
Nincs új tag a klubban: az eddigi ötszörös győztes Norvégia 28-25-re verte Spanyolországot a magyar–horvát közös rendezésű női kézilabda-Európa-bajnokság budapesti döntőjében. Az északi fölényt nyomatékosítandó Svédországé lett a bronzérem, a magyar válogatott a hatodik helyen végzett.
2014. december 29., 17:392014. december 29., 17:39
Norvégia hatodszor vagy Spanyolország először? – így szólt az EB-finálé alapkérdése. Az előzetes válaszhoz nem kínált különösebb támpontot az sem, hogy a 2008-as kontinenstorna döntőjének ugyanez volt a párosítása, akkor 34-21-es északi tarolást regisztráltunk. Az idei előcsatározásokon tapasztaltak sem voltak mérvadók, hiszen a spanyolok épp a dánok, tehát a norvéghoz hasonló stílus ellen nyújtották a legjobbjukat. Két, egymástól gyökeresen eltérő kézilabda-kultúra találkozott, két szélvészgyors, de ezt az erényét is különféleképpen kamatoztató csapat. Az első húsz percben a ferencvárosi Pena fémjelezte ibériaiak parádéztak, 10-5-re elhúztak. A norvégok azonban arcrándítás nélkül, üzemszerűen felzárkóztak, fordulás után egyenlítettek, majd különösebb vita nélkül 28-25-re nyertek. Linn-Kristin Riegelhuth 10 kísérletéből 10 gólt szerzett, a második 30 percben ez az arány 8-ból 8. Csapatának pedig 11-ből 6, mert Norvégia a 11. Európa-bajnokságon 6. aranyérmét söpörte be, ezzel máris kijutott a jövő évi világbajnokságra és a riói olimpiára.
A harmadik helyért Svédország annak dacára verte 25-23-ra Montenegrót, hogy egyik kulcsemberét, Torstensont már a 12. percben piros lappal büntették a francia játékvezetők. Akik ezután igyekeztek kompenzálni e„vétküket”, háromgólos hátrányból visszahozták az északiakat, ők ezt köszönték, a második félidőt és a meccset pedig már önerőből nyerték meg.
MVP csapat nélkül
Ha a magyar csapat folyamatosan a hazai szervező bizottság szintjén teljesített volna, minden bizonnyal éremért játszik az Eb-n. Mivel azonban nem így történt, a záró napon kénytelenek voltunk mások ünneplését nézni, diadalittas szavaikat hallgatni. A svédek például a 2010-es ezüst után második érmüket, egy bronzot nyerték, szövetségi kapitányuk, Helle Thomsen joggal áradozott így a Montenegro feletti 25-23-as diadal után: „Ez egyértelműen életem legszebb karácsonyi ajándéka.”
A csapat irányítója, Isabelle Gulldén még több szép emléket visz haza, hisz megválasztották a torna legértékesebb játékosának, azaz MVP-jének, emellett 58 találatával gólkirálynővé is koronázták. Két, apró megjegyzés azért ide kívánkozik, az ünneprontás szándéka nélkül: egyrészt érthetetlen, hogy az MVP, azaz a legjobb miért nem fér be a bajnokság All Star csapatába, másrészt remek ez az 58 gól, elképesztő, hogy Gulldén a teljes torna során egyetlen hétméterest sem rontott, de az EB-k valószínűleg örökre megdönthetetlen rekordját a mi Bojana Radulovicsunk állította fel 2004-ben, ugyancsak itthon, 72 góllal. Gulldennek erről persze tudnia sem kell, ő érthetően saját sikerére koncentrált, amikor azt mondta: „Fantasztikus, hogy én lettem az MVP, ez azt mutatja, hogy valamit jól csinálok.”
A cél peremén
A franciáktól elszenvedett 26-25-ös vereséggel a magyar válogatott a 6. helyen zárta a kontinensbajnokságot, s ezzel a kitűzött cél alsó peremébe kapaszkodott bele. Kedélyekben és teljesítményekben is hullámzó torna végkifejlete ez. „Minden mérkőzésünkön változtatni kellett, ez is úgy kezdődött, hogy az előző meccs legjobbjai nem tudták ugyanazt a teljesítményt nyújtani, ezért az első félidőben nagyjából folyamatosan hátrányban voltunk. Csak egy rövid szakaszban vettük át a vezetést, így aztán a francia csapat megérdemelte a győzelmet” – hangzott Németh András értékelése a helyosztóról. A szövetségi kapitány a komplett Eb-produkció gyors elemzésére is vállalkozott: „Az volt a célunk, hogy három helyszínen játszhassunk, ezt megvalósítottuk. A vesztes mérkőzéseken is szorosan ragadtunk az ellenfélre, nagyon kevés hiányzott. Például egy igazi vezér, különösen ennek a nagyon fiatal csapatnak, olyan, mint Görbicz Anita. Nélküle most ez volt a realitás. Ami az előzetesen emlegetett hiányposztokat illeti, a kapuban végig kiváló teljesítményt nyújtottunk, erre semmi panaszunk nem lehetett, és beállóban is voltak Mayer Szabinának fantasztikus szakaszai. A szélsők viszont nem játszottak úgy, ahogyan azt az előkészületi mérkőzések alapján reméltük.”
