A halhatatlan Don Laszy

A labdarúgás történetében egyedülállóként három ország válogatottjában szerepelt, élete nagy részét idegenben élte le, de nála magyarabb magyar kevés kergette a bőrt a futballpályákon. Barcelonában ott áll két méteres szobra az 1957-ben megépült Nou Camp előtt, mindörökre emlékeztetve a foci szerelmeseit arra, hogy volt egyszer egy játékos, aki miatt annyian jártak ki a lelátókra, hogy új szentélyt kellett építeni, mert a régi szűknek bizonyult.

Kubala Lászlónak rengeteget köszönhet a labdarúgás, de még többet az emigrációba kényszerült magyarság. Nem volt olyan hazáját vesztett ember, akit Kuksi ne fogadott volna be házába, valamilyen úton-módon ne segített volna rajta. Atyai szeretettel fogadta a nála alig valamivel fiatalabb magyar focistákat, akik kényszerűségből messze a magyar grundoktól kötöttek ki.

Kubala mindenekelőtt nagyszerű ember volt – ahogyan ez egy nemrégiben bemutatott filmből is kiderül –, emellett a magyar labdarúgás kiemelkedő hírvivője. A Ganz ifi csapatától kezdve, Pozsonyon át, el egészen a Barcelona bajnok együtteséig mindenhol szerették és tisztelték – ami focistáról ritkán mondható el.

Már az is kissé hihetetlen történet, ahogyan a Barcában kötött ki. Miután jóravaló embercsempészek olasz földre segítették Kuksit, a magyar labdarúgó szövetség két és fél évre eltiltotta. Sebaj – gondolta Kubala –, a labda kerek, tiltás ide vagy oda, focizni csak szabad. Hungária néven csapatot alapított kárpát-medencei magyar emigránsokból, és láss csodát, a hazájukat vesztett magyarok még a Real Madridot is elporolták a Bernabéuban.

A Barcelonával minden lehetséges trófeát megnyert, a magyar a spanyolok idolja lett. Szárnyai alá vette a szintén emigrációba kényszerült, örökösen kétségek között vívódó Kocsis Sándort, a bohém, de focizni nagyon tudó Czibor Zoltánt, akik szintén óriási karriert futottak be Spanyolhonban.

Népszerűségét mi sem jelzi jobban, mint hogy a drukkerek 1999-ben őt választották meg a klub legjobb 20. századi játékosának, pedig hatalmas, nála nagyobb sztárok is – Johan Cruyff, Diego Maradona, Romário vagy Hriszto Sztoicskov – kergették a pöttyöst az együttesben az ezredfordulóig. Lehet, voltak nála nagyobb focisták is, de a szimpátiát nem csupán gólokban mérik. Mint hazájától elszakadt, gyökerek nélkül maradt ember, Don Laszy – ahogyan Barcelonában becézték – pontosan megértette a katalán nemzet kisebbségi létének minden tragédiáját. A vonzalom kölcsönös volt, és a pályán Kubala hatványozottan hálálta meg azt a szeretetet, amit Katalónia népétől kapott.

Ha köztünk lenne, 87. születésnapját ünnepelné június 10-én. Tizenkét esztendeje rúgja a bőrt az égi gyepen, de a hozzá hasonló legendák sosem halnakmeg.