2014. november 08., 11:442014. november 08., 11:44
Franciaország, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok szövetsége 1945 májusában győzelmet aratott Németország felett. A Berlint elfoglaló szovjet hadsereg a város nyugati területének megszállási feladatait átadta a nyugati szövetségeseinek. Berlin területének 53,9 százaléka, míg népességének 62,9 százaléka került a nyugati államok ellenőrzése alá. A maradéknak, amely szerencsétlenségére a szovjet zónában rekedt, akkor még fogalma sem volt, mi vár a vörös jövőben...
Az NDK kikiáltása után Németország keleti felében a mind rosszabbá váló életkörülmények mellett a hatalom egyre keményebben lépett fel a sztálinista mintájú társadalom kiépítése érdekében. Ezzel egyidőben az NSZK-ban növekedni kezdett az életszínvonal, kiépültek a liberális demokrácia intézményei. A romló kilátások elől a keletnémetek évről évre jelentős számban távoztak a nyitott berlini határokon keresztül nyugatra. 1949 és 1960 között az NDK 17 millió lakosa közül összesen 2,6 millió települt át az NSZK-ba, míg az ország összlakossága több mint 1 millió fővel csökkent. A határ lezárása előtti napokban már napi 1500–1900 menekültet regisztráltak a nyugat-berlini menekülttáborokban.
Nemrégiben napvilágot látott dokumentumok szerint a bonni hírszerzés állítólag már a 60-as évek legelején, hónapokkal a fal megépítése előtt figyelmeztette az akkori nyugatnémet kormányt, hogy a keletnémet kommunista vezetés egy Berlint kettéválasztó létesítmény építésére készül. A nyugatiak ezt elképzelni sem tudták, főleg, hogy Walter Ulbricht, az NDK akkori elnöke – amúgy képzettsége szerint asztalos – 1961. június 15-én egy nyugatnémet újságírónő kérdésére szemrebbenés nélkül letagadta, mire készülnek: „Senkinek sincs szándékában falat építeni” – mondta. Két hónappal később Ulbricht közölte a pártvezetőkkel, hogy az egyre nagyobb méreteket öltő menekültáradat miatt szükségessé vált a berlini belnémet határ lezárása. Az adatok is ezt támasztották alá: 1961 nyarán az NDK népességvesztése már havi 30000 fő fölé ugrott. De a kommunistáknak eszük ágába sem jutott az életkörülményeken javítani – inkább falat emeltek a város szívében. Állítólag Kádár János magyar és Gheorghiu Dej román vezér nem értett egyet a fal építésével – de az adott körülmények között ez senkit sem érdekelt.
Kettéosztott Berlin
Kezdetben „csupán” egy szögesdrót választotta ketté Berlint. Ezt a szögesdrótot váltotta fel később a betonból épült és védelmi zónákkal határolt fal. Ugyanakkor elvágták a városi gyorsvasút és a metró összeköttetéseit is. Egyetlen állomás maradt meg, ahol egy határállomást alakítottak ki. Augusztus közepén építőipari munkások érkeztek a kerítéshez, és fegyveres felügyelet mellett elkezdték az addig felállított drótakadályok bontását és a betonelemekből álló fal felépítését. Az építkezés ideje alatt 85 keletnémet katona szökött nyugatra az épülő falon át, míg 800 polgári személy is sikerrel menekült el az NDK-ból. A fal felhúzása nem várt következményekkel járt: sok kelet-berlini dolgozott a nyugati részben, így ott munkaerőhiány lépett fel, miközben keleten munkanélküliség ütötte fel a fejét.
Létezésének szűk három évtizede alatt a fal egyre kifinomultabb, a szökést szinte teljesen lehetetlenné tevő határzárrá alakult át. Számos szökési kísérlet végződött a menekülők halálával. A falon, amely egyébként 192 utcát szelt ketté, a becslések szerint mintegy 5000 ember jutott át nyugatra. Több mint 3000 kísérletezőt azonban letartóztattak, 120-at pedig akkor öltek meg, amikor megkísérelt átszökni a túlsó oldalra. Cinikus módon – a sajtó negatív reakciójától tartva – a külföldi államfők látogatása idején a tűzparancsot mindig felfüggesztették. Az egyik legemlékezetesebb történet John F. Kennedy látogatásához kötődik: az amerikai elnök a fal megépítése után két évvel érkezett Berlinbe, és Schöneberg kerület tanácsházának erkélyéről mondta el beszédét, amelyben kiállt a demokrácia értékei mellett, és élesen bírálta akommunista rendszert. A beszéd „Ich bin ein Berliner” mondata a hidegháború egyik legjellemzőbb és legtöbbet idézett mondatává vált. (Kevésbé köztudott, hogy Kennedy csak a legutolsó pillanatban tette bele beszédébe a híres mondatot.)
Leomlik a fal
1989 nyarától mindennapossá váltak a rendszer reformját követelő tömegtüntetések, melyeknek legfőbb követelése a belnémet határ megnyitása és a berlini fal lebontása volt. Természetesen ezekről az eseményekről a többi szocialista országban egy vak hangot sem lehetett hallani. A gulyáskommunizmusban élő Magyarország viszont 1989 szeptember 11-én megnyitotta határait az NDK polgárai előtt, és ezzel megindult az NDK-s menekülőáradat. Októberben Csehszlovákia is többször jelezte a kelet-berlini vezetésnek, hogy ha nem változtat a keletnémet polgárok nyugatra utazásának szabályain, akkor Magyarországhoz hasonlóan megnyitja nyugati határát.
A következő történet ma már anekdotaszámba megy: november 9-én az utazási törvény ügyében ülést tartott a kelet-német felső vezetés. Az ott hozott döntést este egy élőben közvetített sajtótájékoztatón Günter Schabowski ismertette. Csakhogy az illető rosszul emlékezett az ülésen elhangzottakra és tévedésből azt mondta, a kelet-németek „azonnal” utazhatnak. A tévék előtt ülő NDK-polgárok ezrei indultak meg a berlini határátkelőhelyek felé, ahol egy órán belül hatalmasra nőtt a tömeg. A határőrséget ekkor még nem tájékoztatták, mivel a határozat valójában csak másnap 4 órától lépett volna életbe. Az átkelőknél a feszültség egyre nőtt, a tömeg követelte a határ megnyitását. A tömegnyomás odáig fokozódott, hogy végül az egyik átkelőnél megszüntették az útlevelek ellenőrzését, felnyittatták a sorompókat és átengedték a tömeget Nyugat-Berlinbe.
Miközben Berlinben ledőlt a keleti és a nyugati városrészt elválasztó hírhedt fal, Mihail Gorbacsov akkori szovjet vezető mélyen és békésen aludt. Később elmondta, munkatársai nem ébresztették fel az események miatt. „De nem is volt rá szükség” – tette hozzá. Szerinte a kettéosztott Németország időzített bomba volt, amellyel Európa nem tudott tovább együtt élni. A fal leomlásáról a politikus csak másnap, november 10-én reggel értesült.
Adatok a Falról: hosszúság: 155 km; lakóterületen húzódó hossz: 37 km; szögesdrót hossza: 67 km; magasság: 4 m; megfigyelőtornyok száma: 302.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!