Meglepő magyar elsők

Bíró László József – golyóstoll, Gábor Dénes – hologram, Jedlik Ányos – dinamóelv és szódavíz, Rubik Ernő – Rubik-kocka, Puskás Tivadar – telefonközpont, Irinyi János – zajtalan és robbanásmentes biztonsági gyufa, Neumann János – számítógép, Szilárd Leó, Wigner Jenő és Teller Ede – az atombomba atyjai. Ezeket a magyar feltalálókat és felfedezéseiket többnyire ismerjük, ám van még jónéhány, ami nem kevésbé fontos, csak kevésbé közismert.

Fájdalommentes tévézés

Lapos vagy hasas, bármilyen legyen is, mostanában már kevesen néznek fekete-fehér televíziót. A színes változat pedig egy magyar mérnök-fizikushoz, Goldmark Péter Károlyhoz fűződik. Az 1906-ban Budapesten született tudós már középiskolás korában lenyűgözte tanárait a fizika terén szerzett tudásával. A világ első színes televízióját 1940. szeptember 4-én mutatta be. Egyes források szerint a nyugtató is magyar találmány és Selye János osztrák–magyar származású kanadai belgyógyász, vegyész állította elő.

Az viszont teljesen egyértelmű, hogy a tű nélküli oltókészülék Lindmayer István nevéhez köthető. A „tű” titka a nagy sebesség: a hatóanyag 400 km/h sebességgel lövell ki a patronból, így az oltóanyag beadása alig fél másodpercet vesz igénybe. A művelet teljes mértékben fájdalommentes. Akárcsak egykor Selye János, Lindmayer István is Kanadában él.

A technológia területén számos kevéssé ismert magyar sikert találhatunk. A félautomata fényképezőgép megalkotása is két magyar származású tudósnak a munkája: Riszdorfer Ödön és Mihályi József nevét kell megjegyeznünk. A félautomata fényképezőgépek manapság újra kezdenek divatba jönni a kísérletező kedvű fiatalok körében, ugyanez nem állítható viszont a floppylemezekről, melyek jobbára teljesen eltűntek a számítógépes piacról. Pedig bizony a floppy is magyarul beszélne – ha tudna. Az adattároló hajlékonylemez koncepcióját ugyanis Jánosi Marcell gépészmérnök, konstruktőr dolgozta ki a Budapesti Rádiótechnikai Gyárban 1973-ban. Mind a lemezt, mind a meghajtóját szabadalmaztatták, ám a szabadalmi idő lejárta után azt nem hosszabbították míg, így – mikor a számítógépipar felfedezte a benne rejlő lehetőséget – bárki szabadon alkalmazhatta a találmányt.

Csuklós buszok voltak és lesznek – ez talán axiómaként is kijelenthető. De az, hogy a megnövelt utasszámot lehetővé tevő közszállítási mód Rózsa László, Lassú Gábor és Színi Béla nevéhez köthető, nem mindannyiunk számára egyértelmű, pedig nyugodtan kijelenthető, hogy a csuklós busz magyar találmány és a fent említett három úriembernek köszönhetjük. Az autóbusz méreteinek növelésével persze nem csak ők foglalkoztak és nem csak ők értek el sikereket. Az angolok például az emeletes buszban látták és látják ma is a megoldást. A méretesebb busz érdekében eleinte utánfutót alkalmaztak, de sikertelenül, mivel a hosszú jármű nehezen közlekedett a keskeny utcákon. Ezt a problémát a magyar hármas úgy oldotta meg, hogy fogtak egy Ikarus 60-as buszt, levágták a farát, aztán rászerelték egy másik busz hátsó részét. 1960-ban Budapesten elindulhatott az első csuklós busz, megelőzve a Mercedest és a világ összes nagyhírű járműgyárát. A buszból 267 darab készült, de mára sajnos egy sem maradt.

Betonbiztos fejlesztések

Losonczi Áron üvegbetonja talán nem teljesen ismeretlen az olvasó számára, mivel a magyar fiatalember fejlesztése nagyjából tíz évvel ezelőtt bejárta a magyar sajtó majd minden szegletét. A szürke betonfalakat Losonczi nem akárhogyan tette barátságosabbá, sőt, átláthatóbbá. Az angol neve – Light Transmitting Concrete, vagyis fényáteresztő beton – után röviden LiTraConnak keresztelt anyagban a betonhoz rétegenként optikai üvegszálak ezrei keverődnek. Ez éri el, hogy az elenyésző arányú és vastagságú üvegszálak a betonban pontonként továbbítják a fényt függetlenül a beton vastagságától. A LiTraCon-fal egyik oldalán állva meg tudjuk állapítani a másik oldali fény színét, az ellentétes oldalon állva pedig a tárgyak árnyékai is kivehetőek. Az üvegbetonból készülnek ékszerek, legutóbb pedig egy, az úttörő anyagból készült svájci dohányzópavilon nyert dizájndíjat. Losonczi Áron és a csongrádi üzem gőzerővel dolgozik, mostanában egy New York-i magánlakásba és egy dubaji étterembe készítenek – amúgy méregdrága – üvegbeton elemeket.

A nyíregyházi Deme Miklósné Fazekas Andrea meggymagbetont állított elő. Jól olvasták: meggymagbeton! A szabadalom konzervgyári és háztartási csonthéjas magvak feldolgozásán alapul. Ameggymagokat sólében áztatják, ezt követően üstben felfőzik, majd megszárítják. A feldolgozott meggymag fagyálló, hőálló- és hangszigetelő tulajdonsága jelentős, a fagyállósága pedig jobb, mint az átlagos kavicsbetonnak. Egyelőre csak kísérleti jelleggel alkalmazták.