Egy félénk költőfejedelem

Bár költők között sorrendet felállítani nem a legszerencsésebb dolog, irodalomtörténészek úgy vélekednek, hogy a Nyugat nemzedékének Ady utáni legjelentősebb tagja a 130 évvel ezelőtt született Babits Mihály.

Már a kortársak is úgy tartották nyilván Adyt és Babitsot, mint a két irodalmi vezért. Az 1883. november 26-án Szekszárdon született költő tizenhét éves korában már verseket írt – az íróasztalának. 1901-ben beiratkozott a pesti egyetem bölcsészkarára, filozófusnak készült. Hatalmas és sokrétű műveltsége kortársait is ámulatba ejtette, nem csoda, hogy Babits lett a műfordítás egyik legnagyobb alakja irodalmunknak.

Fiatal vidéki tanárként kapcsolatba került a Nagyváradon készülő Holnap körével, megjelentek első versei. Indulásától kezdve munkatársa volt a nagy hatású Nyugat című folyóiratnak, amelynek később szerkesztője, majd főszerkesztője lett.

Költészetét sokszor állították párhuzamba Ady életművével, noha a két költő szinte minden téren különbözött egymástól. Előbbi harsányan politizált, Babits kerülte a feltűnést, a vitákat. Csupán élete legvégén, a megerősödött fasizmus idején ébred rá politikátlanságának, pacifizmusának erkölcsileg is, művészileg is helytelen voltára.

Babits tekintélyes irodalmár volt, akinek kegyeibe bekerülni a fiatalabbak számára kiváltságot jelentett. Kerülte a nyilvánosságot, férfiként pedig komplexusai voltak a szebbik nemmel szemben. Ady halála után azért nem merte viszonozni Boncza Berta közeledését – aki tűzön-vízen át a felesége akart lenni –, mert rettegett a szifilisztől. Ami teljesen érthető, tudva azt, hogy Ady nem élt éppenséggel apácaéletet, és számtalan betegséget felszedhetett kicsapongásai alkalmával, és ki tudja, Csinszka miket örökölt férjétől – legalábbis Babits szerint. A dolog végül úgy ért véget, hogy 1920 tavaszán Csinszka levélben közölte, feleségül megy Ady és Babits közös barátjához, Márffy Ödön festőművészhez. Aki, tegyük hozzá, egészen szép kort ért meg… Ekkortájt történt még egy esemény, ami végül Babits életére is jelentős hatással volt: kezdő költőként felkerült Budapestre Szabó Lőrinc. Hihetetlen nyomorban tengette napjait, míg az egyedül élő Babits megsajnálta, és befogadta lakásába. Babits afféle mentor volt Szabó Lőrinc számára, mégis egyenrangú, közeli és szoros barátság alakult ki közöttük.

Egyik nap egy fiatal, kezdő költőnő, Tanner Ilona csengetett a lakás ajtaján. A Nyugatba szeretett volna bekerülni, ezért kereste fel Babitsot. Ám a költő éppen borotválkozott, ezért „titkárát”, Szabó Lőrincet kérte meg, hogy fogadja a hölgyet. A „fogadás” olyan jól sikerült, hogy Ilona és Lőrinc hamarosan jegyben jártak. Sokszor szerveztek közös programot hármasban, Babitsnak is tetszett Ilona, ám ezzel jó ideig nem hozakodott elő. Csakhogy Szabó Lőrinc hamar rájött, hogy mestere és példaképe milyen érzéseket táplál menyasszonya iránt, és egyszerűen lemondott Ilonáról barátja javára. Furcsamód Ilonának sem volt ellenére a helyzet, így két héten belül Babits Mihályné lett, és Török Sophie költői álnéven vonult be az irodalomtörténetbe. Nem volt szerelmes a férjébe, de rajongott érte, és gondoskodott róla, egészen Babits 1941-ben bekövetkezett haláláig.