Angol beteg, magyar hős

Michael Ondaatje Az angol beteg című regénye 1992-ben jelent meg, ebből készült a hasonló című, nagysikerű film. Az alkotók felhasználták ugyan Almásy László nevét és a sivatag világát, de a legkevésbé sem törekedtek hitelességre. Anthony Minghella alkotásáról egyébként sokan azt tartják, hogy abban „csak a sivatag és a szél fedi a valóságot”. A Szahara-felfedező közelmúltban előkerült magánleveleiből például az is kiderült, hogy a hollywoodi filmben róla rajzolt képpel ellentétben valójában homoszexuális volt.

A kalandos életű Almásy László 1895. augusztus 22-én született Borostyánkő várában, az Osztrák-Magyar Monarchiában, magyar köznemesi, de nem grófi családban. Apja, Almásy György Ázsia-kutató és ornitológus volt, Lászlónak tehát volt kitől örökölnie a felfedezési vágyat. Gyermekkorától kezdve szenvedélyesen érdeklődött a gépkocsi és a repülőgép iránt. Annyira, hogy gyerekkorában elcsórta apja autóját és azzal száguldozott. 14 évesen egy újságban látott repülőgép után épített egy vitorlázó repülőt, amellyel egy kőbánya faláról elrugaszkodva végzett próbarepülést. 10 méterről lezuhant, de bordatöréssel és kisebb sebesülésekkel megúszta. Tekintettel érdeklődési körére, nem csoda, hogy később műszaki tanulmányokat folytatott London mellett, Eastbourne-ben, a tanulással párhuzamosan pedig autó- és sportrepülő-versenyeken is részt vett. Az első világháborút követően szerepet vállalt IV. Károly, az utolsó Habsburg-király visszatérési kísérletében, az úgynevezett királypuccsban: barátja, gróf Mikes János püspök társaságában kísérte el az uralkodót a határig. Erre az időszakra nyúlik vissza állítólagos grófi címe, mivel IV. Károly indokolatlanul, de következetesen gróf úrnak szólította Almásyt.

A sivatag felfedezője

Technikai érdeklődése vezette először Afrikába is. 1926-ban a grazi Steyr autógyár megbízásából utazott a fekete kontinensre, ahol egy személygépkocsit kellett kipróbálnia rendkívüli körülmények között. Kairó környékén és Szudánban járt, összesen több mint 2700 kilométert tett meg. 1929-ben szintén gépkocsival Kelet-Afrikából indulva átszelte az egész kontinenst, a két kalandos autóút a sivatagi szerelem kezdetét jelentette. Az elkövetkező években több expedíciót is vezetett a Líbiai-sivatag ismeretlen területeinek felkutatására. 1932. május 1-jén tette első jelentős felfedezését, amikor megtalálta a Zarzura oázist. Felfedezőtársai Sir Robert Clayton, Penderel repülő-alezredes és Patrick Clayton voltak, a csapat a homokdűnéken keresztül, Egyiptomon át közelítette meg Zarzurát. A helybeliek csak a keréknyomok láttán hitték el Almásynak, hogy a homoktengeren keresztül érte el Zarzurát, és az Abu Ramla (a Homok Atyja) nevet adták neki. 1934-ben és 1935-ben feltérképezte a Szahara közepén található Nagy homoktenger nevű hatalmas homoksivatagot, és ő volt az, aki először tudósított arról, hogy a Nílus egyik szigetén, Vádi Halfa közelében egy „magyar” nevű berber törzs él, amelynek tagjai állítólag II. Szolimán szultán serege által összefogdosott magyar hadifoglyok, majd katonák leszármazottai voltak. A törzs magyarabnak nevezte magát.

Rommel felderítője

1940. végén az olaszok vereséget szenvedtek Líbiában, 1941 februárjában a hitleri hadvezetés úgy döntött, hogy segítséget nyújt bajba került szövetségesének. Ekkor került a képbe Almásy, akire a németek régebben szemet vetettek, mivel nemcsak a nyelvet ismerte, de rendkívül jó kapcsolatokkal is rendelkezett Afrikában. Almásy a magyar légierő kötelékében teljesített szolgálatot, de hamarosan a német hadsereghez vezényelték, és tartalékos tisztként a Rommel által vezetett Afrikakorpshoz került felderítőnek. Néhány hónapos kiképzés után Heinkel és Junkers gépekre szerzett jogosítványt. Az ő nevéhez fűződik a Salaam-művelet, melynek célja az volt, hogy két német hírszerzőt az angol vonalak mögé, Asiutba juttasson, egy 5600 kilométeres, víz nélküli úton. A kalandos útról Almásy a Rommel seregénél Líbiában című kötetében írt részletesen.

Önkéntes száműzetésben

A háború után visszatért Budapestre, ahol szerepet vállalt az üldözött zsidók mentésében. Budapesti lakásában 1944 novemberében több üldözött zsidónak is menedéket nyújtott, mások mellett Fuchs Jenő négyszeres olimpiai bajnok kardvívó fiát, Györgyöt is rejtegette. Kihasználva a német hadseregben kapott egyenruha és kitüntetések előnyeit, többször elzavarta a razziázó nyilasokat.

A háború után Almásyt többször is letartóztatták, háborús és népellenes bűncselekményekkel vádolták, nem egyszer kegyetlenül bántalmazták. A Rommel melletti szolgálatot elismerte, de a háborús bűnöket tagadta. Az ellene indított per közel egy évig húzódott, végül 1946 novemberében felmentették. 1947-ben újra letartóztatták, ekkor Faruk király unokaöccse közbenjárására szabadult ki. Lakás, állás nélkül maradt, előbb Bécsbe, majd Triesztbe menekült. Végül Kairóban telepedett le, sportrepülés-oktatásból, valamint sivatagi autós kirándulásokból biztosította megélhetését.

1951-ben, egy ausztriai útja során súlyosan megbetegedett, amőbás vérhastól szenvedve került egy salzburgi szanatóriumba. Halálos ágyán értesült arról, hogy kinevezték az Egyiptomi Sivatagkutató Intézet igazgatójává. 1951. március 22-én, gyötrelmes szenvedés után hunyt el. És nem úgy, mint Anthony Minghella produkciójában, ahol a súlyosan megégett, Ralph Fiennes által alakított Almásy szívét egy brit nő töri össze, majd morfiumtól hal meg….