
A tudomány világába született bele, hiszen szülei Maria Sklodowska-Curie és Pierre Curie Nobel-díjas házaspár volt. Hatvan éve, 1956. március 17-én hunyt el Irene Joliot-Curie, aki maga is megkapta a legnagyobb tudományos elismerést.
2016. március 19., 18:442016. március 19., 18:44
Aligha volt a történelemben olyan család, amelyik összesen három Nobel-díjat tudhat magáénak, és az is nagyon ritkán fordult elő, hogy egy gyermek ugyanakkora elismerésben részesüljön a tudóstársadalomban, mint szülei. ACurie-család a kivételek közé tartozik.
A tudós házaspár nagyobbik lánya 1897. szeptember 12-én született Párizsban. Kevésbé köztudott, hogy miután 1912-ben leérettségizett, a „nagy háborúban” együtt járta a frontot édesanyjával, röntgenvizsgálatokat végzett a sérült katonákon. Úgy tűnik, mindkét asszony korai halálában közrejátszott, hogy mindezt védőfelszerelés nélkül tették: mindketten leukémiában haltak meg.
Két zseni gyermeke
Alig 24 évesen már az édesapja által vezetett intézet munkatársa volt, 28 éves korában védte meg doktori értekezését – témája az édesanyja által felfedezett polónium alfasugárzása volt –, tulajdonképpen ekkor döbbent rá, milyen örökséget hagytak rá szülei: „egy zseni gyermekének lenni sem könnyű, de kettőének?”
Tudatosan készült a tudományos pályára, de Irene-t a szerelem sem kerülte el. 1925-ben ismerte meg édesanyja fiatal asszisztensét, Fréderic Joliot mérnököt. A férfi 1900-ban született Párizsban, évfolyamelsőként végezte az egyetemet és egy híres francia fizikus ajánlására kapott munkát Curie-ék intézetében. A fiatalok egymásba szerettek, és 1926. október 9-én összeházasodtak. Joliot felvette a Curie nevet is, két gyermekük született, Hélene (férje után: Langevin-Joliot) 1927-ben, Pierre pedig 1932-ben (mindketten élnek még). Szinte természetes módon ők is tudósok lettek, noha őseik eredményeit már nem érték el. De hogy ebben a családban valóban egyetlen alma sem esett messze a fájától, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Maria Sklodowska-Curie és Pierre Curie dédunokája, Hélen Langevin-Joliot és Michel Langevin fia, az 1955-ben született Yves atomfizikusként ért és ér el kimagasló eredményeket.
Házasságuk után Irene és Fréderic együtt vágtak bele a kutatói munkába. A radioaktivitást kutatták, az asszony fizikai, férje kémiai vonalon. 1935-ben a házaspár új radioaktív elemek előállításáért elnyerte a kémiai Nobel-díjat. Ez volt a Curie család harmadik Nobel-díja.
Becsületrend és Sztálin-díj
Irene a tudományos munka mellett a politikában is szerepet vállalt, rövid ideig kutatási államtitkárként dolgozott a háború előtti francia kormányban. Még 1934-ben beléptek a Szocialista Pártba, egy évre rá pedig az Antifasiszta Értelmiségiek Éberségi Bizottsága tagjai lettek. Kiálltak a köztársasági Spanyolország mellett, a II. világháború alatt részt vettek az ellenállási mozgalomban, robbanószereket gyártottak laboratóriumukban a partizánoknak. Irene 1944-ben két gyermekükkel Svájcba menekült, Frédéric illegalitásba vonult. A megszállt Franciaországban biztosította, hogy a laboratóriumába érkező németek ne tudják felhasználni az eredményeit és berendezéseit, megakadályozta, hogy ezeket Németországba szállítsák. Kommunista beállítottságuk miatt rengeteg bírálatot kaptak – a férfit felmentették a francia atomenergia-bizottság főbiztosi tisztségéből, időközben azonban a Béke Világtanács elnöke lett, és megkapta a Sztálin-díjat is –, de tudományos munkásságuk jelentőségéhez nem fért kétség. Bár a Becsületrenddel is kitüntették a házaspárt, politikai nézeteik miatt elég sok megkülönböztetés érte őket: 1954-ben például Irene felvételét kérte az amerikai kémiai társaságba, de a tagságot politikai meggyőződéseire hivatkozva megtagadták tőle.
Irene egészsége az 1950-es évekre megromlott. Több műtéten is átesett, miközben férje hepatitiszrohamokkal küzdött. Ennek ellenére a munkával nem hagytak fel: 1955-ben Irene új magfizikai laboratóriumok terveit dolgozta ki, ahol a tudósok mind a mai napig rendkívül jó körülmények között végezhetik munkájukat.
Halálának évében, 1956 elején a súlyosan beteg asszonyt orvosai a hegyekbe küldték, de állapota nem javult. Akárcsak édesanyja, ő is a leukémia áldozata lett, furcsamód, a szüleiről elnevezett kórházban érte a vég. Férje, Frédéric, két évet élt még, betegen is folytatta Irene befejezetlen munkáit, az egyetemen pedig felesége megüresedett posztját vette át. 1958. augusztusában hunyt el, a Holdon egy kráter viseli a nevét.
Lépésről lépésre Isten igéjének a fényében próbál előre haladni a megalakulásának 30. évfordulóját idén ünneplő Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség, amelyben Rácz Ervin Lajos lelkipásztor szerint megpróbálják összehangolni a generációkat.
Fontos mérföldkőhöz érkezett az apahidai református közösség templomépítése: a Krónika munkatársainak jelenlétében időkapszulát helyeztek el az épülő torony egyik szegletében.
Erdélyben még rétegjelenség a gombatermesztés, de egyre többen látnak benne lehetőséget. A székelyföldi Márton Zoltán gourmet-gombákat termeszt, hírportálunknak arról beszélt, hogyan működik a termesztés, mivel érdemes kezdeni, és meg lehet-e élni belőle.
Dr. Sárosi Arthur, a kolozsvári diakóniai munka egyik meghatározó alakja a rendszerváltás utáni években indult el azon az úton, amely mára Erdély-szerte ismert intézményhálózatot eredményezett.
Pontosan egy héttel azután, hogy megvonta a politikai támogatást a Bolojan-kormánytól, felrobbantva a tíz hónappal ezelőtt összeállt koalíciót, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) folytatta politikai ámokfutását.
A még mindig jó egészségnek és szellemi frissességnek örvendő pedagógus olyan korszakok tanúja, amelyeket a mai nemzedék tagjai elbeszélésekből, vagy csak a történelemkönyvekből ismerhetnek.
A Kolozsvári Magyar Opera immár 5 éve lehetővé teszi erdélyi és partiumi települések lakói számára, hogy megismerkedhessenek a zenés színház varázsával.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Szeles, de többnyire napos napok következnek a térségben: a hét közepén még hűvös marad az idő, a hétvégére azonban jelentős felmelegedés érkezik. Csapadék csak elszórtan fordulhat elő, ugyanakkor az északi szél több napon át erős marad.
szóljon hozzá!