Jedlik: szódavíz és dinamó

Ami a szódavizet illeti, nem ő volt az első a világon, aki szénsavat nyomott a vízbe, de elsőként egy olyan módszert dolgozott ki, mellyel a gáz jobban elnyelődik a vízben és a nagyüzemi gyártása is könnyebb.

Jedliknek természetesen nem ezek voltak legjelentősebb találmányai. Holenda Barnabás bencés szerzetes, Jedlik Ányos életrajzírója a következőképpen fogalmazott 1967-ben írt könyvében: „Mi magyarok nem vagyunk olyan gazdagok nagy emberekben, hogy könnyelmű felületességgel elhanyagolhatnók őket. Kell, hogy emléküket tiszteljük, hagyatékukat szerető gonddal őrizzük. Az angoloknak nagyjaik számára megvan a Westminster Apátságuk, a franciáknak a Pantheonjuk. Mi csak szellemünkben tudunk pantheont készíteni nagy íróink, politikusaink, tudósaink emlékének. Ezek sorába kell, hogy méltó hely jusson Jedlik Ányosnak, a múlt évszázad csendben, önzetlenül dolgozó tudósának is.”

Kötelező jelenlét

Jedlik Ányos a felvidéki Szímőn (Zemné) született 1800. január 11-én. Eredeti neve Jedlik István volt, rendi neve lett az Ányos. Akárcsak a „mi” polihisztor Brassai Sámuelünk, egyidős volt a 19. századdal: 1895. decemberében hunyt el Győrben. Ugyanabban az évben született, mint két költőnk: Czuczor Gergely és Vörösmarty Mihály. Czuczor Jedlik unokatestvére volt, együtt jártak a pozsonyi bencés gimnáziumba, melynek 6. osztályából együtt jelentkeztek novíciusnak a Szent Benedek rendbe. Ekkor kapták a Gergely és Ányos rendi neveket.

Érdeklődése szerteágazó volt: bölcsészeti tanulmányokat végzett a bencés rend győri líceumában, doktori címet Pesten szerzett 1822-ben: matematikából, fizikából, filozófiából és történelemből szigorlatozott. 1825-ben szentelték pappá, a rend döntése értelmében a győri gimnáziumban tanított, majd a győri líceum fizika tanszékének lett tanára. Szertárának bemutató eszközeit saját maga készítette, közben állandóan kísérletezett, első találmányait is igen korán megalkotta. Mindössze 26 esztendős volt, amikor rendtársai legnagyobb meglepetésére szódavizet állított elő. Tervei alapján épült fel a Monarchia első szikvízüzeme, ami viszont hamar csődbe ment.

1840-ben már a pesti királyi tudományegyetem bölcsészeti karának fizikai tanszékvezetőjevolt. Unokatestvére, Czuczor Gergely unszolására elkezdte megalkotni a magyar műszaki és természettudományos nyelvhez szükséges szakszavakat, tőle származik például a merőleges, az eredő erő vagy a dugattyú szavunk. (Később az 1858-ban megjelent Műszótárnak is egyik szerkesztője volt).

Az 1848-as forradalom kitörésekor nemzetőrnek jelentkezett. A diákok körében mégsem volt népszerű, mivel a márciusi időszakban – amikor a fiatalság a forradalom lázában égett – Jedlik megkövetelte az óráin való részvételt.

Az elektromosság szerelmese

A 19. század zseniális kutatói fokozatosan feltárták az elektromos áram sokféle tulajdonságát, hatását, amelyeknek gyakorlati alkalmazásai megváltoztatták az emberi civilizáció arculatát. Ebbe a munkába végül Magyarország is bekapcsolódott, jó ideig egyedül Jedlik munkásságával.

Ifjú korától nagy hatással volt rá Oersted, Ampère, Arago és Faraday, ezért tevékenységének középpontjába a villamosságot állította. Bár a szabadságharc leverése után nehéz idők következtek, és Jedlik is nehezen találta helyét, újra taníthatott – német nyelven. Ezekben az években egyre inkább találmányaival és tankönyvek írásával foglakozott. Például a Természettan elemei cíművel, később Hőtan és Fénytan címmel is láttak napvilágot könyvei, melyek az akadémián is nagy elismerést váltottak ki.

Legismertebb felfedezése az öngerjesztés elve, illetve az ezt demonstráló egysarki villanyindító, azaz Jedlik dinamója. Ennek műszaki leírásában fogalmazta meg Jedlik 1861-ben – legalább 6 évvel Siemens és Wheatstone előtt – az öngerjesztés (dinamó) elvét. A Bugát Pál által alapított Természettudományi Társulatban Klupathy Jenő egyetemi magántanár mutatta be először Jedlik dinamóját. Az ősdinamót Nuss Antal, pesti gépész készítette el Jedlik tervei alapján.

A nagyfeszültségű technika területén is alkotott újat és nagyszerűt: 1863-ban ismertette a „Leideni palaczkok lánczolatá”-t, illetve a feszültségsokszorozás elvét és gyakorlatát, több mint félméteres hosszúságú villamos ívet tudott létrehozni. „Csöves villamosszedőkből alkotott villamfeszítő”-jét az 1873-as bécsi világkiállításon mutatta be, amelyért – Siemens javaslatára – kitüntetést kapott.

Az igazak örökké élnek

Bár rengeteg felfedezés és találmány köthető Jedlik Ányos nevéhez, ő ezeknek csak egy töredékét szabadalmaztatta. Valószínűleg, mint minden nagy feltaláló, ő sem látta át felfedezéseinek súlyát, hogy milyen hatással lesz ez a jövő nemzedékre. Jedlik Ányos életművével bizonyította jelmondatát: az igazak örökké élnek.

„A rendíthetetlen hit Istenben, a tudományszeretet, a tanítónak soha nem lankadó szorgalma, az embertársainak bajai iránt fogékony jó szív, az önzetlen hazaszeretet, mind olyan vonások, melyek Jedlik jellemében rendjének hagyományos szokásai nyomán indultak fejlődésnek és erősödtek meg. Szerzetesi életéből származott azonban egy nagy hibája is, a félénk zárkózottság, amely akadályozta, hogy másokkal érintkezése által tudományos látóköre bővüljön, és hogy viszont ő tudományával másokra éltető hatással legyen” – írta róla Eötvös Loránd, aki 1878-ban vette át Jedlik egyetemi professzori helyét. Jedlik munkásságának igazi jelentőségére csak a közelmúlt kutatásai világítottak rá: a hátramaradt írások alaposabb feldolgozása azt mutatta, hogy a szerény anyagi eszközökkel rendelkező fizikai szertárak csendes munkása nemcsak, hogy lépést tartott az európai haladással, de nem egy dologban meg is előzte azt.