A lengyel apóka

Nánó Csaba

2014. március 14., 14:232014. március 14., 14:23

2014. március 15., 21:392014. március 15., 21:39

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Krónika!

A magyar szabadságharc egyik hőse Józef Zachariasz Bem néven született 1794. március 14-én cseh eredetű nemesi családban a Habsburg Birodalomhoz tartozó Galíciában, Tarnów városában, amely korábban Lengyelországhoz tartozott. Fiatal korától katonának készült, Apja, Andreas, jogot végzett, előbb a lwówi városi tanácsnál dolgozott, majd ügyvéd volt a tarnówi nemesi bíróságon. A későbbi altábornagy ifjú koráról keveset lehet tudni, tény, hogy Krakkóban járt iskolába, majd a varsói műszaki- és tüzériskolában tanult, és tüzér hadnagyként részt vett 1812-ben Napóleon oroszországi hadjáratában is. Mindössze 19 esztendős volt, amikor Danzig (Gdańsk) védelméért francia Becsületrenddel tüntették ki. 1815-ben belépett az orosz fennhatóság alatt álló Lengyel Főkormányzóság hadseregébe. Tüzérszázadosként igyekezett elsajátítani kora műszaki ismereteit, 1819-ben a varsói tüzériskola tanára lett. Kreativitása nem csupán a harcokban nyilvánult meg: a kor rakétafegyverének számító röppentyűk tökéletesítésével is foglalkozott. Részt vett az 1830–31-es lengyel szabadságharcban. 1831 elején őrnagyként egy lovas üteg parancsnoka lett. Az ostrołękai csatában tíz ágyú összpontosított tüzével szinte az egész támadó orosz hadsereget feltartóztatta, de a vereséget így sem sikerült elkerülni. Ám Jan Skrzynecki tábornok még a csatatéren ezredessé léptette elő. Két hónappal később már tábornok volt, neve nemzetközileg is ismertté vált. A lengyel szabadságharc bukása után Párizsba emigrált, ahol megírta emlékiratait A lengyelországi nemzeti felkelésről címmel.

A magyarok hőse

Bár egész életében Lengyelország felszabadítását tartotta fő céljának, önkéntesként megjelent szinte valamennyi függetlenségi háborúban. 1848 októberében a bécsi felkelők csapatainak élén találjuk, innen szökött álruhában Magyarországra.

1848. november 3-án reggel 4 órakor egy futár kopogtatott be Kossuth Lajosnak, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökének pozsonyi szállására. A futár egy rövid levelet nyújtott át az elnöknek. A levélben – amely valami irtózatos macskakaparással íródott – a következők állottak: „Bem tábornok Johann Schneider név alatt megérkezett. Megszállt a főőrtanyán, s várja az utasítást, hol és mikor láthatja őnagyméltóságát, Kossuth urat.” Kossuth nem igen tudta, mihez kezdjen a kicsi, zömök, egyik lábára bicegő tábornokkal, annál is inkább, hogy Bem még párizsi emigrációja során ellenséges viszonyba került a Lengyel Demokrata Társaság tagjaival, ezért a lengyel légió tagjai ellenségesen fogadták. Az ellentét odáig mélyült, hogy alig egy héttel Magyarországra érkezése után egy lengyel önkéntes merényletet kísérelt meg Bem ellen. Kossuth ekkor – hogy oldja a csapatokon belüli feszültséget – Bemet Budapesttől jó messze küldte, méghozzá kinevezte a gyengélkedő, szánalmas állapotban levő erdélyi hadsereg élére. A katona itt csodákat művelt. A magyar csapatokat az osztrákok a Királyhágón túlra szorították, amikor megérkezett Bem. Egy váratlan és gyors ellentámadást szervezett, és rövid időn belül bevonult csapataival Kolozsvárra. A magyar kormány az osztrákok támadásától félve áthelyezte székhelyét Pestről Debrecenbe, hiszen Bem és csapatai tartották a frontot Erdélyben.

Bem 1848–49 telén elért sikerei mentették meg a szabadságharc ügyét, nagy érdeme volt abban, hogy megindulhatott a császáriakat visszaverő tavaszi hadjárat. Később sikeresen lassította az osztrákok által behívott, Lüders vezette orosz haderő előrenyomulását is. Július 31-én azonban Segesvárnál döntő vereséget szenvedett.

Bem, a Murád

Erdély elvesztése után Aradon találkozott Kossuthtal, aki – miután Görgeyben nem bízott, Dembinszky pedig ismételten bebizonyította alkalmatlanságát – a magyar csapatok főparancsnokávánevezte ki. Július 31-én azonban, Segesvárnál döntő vereséget szenvedett, ebben az ütközetben esett el valószínűleg hűséges segédje, Petőfi Sándor is. Kossuth az Aradra menekülő tábornokot bízta meg az összeomló magyar hadsereg parancsnokságával, ám ő sem kerülhette el Temesvárnál a bukást, és augusztusban súlyos vereséget szenvedett. Bem ezután a szomszédos Török Birodalomba menekült, ahol iszlám hitre térve felvette a Murád (Murat) nevet. Az oszmán kormány az újdonsült Murat pasát az oroszoktól távoli, a mai Szíria területén fekvő Aleppóba internálta. Itt először egy helyi arabokból felállítandó ezred tervével foglalkozott, utána salétrom és lőpor gyártásával kísérletezett, de még egy arab rohamot is visszavert embereivel.

Az 1850-ben Törökországban elhunyt kiváló katonát 1929-ben szállították haza szülővárosába, Tarnówba. Magyarországon számtalan utcanévés műemlék ápolja a szabadságharc hősénekemlékét, de immár Kolozsváron is látható egyévtizedekig vakolat alatt sínylődő emléktábla, amely Bem itt-tartózkodására emlékeztet.

A vézna, beteges ember hatalmas lelkierővel rendelkezett. Példamutató rettenthetetlensége a csatákban átragadt katonáira is. Petőfi például atyai tiszteletet érzett a nem is olyan öreg Bem iránt. Különösen a székelyek ragaszkodtak hozzá. Az altábornagy halálakor is csak 56 esztendős volt, de a székelyek rég apónak becézték, ezzel is elismerve nagyságát, és kifejezve szeretetüket a lengyelből lett magyar hadvezér iránt