Jim Morrison: az elátkozott huszonhetes

A „huszonhetesek klubja” azokat a művészeket tömöríti, akik ennyi idősen haltak meg, többek közt Janis Joplin, Jim Morrison, Jimi Hendrix, Pete Ham, Kurt Cobain, Brian Jones és Amy Winehouse nevét tartalmazza, hogy csak a zenésztársadalomnál maradjunk. Egyébként egy zenei szaklap összesen 45 (!) olyan rock-és blueszenészt említ, aki huszonhét éves korában mondott búcsút földi pályafutásának. A névsorból kiemelkedik Jim Morisson neve, aki nem csupán a The Doors együttes énekeseként tette le névjegyét a rocktörténelem asztalára, de költőként is jelentőset alkotott rövid élete során.

James Douglas Morrison 1943. december 8-án született az Egyesült Államok egyik kisvárosában, Melbourne-ben. Szülei az USA Haditegerészeténél szolgáltak, apja tengernagyi rangig vitte. Jimet azonban egészen más dolgok foglalkoztatták: nehezen kezelhető gyerek volt, aki kialakított magának egy olyan álomvilágot, melyben másnak nem nagyon volt helye. Lázadt szülei szigorúsága ellen: mindennek és mindenkinek ellentmondott, apja konzervatív nézeteivel Baudlaire, Rimbaud, Verlaine, William Blake, Joyce, Nietzsche, Poe, Jack London, Oscar Wilde, Keats, Percy Bysshe Shelley, Walt Whitman műveit állította szembe, azokét a költőkét, akik szintén lázadók – és legtöbben közülük önpuszítók – voltak a maguk korában.

Két egyetemet is otthagyott – filozófiát, irodalmat hallgatott, majd filmes szakra járt –, kizárólag az olvasás, az írás és a csavargás kötötte le idejét. Egy nap úgy döntött, felolvassa néhány költeményét egyik volt iskolatársának, Ray Manzareknek. 1965-öt mutatott a naptár, Beatles-mánia és rockőrület tombolt a világban, miért pont ők, Morrison és Manzarek ne alakítanának együttest? Mondhatni rekordidő alatt megszületett a The Doors együttes (az elnevezés egy Aldous Huxley-könyvből ered) és fiatalságuk minden arroganciájával a tagok elhatározták, zenélésből fognak megélni. Ami nem ment könnyen: eleinte füstös, lepusztult csehókban muzsikáltak olyanoknak, akiket a sörükön és marihuánás cigijükön kívül az égvilágon semmi más nem érdekelt, de két év megfeszített munkája végül meghozta gyümölcsét: kiadhatták első nagylemezüket, ami azonnal hatalmas siker lett.

Morrisonnak nem a hirtelen jött hírnév szállt a fejébe: az együttes megalakulása előtt már az alkohol és a kábítószerek rabja volt. Alkotni tudott – élni nem. Megmaradt a The Doors archívumában olyan felvétel, ahol Jim ének közben végig csuklik, így a dal szövege érthetetlen lett. Máskor egyszerűen levonult a színpadról, vagy csak állt maga elé révedve, és egy hang sem jött ki a torkán. Gyíkkirálynak hívták, önmagát Mr. Mojo Risin-nek nevezte, szexszimbólumnak kiáltották ki, a szabadság szerelmesei John Lennonnal és Che Guevarával egy sorban emlegették. Ám nemzedékének csodált alakja szép lassan halálra szórakozta magát.

1971 tavaszán élettársával, Pamela Coursonnal Párizsba utazott. Felszedett vagy 15 kilót és szakállt növesztett, a Pere-Lachaise temetőben kóborolt, megkereste Apollinaire, Chopin, Sarah Bernhardt sírját, és talán sejtelme sem volt arról, hogy nemsokára az ő fejfája gyarapítja Párizs híres temetőjének nevezetességeit.

Sosem derült ki, mi történt a párizsi lakásban azon végzetes július 3-i estén, 1971-ben. Tény, hogy reggel barátnője találta meg holtan a fürdőkádban. (A lány mindössze két évvel élte túl Morrisont: 1973-ban ő is beadta magának az „aranylövést”. Mellesleg 27 éves volt...). Több lehetséges magyarázat is létezik halálának kiváltó okairól: egyesek szerint kábítószer-túladagolás, mások szerint viszont merénylet áldozata lett, de az orvosok szívrohamot állapítottak meg. Korábban Morrison megjósolta: rejtélyes körülmények között megy majd el.

Elvis mellett ő az a híresség, akit mind a mai napig a leggyakrabban látni vélnek a világ különböző pontjain.