Mária Terézia és Erdély

A Bécsben 1717. május 3-án született és a Habsburg-házból származó osztrák uralkodó főhercegnő nem kevesebb, mint négy évtizedet ült a trónon. Apja, VI. Károly német-római császár, valamint III. Károly néven magyar király, a Habsburg-ház utolsó férfi leszármazottja volt. Édesanyja Erzsébet Krisztina braunschweig-wolfenbütteli hercegnő volt. Tizenkilenc évesen ment férjhez Lotharingiai Ferenc István herceghez. Házasságukból 16 gyermek született, így létrejött a Habsburg-Lotharingiai-ház.

VI. Károly császárnak nem volt férfi utódja, némi háborúskodás után lányát, Mária Teréziát 1740. október 22-én koronázták királynővé. Beiktatását korábbi vállalásával ellentétben II. Frigyes porosz király nem ismerte el. Kirobbant az osztrák örökösödési háború. Az 1740 és 1748 között dúló háború során Ausztria elveszítette az iparilag fejlett Sziléziát, amely Poroszországhoz került. Mária Terézia viszont megtarthatta trónját.

1741. szeptember 11-én – két évvel a vesztes török háború és tizenkét éves törvényhozási kényszerszünet után – Mária Terézia a Pozsonyban összegyűlt magyar országgyűléshez fordult, hogy segítsenek neki fegyverrel megmenteni a koronát. A Habsburg Birodalom ekkor közel állt a felbomlásához, illetve a széthulláshoz. A magyar nemesek azonban „Vitam et sanguinem!” („Életünket és vérünket...!”) közfelkiáltással kiálltak a királynő mellett, aki cserébe érvénytelenítette III. Károly király néhány magyarellenes intézkedését, illetve törvényben rögzítette a nemesi földbirtokok adómentességét, továbbá engedélyezte a magyar nyelvű vezényletet is. Ennek fejében az osztrák örökösödési háborúban 11 magyar huszárezred mintegy 35 000 katonája harcolt a Habsburg trónért Európa hadszínterein.

A székelyek többször föllázadtak az erőszakos sorozás és a nem megfelelő körülmények miatt, ezért 1764-ben a bécsi udvar megbízta Buccow tábornokot, hogy szervezzen Erdélyben két székely és két román határőrezredet. A Buccowot felváltó Siskovics tábornok parancsot adott katonáinak Madéfalva ágyúzására, ahol a székelyek képviselői tanácskoztak. A madéfalvi veszedelem (Siculicidium: a székelyek lemészárlása) során kb. 400 személy (köztük nők és gyermekek) vesztette életét. Ekkor indult meg a székelyek tömeges kivándorlása Moldvába, illetve Bukovinába.

 Egy évvel a székely tragédia után, 1765-től Mária Terézia Erdélyt nagyfejedelemségnek, magát pedig nagyfejedelemneknyilvánította, ami egyébként azt is jelentette, hogy Erdélyt különálló tartományként kezelte. Ezt követően Karintia, Krajna, Stájerország, Brabant, Limburg, Luxemburg, Alsó-Lotaringia és Milánó hercegnője, valamint Flandria, Hennegau (Hainaut), Burgundia (Franche-Comté) és Tirol grófnője lett.

Mária Terézia fontosnak tartotta az oktatás kérdését. 1777-ben adta ki az alsó fokú iskolarendszert gyökeresen átalakító Ratio Educationis-t, melynek értelmében minden 6 és 12 év közötti gyermek tanköteles lett. Támogatta az egészségügyet, s elrendelte, hogy gondoskodni kell a szegények, betegek, öregek és árvák ellátásáról. Uralkodása sokkal inkább a békés fejlődés korszakának tekinthető, amit a felvilágosult abszolutizmus ideájának megfelelően tervezett el. Az első és legfontosabb feladat a törökdúlás után lassan felépülő Magyarország fejlesztése volt, aminek legfőbb zálogát a királynő a népességnövekedés gyorsításában, vagyis jelentős – főleg sváb – betelepítésben látta.

Mária Terézia 1780. november 29-én hunyt el Bécsben.