Elvis Presley mindhalálig – és azon is túl

Csodálói szerint torkig volt már a reflektorfénnyel, a népszerűséggel, azzal, hogy soha sincs nyugalma. Megrendezte temetését, és a világ zajától távol, valahol a nagy ismeretlenben tengeti napjait. Néha eljön közénk, körülnéz, de többé soha nem akar a nyilvánosság kereszttüzébe kerülni – tartja magát halála után majdnem négy évtizeddel is a legenda. Mondják ezt annak ellenére, hogy a Királyt a lehető legholtabban találták meg 1977. augusztus 16-án Memphisben, gracelandi rezidenciájának fürdőszobájában. Az Elvis-hívők hiszik, csupán egy élethű bábut temettek el az azóta a rajongók zarándokhelyévé vált sírba, és az ikon valamelyik dél-amerikai országban tűnt el (talán Hitler tőszomszédja lett), ahol még mindig van az a pénz, amiért nem látnak, nem hallanak, nem beszélnek az emberek.

Halála óta többen és több helyen is látták. Egy John Burrows nevű egyén, aki kiköpött Elvis volt, azzal keltett gyanút, hogy menekült az újságírók elől, nem adott interjút, napszemüvegét nem vette le, és amerre megfordult, nem hagyott ujjlenyomatot. Ez mind semmi ahhoz képest, hogy az igazi Elvis előszeretettel jelentkezett be John Burrows álnéven annak idején, ha el akart menekülni a nyilvánosság elől...Mások tudni vélik, hogy a CIA ölte meg, de közszájon forog az is, hogy a Ku-Klux-Klan tette el láb alól, mert elege lett az Elvis-jelenségből. De az is lehet, hogy a földönkívüliek vitték el, mint az emberiség legkiválóbb képviselőjét.

Egy furcsa történet
1980. december 20-át írtak, amikor egy Jack nevű egyénnel különös dolog történt. Éjszaka, zuhogó esőben Memphisbe tartott kamionján, és egy benzinkútnál megállt tankolni. Amíg várakozott, kiszállt a kamionból, és körbesétálta a járművet. Ekkor egy különös fényre figyelt fel, és egyidejűleg egy férfire, aki egy csomagot vitt a hóna alatt. Jack udvarisasan megkérdezte tőle, hogy merre tart. A férfi halkan, fejét lehajtva közölte: Memphisbe. Mivel nem kérezkedett fel a kamionra, Jack folytatta útját. Az eső egyre jobban szakadt. Alig tett meg néhány métert, a furcsa férfi ismét feltűnt az úton. Ráérősen sétált az út mentén, hóna alatt a csomaggal. Jack később elmondta, soha nem vett fel stopost, mert egyszer majdnem pórul járt. De ez a férfi olyan különös volt, hogy a sofőr kiszólt neki: „Memphisbe megyek én is, ugorjon fel, elviszem.” Az ismeretlen megköszönte, majd beült a kamionba. Beszélgettek erről-arról, szó esett a zenéről is. Jack elmondta a férfinak, egykoron gondja volt az alkohollal, az pedig azt válaszolta, neki is meggyűlt a baja a fájdalomcsillapítókkal és az altatókkal. Jacknek ismerősnek tűnt a pasas, de nem tudta, honnan. Memphisbe érve megkérdezte tőle, hol akar kiszállni, mire a férfi azt felelte, hogy az Elvis Presley sugárúton. Búcsúzáskor Jack bemutatkozott, mire utasa halkan annyit felelt: „Én Elvis Presley vagyok, uram.” Jack azóta is meg van győződve, hogy Elvis szellemével utazott. Pedig barátai tanúskodnak arról, hogy Jack akkoriban nem ivott, és gyógyszert sem szedett...