhez több közösségnek össze kellett fognia, és a csorda húsa több száz embernek is elég volt. „Igencsak meglepő, hogy az őstulok egy jelentős populációja Stonehenge környékén élt, a tudósok ugyanis eddig nem tudták hová tenni a tényt, miért volt ilyen kevés erdő a területen a mezolitikum idején, illetve később. Az őstulkok azonban köztudomásúlag a természet »porszívói«, erre a kérdésre ez lehet az egyik lehetséges válasz. Arra következtetünk, hogy a környék hosszú időn át az őstulkok szent vadászterülete volt a mezolitikus kőépítmény létrehozása előtt.”

Az ásatások során egy az i. e. 4336 és 4246 közötti korszakból származó lelőhelyen cölöplyukakra, gödrökre és tűzrakó helyekre is bukkantak. A feltételezések szerint mindez egy ház maradványaira utal: a legrégebbi épületére Stonehenge közelében. „Az építmény azt jelzi, hogy nem pusztán úti célként érkeztek ide az emberek, hanem legalább az év egy szakaszában itt is éltek – állítja Jacques. – Az ehhez hasonló feltételek vezettek a »neolitikus forradalomhoz«, a vadászó-gyűjtögető és a letelepedett életmód közötti átmenethez. Lehet, hogy Stonehenge mellett értek össze a szálak, a két életforma itt fedte át egymást egy meghatározó időszakon keresztül.”

Új fejlemény az is, hogy az Amesbury Down mellett az 1990-es években felfedezett, dúcnak ásott gödröt a Wessexi Archeológiai Intézet szakemberei immár a mezolitikum idejére datálják. Alaistar Barclay, az intézet munkatársa szerint a gödröt eddig nem értékelték sokra, mivel viszonylag távol van a világörökségi területtől. Egyre több jel utal azonban arra, hogy a Stonehenge-nél azonosított hasonló képződményeknél valamivel régebben keletkezett. Mindkét feltárás folyamatban van, de a Buckinghami Egyetem szakértője derűlátó: „Úgy gondoljuk, eddig csupán a jéghegy csúcsát láttuk, és Stonehenge létrejöttének okait illetően érik a paradigmaváltás.”