Schengen, a tiltott övezet?

A luxemburgi városka, Schengen nevét valószínűleg soha nem jegyzi fel a történelem, ha a városon átfutó Mosel folyón nem horgonyoz le a Princesse Marie-Astrid nevű hajó. Hosszas tárgyalásokat követően ennek fedélzetén írták alá 1984-ben az NSZK, Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg képviselői a schengeni egyezményt.

Gyakorlatilag a múlt század 80-as éveiben kezdtek a fejlett országok vezetői azon elmélkedni, hogy az embereknek joguk van a szabad mozgáshoz. Felvetődött azonban a kérdés: milyen országok állampolgáraira vonatkozzanak az új előírások? Ha csupán az Európai Unió polgáraira lett volna érvényes – akkoriban mindössze 11 tagállamot számlált az EU –, akkor a belső határok ellenőrzését fent kellett volna tartani, hogy meg tudják különböztetni az uniós és nem uniós országok polgárait. Végül a fentebb említett öt ország döntött úgy, hogy határain megszünteti az ellenőrzést.
Az elkövetkező években újabb, sokkal részletesebb egyezményt dolgoztak ki, amelyet 1990. június 19-én írtak alá. Amikor ez 1995-ben hatályba lépett, eltörölte az aláíró államok belső határain folytatott ellenőrzéseket, és egyetlen közös belső határt hozott létre, ahol a schengeni térségre vonatkozó bevándorlási ellenőrzéseket azonos eljárások mentén végzik. Közös szabályokat fogadtak el a vízumokra, a menedékjogra és a külső határok ellenőrzésére vonatkozóan is, amelyek lehetővé tették a személyek szabad mozgását az aláíró államokban anélkül, hogy ez megbontaná a törvényes rendet.

A schengeni térséget fokozatosan bővítették: Olaszország a megállapodásokat 1990. november 27-én írta alá, Spanyolország és Portugália 1991. június 25-én csatlakozott, majd Görögország következett 1992. november 6-án, utána Ausztria 1995. április 28-án, valamint Dánia, Finnország és Svédország 1996. december 19-én. Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia 2007. december 21-én csatlakozott, Svájc mint társult ország pedig 2008. december 12-én. Bulgária, Ciprus és Románia egyelőre nem tagja a schengeni térségnek.

Mint látható, a schengeni övezetnek nem csupán Uniós államok a tagjai, ugyanakkor egyes országok – például az Egyesült Királyság és Írország – az 1997-ben aláírt amszterdami szerződés szerint továbbra is fenntartják önálló határellenőrzési rendszerüket.
Románia évek óta ott álldogál Schengen kapujában, ám a bebocsátást elsősorban Németország ellenzi. Szerintük – és nincsenek egyedül a véleményükkel – Bukarest semmilyen sikert nem ért el az EU-ban, így nem ért véget a folyamat, amelyben Brüsszel figyelemmel kíséri a román igazságszolgáltatást, ezáltal a schengeni csatlakozás is késik. Noha a román politikusok nagy része a vállát vonogatja, a csatlakozás halasztása elsősorban az állampolgárokra hat ki negatív irányba.