All Star-csapat
A 11. női kézilabda Európa-bajnokság All Star-csapatának összeállítása: Silje Solberg (norvég) – Carmen Martin (spanyol), Nora Mörk (norvég), Heidi Löke (norvég), Kristina Kristiansen (dán), Cristina Neagu (román), Maria Fisker (dán). A legjobb védő a svéd Sabina Jacobsen. Az EB MVP-je, azaz legértékesebb játékosa és gólkirálya 58 találattal a svéd Isabelle Gulldén.
Természetesen szó esett a távlatokról is, látómezőnk, mondani sem kell, 2016-ig, Rióig terjed. Ezzel kezdte Németh András is: „Az olimpián mindenképpen szeretnénk részt venni, ehhez igazítjuk a célokat. Görbicz Anitára a jövő nyári vb-selejtezőn még nem számíthatunk, a decemberi, dániai világbajnokságon talán már igen. Ahogyan mondtam, ő az a vezér, akire a többiek támaszkodhatnak, de már feltűntek olyan fiatalok, akik hosszú távú bizalmat érdemelnek. Az idősebbekről sem mondunk le, mert azt hiszem, akár Triscsuk, akár Bulath teljesítménye is azt igazolta, hogy itt a helyük. Az egygólos mérkőzések is jelzik, mennyire sűrű a mezőny, én pedig bízom benne, hogy azokat a mérkőzéseket, amelyeket most elveszítettünk, a jövőben megnyerhetjük.”
Ehhez már csak az kell, hogy amelyeket eddig megnyertünk – például a románok ellen, a hajrában fordítva –, azokat cserébe ne veszítsük el.
Olimpiai perspektívák
Bennünket, magyarokat a hatodik pozíció valóban nem vitt közelebb a riói olimpiához. A selejtező azonban a jövő decemberi, dániai világbajnokságról is elérhető, és szerencsés sorsolásunknak hála – az osztrákokat kell eltakarítani a vb felé vezető útból –, picit máris latolgathatjuk az esélyeket. Hivatalosan a vb 2–7. helyezettjei szereznek indulási jogot a 2016. tavaszi olimpiai kvalifikációs tornára, de az átfedések miatt általában a 8. is, azaz a vb-n gyakorlatilag a nyolcba kell jutnunk. Mivel a vb-selejtezőn a németek az oroszokkal, a svédek a horvátokkal, a szerbek pedig a románokkal csapnak össze, három nagyágyú mindenképpen kiesik; úgy számolunk, a magyarok mellett e három párharc „túlélője”, a további csatákban egyértelműen esélyes Spanyolország, Montenegró, Franciaország, Hollandia, valamint természetesen Norvégia, Dánia, Brazília, végül esetleg a Koreai Köztársaság pályázhat a nyolcba kerülésre. Azaz tizenkét csapat nyolc helyért – nem rossz kiindulási alap.
Norvégverők
A Norvégia elleni középdöntős 29–25-ös diadal – a magyar válogatott volt az egyetlen, amely képes volt legyőzni a későbbi, immár hatszoros aranyérmes skandinávokat – egyik fő hozadéka az volt, hogy a csapat megkímélte magát és a sportágat is attól a csalódástól, amit a helyosztókról való lemaradás jelentett volna. A másik, a még becsesebb azonban a felismerés: görcseitől szabadulva a magyar válogatott ilyen teljesítményre is képes. A magyar sportoló ugyanis különleges szerzet, mentális és lelki állapota egészen szélsőséges irányba billentheti ki – mindkét irányba. Sőt, még a fizikumára is döbbenetesen visszahat, a mieink például az amúgy szélvész norvégok ellen gyorsabban futottak, fordultak, dinamikusabban törtek be, mint korábban bármikor.
Természetesen el lehet játszani a feltételezéssel, hogy közel hasonló produkcióval az elődöntőig is juthatott volna a csapat – elegendő lett volna ehhez a spanyolokkal egy döntetlen. De hiba lenne azt hinni, hogy a dánok elleni vereség után még elparentált társaság egycsapásra a világ legjobbja lett – hisz a világ legjobbját verte. Nem véletlenül fogalmazott úgy Németh András sem, hogy ez a mérkőzés a mieinknek volt igazán fontos, bár a már biztos csoportelső norvégoknak sem volt abszolút jelentőség nélküli. Egyrészt kevesebbet játszó embereik mindenképpen bizonyítani akartak, másrészt náluk életforma, hogy győzelemre törnek, harmadsorban e vereségükkel „testvéreiket”, a dánokat fosztották meg attól, hogy az 5. helyért folytathassák.
Történjék azonban bármi is, a norvégok elleni 29–25 üzenete változatlan, és a magyar válogatottra különösen igaz: a kézilabda fő testrésze a fej.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!