Sakkolimpia a sörcsarnokban

A világ legészakibb püspöki székhelye, a Sarkkörtől 400 kilométerrel „feljebb” fekvő Tromsö ad otthont a 41. férfi és 26. női sakkolimpiának. Hogy azért a világi hívságok is foglalkoztatják a nyaranta huszonnégy órás napfénynek örvendő, 70 ezres norvég város lakosságát, azt bizonyítja: a templomok mellett sörfőzdéje is van Tromsőnek, a híres Mack Bryggeri, a Jo Nesbo-krimikből is ismert Storgatán – stílusosan a sakkolimpiának is a sörgyár egyik csarnoka ad otthont.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1999 óta ismeri el a sakkot, mint olimpiai sportágat, a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) azóta tagja a NOB-nak. A sakkolimpiát azonban mégsem az olimpiákkal együtt rendezik. Története visszanyúlik az 1920-as évekre, ráadásul az első kettőt – 1927-ben és 1928-ban – épp Magyarország nyerte. Ezt két nem hivatalos olimpia előzte meg, amelyek közül a másodikat 1926-ban Budapesten rendezték, és a hazai csapat győzelmét hozta. Magyarország még két alkalommal ismételte meg a kiváló eredményt – az 1936-os nem hivatalos és az 1978-as hivatalos olimpián –, így öt elsőségével holtversenyben az Egyesült Államokkal a második helyen áll az összesített éremtáblázaton a Szovjetunió (illetve Oroszország) mögött.

„Az orosz sakkiskola a közelmúltig nagy szerepet játszott a sakkvilágban, ám a trendek változnak – mondta el Helmer János kolozsvári sakkmester. – Karpov, Kaszparov vagy Barejev nevét szinte mindenki ismerte, de Kramnyik vagy Morozevics orosz nagymesterek neve is ismerősen csengett. Ma viszont már norvég a világelső, Magnus Carlsen, a második örmény, Levon Aronjan, a világranglista 4. helyezettje pedig olasz, Fabiano Caruana. Ráadásul előretörőben a fiatalok.”

Magyarország nagy hagyományokkal rendelkezik a sakkoktatásban, a nemzeti alaptantervben például tavaly óta már e szellemi sportág is választható tantárgy.

Valamennyi FIDE-tagország részt vehet az olimpián, ám vannak országok, amelyek elsősorban anyagi okokból távol maradnak a versenyektől. Nemrég a román férfi csapat sem jelent meg az európai sakkcsapatok döntőjén. Az olimpiát úgynevezett svájci rendszerben bonyolítják le, amely a versenyek megrendezésének gyakori módszere. Először egy zürichi sakktornán használták 1895-ben, innen kapta a nevét. Alapelve, hogy minden fordulóban az előzőleg azonos vagy hasonló teljesítményt elért versenyzők (csapatok) kerülnek szembe egymással. A győztes egy, a döntetlent elérők fél pontot szereznek egy-egy fordulóban, a vesztesek pont nélkül maradnak. Az első forduló után a győzteseket győztesekkel, a veszteseket vesztesekkel, a döntetlent elérőket egymással párosítják össze. A következő fordulóban a párosításkor az azonos vagy közel azonos pontszámúakat párosítják össze. Ugyanazt az ellenfelet természetesen senki sem kapja kétszer.

Olimpiai bajnoknak lenni az egyéni világbajnokság mellett a legnagyobb rangot jelenti. „Románia a férfiaknál gyengébb a magyar válogatottnál, a nőknél azonban mindkét csapatot az első tíz között tartják számon. Az egyik legjobb román nagymester a szász származású Dieter Nisipeanu épp idén igazolt át, német színekben versenyzik az olimpián, két másik, romániai származású nagymester, Vajda Szidónia és Vajda Albert pedig néhány éve a magyar színeket erősíti” – tájékoztatott a kolozsvári sakkmester.

Elnökválasztás
Vlagyimir Putyin személye is komoly szerepet játszik a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) elnökválasztásában, amelyre a tromsői sakkolimpia utolsó napjaiban kerül sor. Az elnöki posztért zajló küzdelemben a FIDE 19 éve regnáló elnökének, Kirszan Iljumzsinovnak kihívója a sakktörténelem talán legnagyobb egyénisége, Garri Kaszparov. Márpedig a kalmük elnök egyértelműen Putyin pártfogoltja, kvázi Oroszország nemhivatalos nagykövete, míg Kaszparov az orosz elnök egyik legnagyobb politikai ellenlábasa. „Korrupció, hazugság, megvesztegetés szerepel a vádak között mindkét jelölt oldaláról” – jellemezte a két jelölt kampányát az MTI-nek Kállai Gábor sakkszakíró, a 2002-es sakkolimpián ezüstérmes magyar férfiválogatott kapitánya.

Tromsőben a magyar férfiválogatottban Lékó Péter, Balogh Csaba, Almási Zoltán, Rapport Richárd és Polgár Judit szerepel, többek szerint ez a lehető legerősebb összeállítás. A nőknél a tapasztalt, kétszeres olimpiai győztes Mádl Ildikón kívül fiatalok alkotják a csapatot – Hoang Thanh Trang, Gara Anita, Gara Tícia, Papp Petra –, akik ha nem is jelentik a legerősebb válogatottat, Helmer János szerint fiatalságuk akár erény is lehet ebben a mezőnyben. Lékó Péter, az örök óvatos duhaj így fogalmazott az esélyekről a Magyar Nemzet című napilapnak: „Legalább tíz roppant erős válogatott van a világon, az oroszok és az ukránok kiemelkednek játékerőt tekintve, ezért különösen érdekes, hogy Oroszország tizenkét éve nem nyert olimpiát, az utolsó öt seregszemlén háromszor Örményország, kétszer Ukrajna diadalmaskodott. Az oroszokról csak annyit, hogy három extraklasszis szekundánst utaztatnak a csapattal, akik éjjel elemeznek, nappal alszanak. Ebben a mezőnyben az első tízbe kerülést elfogadható teljesítménynek tartanám, ha a hatban végzünk, az már siker, a dobogó pedig óriási bravúr lenne.”

A magyaroknak ugyan nincsenek szekundánsaik, de a csapaton belül példás a bajtársi szellem. „A kívülálló azt hinné, egymás előtt is féltve őrzött titokként kezeljük a számítógépünk tartalmát, de ez nincs így. Egy csapat vagyunk, konkrét esetet is tudnék említeni egy korábbi világversenyről, amikor Lékó Peti egyik variációjával sikerült legyőznöm az ellenfelemet” – mondta Almási Zoltán, aki Lékóhoz hasonlóan 1994-ben debütált az olimpiai válogatottban, s azóta egyszer sem hiányzott a seregszemléről. Olimpiai bajnoki cím esetén fejenként 4,5 millió forint üti a játékosok markát, ami a „normál” olimpiai aranyérmes tarifafele – tekintve, hogy nem négy, hanem kétévente rendeznek sakkolimpiát.

Románia két évvel ezelőtt Isztambulban kiváló eredményeket ért el, a nőknél az 5., a férfiaknál pedig a 8. helyen végzett, míg a magyar férfiak a 9., a nők pedig csupán a 17. helyet szerezték meg. Van tehát min javítani!