Az öröklött tudás

Aligha volt a történelemben olyan család, amelyik összesen három Nobel-díjat tudhat magáénak, és az is nagyon ritkán fordult elő, hogy egy gyermek ugyanakkora elismerésben részesüljön a tudóstársadalomban, mint szülei. ACurie-család a kivételek közé tartozik.

A tudós házaspár nagyobbik lánya 1897. szeptember 12-én született Párizsban. Kevésbé köztudott, hogy miután 1912-ben leérettségizett, a „nagy háborúban” együtt járta a frontot édesanyjával, röntgenvizsgálatokat végzett a sérült katonákon. Úgy tűnik, mindkét asszony korai halálában közrejátszott, hogy mindezt védőfelszerelés nélkül tették: mindketten leukémiában haltak meg.

Két zseni gyermeke

Alig 24 évesen már az édesapja által vezetett intézet munkatársa volt, 28 éves korában védte meg doktori értekezését – témája az édesanyja által felfedezett polónium alfasugárzása volt –, tulajdonképpen ekkor döbbent rá, milyen örökséget hagytak rá szülei: „egy zseni gyermekének lenni sem könnyű, de kettőének?”

Tudatosan készült a tudományos pályára, de Irene-t a szerelem sem kerülte el. 1925-ben ismerte meg édesanyja fiatal asszisztensét, Fréderic Joliot mérnököt. A férfi 1900-ban született Párizsban, évfolyamelsőként végezte az egyetemet és egy híres francia fizikus ajánlására kapott munkát Curie-ék intézetében. A fiatalok egymásba szerettek, és 1926. október 9-én összeházasodtak. Joliot felvette a Curie nevet is, két gyermekük született, Hélene (férje után: Langevin-Joliot) 1927-ben, Pierre pedig 1932-ben (mindketten élnek még). Szinte természetes módon ők is tudósok lettek, noha őseik eredményeit már nem érték el. De hogy ebben a családban valóban egyetlen alma sem esett messze a fájától, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Maria Sklodowska-Curie és Pierre Curie dédunokája, Hélen Langevin-Joliot és Michel Langevin fia, az 1955-ben született Yves atomfizikusként ért és ér el kimagasló eredményeket.

Házasságuk után Irene és Fréderic együtt vágtak bele a kutatói munkába. A radioaktivitást kutatták, az asszony fizikai, férje kémiai vonalon. 1935-ben a házaspár új radioaktív elemek előállításáért elnyerte a kémiai Nobel-díjat. Ez volt a Curie család harmadik Nobel-díja.

Becsületrend és Sztálin-díj

Irene a tudományos munka mellett a politikában is szerepet vállalt, rövid ideig kutatási államtitkárként dolgozott a háború előtti francia kormányban. Még 1934-ben beléptek a Szocialista Pártba, egy évre rá pedig az Antifasiszta Értelmiségiek Éberségi Bizottsága tagjai lettek. Kiálltak a köztársasági Spanyolország mellett, a II. világháború alatt részt vettek az ellenállási mozgalomban, robbanószereket gyártottak laboratóriumukban a partizánoknak. Irene 1944-ben két gyermekükkel Svájcba menekült, Frédéric illegalitásba vonult. A megszállt Franciaországban biztosította, hogy a laboratóriumába érkező németek ne tudják felhasználni az eredményeit és berendezéseit, megakadályozta, hogy ezeket Németországba szállítsák. Kommunista beállítottságuk miatt rengeteg bírálatot kaptak – a férfit felmentették a francia atomenergia-bizottság főbiztosi tisztségéből, időközben azonban a Béke Világtanács elnöke lett, és megkapta a Sztálin-díjat is –, de tudományos munkásságuk jelentőségéhez nem fért kétség. Bár a Becsületrenddel is kitüntették a házaspárt, politikai nézeteik miatt elég sok megkülönböztetés érte őket: 1954-ben például Irene felvételét kérte az amerikai kémiai társaságba, de a tagságot politikai meggyőződéseire hivatkozva megtagadták tőle.

Irene egészsége az 1950-es évekre megromlott. Több műtéten is átesett, miközben férje hepatitiszrohamokkal küzdött. Ennek ellenére a munkával nem hagytak fel: 1955-ben Irene új magfizikai laboratóriumok terveit dolgozta ki, ahol a tudósok mind a mai napig rendkívül jó körülmények között végezhetik munkájukat.

Halálának évében, 1956 elején a súlyosan beteg asszonyt orvosai a hegyekbe küldték, de állapota nem javult. Akárcsak édesanyja, ő is a leukémia áldozata lett, furcsamód, a szüleiről elnevezett kórházban érte a vég. Férje, Frédéric, két évet élt még, betegen is folytatta Irene befejezetlen munkáit, az egyetemen pedig felesége megüresedett posztját vette át. 1958. augusztusában hunyt el, a Holdon egy kráter viseli a nevét.