Örökké tartó német futballboldogság

– Mit tart e diadal legfontosabb komponensének?

– Ötvenöt napon át voltunk együtt a játékosokkal, de a teljes projektet természetesen jóval korábban, tíz évvel ezelőtt indítottuk. Ez az eredmény sok év munkájának terméke, amelyet Jürgen Klinsmann-nal kezdtünk el, s amelyet megszakítás nélkül folytattunk. Legnagyobb erőnk, hogy mindezt állandóan fokozni is tudtuk. Ugyanakkor tisztában voltunk azzal: ahhoz, hogy bajnokok legyünk, bármikor képeseknek kell lennünk megtenni az utolsó lépést, és folyamatosan hittünk ebben.

– Mi határozta meg ezt az utolsó lépést?

– Elsősorban a hatalmas munka. Ha valakit érdemes kiemelni, akkor az egyértelműen a csapat Lahmmal, Schweinsteigerrel, Mertesackerrel, Podolskival, Kloséval. Ők végig jelen voltak ebben a tíz évben. Ha közben csalódtunk is néha, az idő egyértelmű győztest avatott: a Csapatot. A vb hét mérkőzésén a mezőny legjobb teljesítményét nyújtottuk, és ez nagy boldogsággal tölt el. Ezekben a hetekben hihetetlen csapatszellem, önbizalom és akaraterő jellemezte a gárdát. Ezért tudtuk megcsinálni, ezért lehetünk mérhetetlenül büszkék, hogy mi vagyunk az első európai válogatott, amely Dél-Amerikában, Brazíliában, ebben az észbontó futballországban győzni tudott.

– Tekinthetjük Bastian Schweinsteigert az említett akaraterő jelképének?

– Valamennyi játékosom maximumot nyújtott, élükön természetesen a rendkívüli Schweinsteigerrel vagy Lahmmal, akik hihetetlen futóteljesítményre voltak képesek. A döntő előtt azt mondtam nekik: annyit kell nyújtanotok ezen a mérkőzésen, mint még soha a karrieretek során. Mert most olyasmiért harcoltok, amit még nem értetek el: a világbajnoki címért.

– Mi érez most? Egyfajta ürességet? Vagy az ünneplés és vakációzás idejére egyelőre hagyja a tervezgetést?

– Valószínűleg előbb-utóbb utolér majd ez az érzelmi zuhanás, de a mérhetetlen boldogság, azt hiszem, mindenért kárpótol.

– A döntőt két cserejátékos döntötte el: Schürrle előkészített, Götze belőtte. Mindig ennyire fontos volt a cserepad?

– Már kezdettől fogva hangoztattam: nem tizenegy játékossal jöttünk ide, inkább az első tizennéggyel, valamennyien állandóan a legmagasabb fokozatú „riadókészültségben”. Ez az alapállás a döntőre vált igazán fontossá, ahogy az argentinek egyre fáradtabbak lettek. A cserék révén az olyan, külső pozícióban futballozó játékosaink, mint Müller vagy Schürrle mélységben tudtak elmozogni, s így gondot okozni az ellenfélnek. Götze pedig bármit képes játszani. Ő egy csodagyerek, hatalmas lehetőségekkel, szinte korlátlan képességekkel. Annyira kifinomult. Tudtam, hogy azonnal képes játékba illeszkedni, a gólja pedig mestermű volt.

– Mit mondott neki, mielőtt becserélte?

– Mutasd meg az egész világnak, mondtam, hogy jobb vagy, mint Messi, és el tudod dönteni ezt a meccset. Képes vagy rá! Azt hiszem, abban a pillanatban ezt kellett neki mondanom. Az a jó előérzetem volt vele kapcsolatban, hogy egyszerűen bármit képes megcsinálni.

– A győzelmen túl milyen benyomásokkal távozott Brazíliából?

– Elsősorban a köszönet és hála érzésével ezért a csodálatos világbajnokságért. Az edzőtáborunkban dolgozó emberek szinte közülük valóként kezeltek, hatalmas energiát és rokonszenvet sugároztak felénk. Pályafutásom egyik csúcspontjaként éltem meg, amit a házigazdák megsemmisítő, 7-1-es legyőzése után tapasztaltam, amikor a brazil nemzet csalódása és fájdalma mérhetetlen volt. A reptérről utaztunk vissza, az utcán lévő brazilok ezrei pedig megtapsoltak. Nyolcvanmillió németet, egy egész országot képviselve egy másik földrészen őszinte rokonszenvet vívtunk ki. Köszönet érte, Brazília!

– Spanyolországtól vették át a címet. Esetleg Pep Guardiolának a Bayernnél végzett munkájának is köze lehet a sikerhez?

– Sok éve alakítgatjuk a saját, egyedi játékstílusunkat. Ehhez természetesen derekasan hozzájárult az olyan edzők munkája is, mint Jürgen Klopp, Pep Guardiola vagy Carlo Ancelotti, mindenkié, aki német válogatott játékossal dolgozott a klubjában. De ne feledjük, a Bayern Jupp Heynckesszel is rangos trófeákat nyert el, ami nagy önbizalmat kölcsönzött a játékosoknak, és jó adag alkotóerőt. A világbajnoki cím pedig újabb hatalmas lökést adhat. Válogatott játékosaink többsége nagyon fiatal, itt van nekünk Götze, Özil, Reus, Gündogan, Khedira, Schürrle, Kroos, de Klosét se írják le. A fiataloknak jót tesz, ha a közelükben van, esetében sem elképzelhetetlen egy újabb négyéves ciklus.

– Mit jelentett Mertesacker kései döntőbeli beküldése? Taktikai csere volt vagy gesztus?

– Elsősorban a védelem stabilizálása volt a célom. A vezetésünk után ugyanis az argentinek felhagytak a kis felületen való kombinálással, hosszú labdákkal kezdtek próbálkozni, ilyen körülmények között pedig felértékelődik egy jól fejelő játékos szerepe. Kétségtelen azonban, hogy Mertesacker egyfajta jelkép, aki a döntőben a csúcsra ért. Szuperprofi, aki Podolskihoz hasonlóan vállalta a részfeladatok elvégzését is, hatalmas áldozatot hozva ezzel a csapatért.

– Mekkora szerepe van a Bundesligának ebben a sikerben?

– Hatalmas – elsősorban a szervezeti, képzési struktúrája, kultúrája révén. Meghatározó volt, hogy a 2010-es dél-afrikai vb után több Bundesliga-edző felkarolta fiatal válogatottjainkat, fontos szerepet szabott rájuk a klubcsapatban. Előtte, 2000-ben, 2004-ben a padlóra került a német futball, sürgős intézkedésekre volt szükség. Kimondtuk: a korábbinál jóval nagyobb szerepet kell szánni a képzésnek. Technikásabb futballistákra van szükségünk, csak a klasszikus német erényekkel képtelenek leszünk előrelépni. Ezt követően képzési központokat hoztunk létre, ahol remek munka zajlik, s amiért nem győzök elégszer köszönetet mondani. A világbajnoki cím a kiváló német futballképzés eredménye.

 (A Stern magazin nyomán)