Móricz Zsigmond, a nép tanúja

A 20. századi realista prózairodalom legismertebb alakja, Móricz Zsigmond Tiszacsécsén született, ám születésének pontos dátuma elég bizonytalan: a családi hagyomány 1879. június 29-ét jelölte meg, az anyakönyvi bejegyzése alapján azonban július 2-án született. Szüleivel és testvéreivel egy ideig jómódban éltek, ám apját, Bálintot egy idő után üldözni kezdte a balszerencse. Az elromlott cséplőgépet sógora, az ezermesternek tartott kovács, Pallagi László próbálta megjavítani, ám gépestől felrobbant. A sógornak nem esett komolyabb baja, de odalett a család munkaeszköze. Nem sokkal később újabb szerencsétlenség érte Móriczékat: malmukat elsodorta a tiszai jégzajlás. A leszegényedett család el is költözött a vidékről, Zsigmondot egy ideig anyai nagymamája nevelte.

1890-ben kezdte meg tanulmányait a debreceni református kollégiumban, majd négy év múlva a nagyhírű Sárospatakon folytatta. Mivel rosszul tanult, másik anyai nagybátyja, Pallagi Gyula, a kisújszállási gimnázium fiatal igazgatója 1897-ben magával vitte, itt is érettségizett 1899-ben.

Egy évig református teológiát, majd jogot tanult Debrecenben, közben már az irodalom felé kacsintgatott: tanulmányai idején a Debreceni Hírlap segédszerkesztője volt, novellákat, verseket publikált. 1900-ban Budapestre költözött, jogot, majd bölcsészetet tanult, de tanári szakvizsgát nem tett.

Huszonhat évesen nősült először, Holics Jankát vette el. Sokan akkoriban tudni vélték, hogy a nőben nem a szerelem lángolt, hanem imponált neki, hogy kiszemeltje íróember. Legalábbis az próbált lenni, hiszen akkoriban Móriczról gyakorlatilag még senki sem hallott. Másrészt Janka volt az egyetlen Móricz Zsigmond környezetében, aki igazán hitt abban, hogy a férfiból egyszer híres ember lesz. Móricznak a bizalom erőt adott, inspirálta, és a gyerekük halálakor írt Hét krajcár című novellája, majd első novelláskötete egyszeriben országszerte híressé tette. „Igen késő volt, huszonnyolc éves korom után, mikor rájöttem, hogy voltaképpen csak azt lehet leírni, ami fáj. Ami megsebzi az embert” – írta később Móricz. Ady szeretettel üdvözölte a magyar irodalom új hangját, ismeretségükből hamarosan barátság szövődött.

Idézetek az írótól
„A magyar olyan, hogy szereti magát kikeseregni. Kesergés kell neki, nem a tett. Ha kedvére kisírhatja, kikáromkodhatja magát a magyar, akkor már akár el is engedi, hogy történjen valami.”
„A kiejtett szó gyakran olyan, mint az eldobott kő, többet vissza nem fogható, és a repülés irányán már változtatni nem lehet.”
„Sok vadállat van a világon, de a legkegyetlenebb vadállat mégiscsak az ember.”
„Akinek gyereke van, nem vénülhet meg, annak gondoskodni és idegeskedni kell.”
„Minél tovább hallgat az ember, annál nehezebben nyílik meg a szája.”
„Ahol minden eladó, ott nincs vevő.”

Házasságának huszadik évfordulója környékén Móricz már Simonyi Mária színésznőbe volt szerelmes. Próbálta titokban tartani a hirtelen fellángolt érzéseit, de felesége hamarosan tudomást szerzett férje kettős életéről. Ugyanis az író sokáig nem tudott dönteni: a biztos hátteret válassza, vagy vesse bele magát a mindent elsöprő szerelembe. Az író dilemmáit Holics Janka, a feleség oldotta fel azzal, hogy néhány féltékenységi jelenet után önkezével vetett véget életének. Egy évvel a történtek után Móricz elvette feleségül Máriát, de az író hamar rájött, hogy a színésznőtől – legalábbis szellemi síkon – nem azt kapja, amit elvárt volna. Jankától eltérően Mária nem vitatkozott, nem szólt bele semmibe, nem kritizálta, de nem is nagyon dicsérte Móricz műveit. Az író hamar kiábrándult az asszonyból, de 12 évet így is leéltek egymás mellett. 1937-ben Mária csendesen, követelőzések és viták nélkül kilépett Móricz Zsigmond életéből. Ugyanebben az évben az író gyakorlatilag az utcáról szedte fel a kis proletárlányt, Litkei Erzsébetet, azaz Csibét, aki végül szolgálólányból Móricz szeretőjévé és múzsájává lépett elő. Csibe több regényének is modellje lett, ezek közül a leghíresebb – egyben Móricz életművének egyik legjelentősebb alkotása – az Árvácska. Noha Móricz lányai ki nem állhatták a „jövevényt”, velük ellentétben Csibe mindig gondját viselte az írónak.

1942. augusztus 29-én Leányfalun értesült Móricz Zsigmond arról, hogy Gyöngyi lányának gyermeke született. Az izgalomtól és a meghatottságtól leejtette a kagylót – kiderült, hogy agyvérzést kapott. A budapesti Korányi klinikán 1942. szeptember 4-én hunyt el.