Cremonai mesterek nyomában – Antonio Stradivari örökségéből él az észak-olaszországi város

Stradivari a szépirodalomban

Kálmán Imre Cigányprímás című, 1912-ben bemutatott operettjének slágerét, a Stradivari-dalt olyan kiváló baritonok vitték sikerre, mint Svéd Sándor és Melis György. A nóta filozofikus kérdésen mereng: „Mi a jobb, és mi a szebb: hegedű vagy asszony?”

Híres madrigálok

Cremona élete egybeforrott a zenetörténelemmel. Falai között született Claudio Monteverdi, a reneszánsz és a barokk időhatárán alkotó zeneszerző, aki többek között az egyik első operával, az Orfeóval írta be magát a zenetörténelembe. (A zenetörténet Peri Dafneját tartja az első operának, de a mű elveszett.) Monteverdi családja nagy fiának születésekor már egy évszázada a városban élt, a zeneköltő apja jó nevű orvosként tudta támogatni fia taníttatását. Az ifjú tehetség M. A. Ingegnerinél, a katedrális orgonistájánál sajátította el a zeneszerzés alapjait, s már tizenöt évesen egy figyelemre méltó egyházi művel, a háromszólamú Sacrae cantiunculaeval tette le névjegyét az olasz zeneköltők sorában. Kedvenc műfaját, a madrigáljait is itt kezdte komponálni, a nyolc madrigálkötetből négy a városhoz fűződik, az ötszólamú madrigálok második kötetét adta közre utoljára Cremonában. 23 évesen pályája Mantuában folytatódott, és később Velencében ért véget.

korábban írtuk

A hegedűkészítők fővárosa, Cremona – Antonio Stradivari észak-olaszországi szülővárosa hemzseg a turistáktól

Cremona utcáit járva úton-útfélen hegedűkészítők hirdetésével találkozhatunk. Az észak-olaszországi városban a korai mesterek késői utódai – a város történelmi hangulata mellett – hozzájárulnak a nyüzsgő turistaforgalomhoz is. 

Professzoráról is ejtsünk néhány szót! Ingegneri polifonikus egyházi zenéje figyelemre méltó a reneszánsz korszak végén, merész dallamvezetése, érzelmi tartalma újdonságként hatott a maga korában. Munkája nagy hatással volt Luca Marenzióra, a nagy madrigálszerzőre és Monteverdire egyaránt. Ingegneri-művet magam is énekeltem, a közgazdasági Egyetem kórusának közkedvelt darabja volt a Velum Templi, a mű a négy evangélista által leírt golgotai jelenetet, Jézus halálát ábrázolja drámaian. Ugyancsak a vidék szülötte Francesco Cavalli, aki korán elhagyta a Cremona melletti szülővárosát, Cremát, s Velencében próbált szerencsét. Itt ért össze sorsa földijével, Monteverdiével, aki tanítványául fogadta. Híres operaszerző vált belőle, XV. Lajos esküvőjén is az ő művét, a Szerelmes Herkulest (Ercole amante) tűzték 1662-ben műsorra. Az 1980-as években igazi szenzációnak számított, amikor a régi zene apostola René Jacobs feltámasztotta, s sikerre vitte Xerxész című operáját. Népszerűségét mutatja, hogy miközben e sorokat írom, a Statira, a perzsa hercegnő című operájából hallgatok részleteket a Bartók Rádióban.

Értékes hangszergyűjtemény

S most ugorjunk a romantika korába! A város mellett született a neves operaszerző, Amilcare Ponchielli. A Sant’ Ilario orgonistájaként, valamint a Teatro Concordia másodkarmestereként vett részt Cremona zenei életében. A La Gioconda megálmodója Meyerbeertől és Verditől leste el a színpadi zeneszerzés titkait és Mascagni, valamint Puccini tanáraként adta tovább tudását.
A városi színház természetesen a zeneköltő nevét viseli. 

Ezerszáz Stradivari-hegedű

A leghíresebb cremonai mester – kétségkívül – Antonio Stradivari volt. Első műremekei még Amati mester hatását tükrözték, később a XVIII. század első éveiben már saját stílusban építette hangszereit. A mai mestereknek is például szolgál, hogy a hátlapot jávorfából faragta ki, a tető lucfenyőből, a káva és a tőke fűzfából készült. Hosszú élete során mintegy 1100 hangszert készített. Nagyon nehéz követni hegedűinek sorsát, mivel a hírnév a hamisítók érdeklődését is felkeltette, így számos másolat forog közkézen. A Stradivari „cédulákkal” ellátott hegedűk híre elterjedt a világban.