Mitől más a romániai foci?

Egy-egy klubcsapatuk évtizedekig a legmagasabb szinten játszik, és nincs olyan jelentős város, amelynek ne lenne élvonalban található együttese. Nem véletlen, hogy a legerősebb európai bajnokságok győztesei fővárosokban vagy legalábbis nagyváro­sokban működő klubok. Ugyanakkor minden jelentős csapat körül akadémiák működnek, ahol remek –általában a munkahelyéhez lelkileg-testileg kötődő –szakemberek képezik a jövő focistáit. A stadionok tömve vannak nézőkkel, hiszen a jó focira sokan vevők, ha azt magas szinten játsszák. Ritkaságszámba megy, hogy a szinte kivétel nélkül magántulajdonban lévő klubok anyagi gondokkal küszködjenek, tehát minden adott az eredményességhez.

A román vadkapitalizmusban mindennek a fordítottja igaz. Pillanatnyi érdekek köré szervezett csoportok, befektetők gyors haszonszerzés reményében vásárolnak meg vagy alapítanak focicsapatot. Nem számít a hagyomány –talán a friss tulajdonos nem is ismeri azt –, nem számít a néző, nem számít a labdarúgó. De elsősorban nem számít a helység, a klub múltja, jövője. Mindössze a jelen, a befolyó pénz a televíziós közvetítési jogokból, az esetleges reklámbevételek, az illanó dicsőség jelent valamit.

Ezeknek az „üzletembereknek”–akinek egy része már börtönben van, másik része eltűnt a süllyesztőben –sikerült a csőd szélére vinniük vagy tönkretenniük focihagyománnyal rendelkező nagyváro­sok csapatait. A legmagasabb szinteken pedig falvak, községek, kisvárosok csapatai jelentek meg, amelyek nem jelentettek és nem is fognak jelenteni semmit a román labdarúgás egén. Az első három osztályban nincs csapata például Brassónak, Nagybányának, Besztercének, Vajdahunyadnak –hogy csak Erdélyt említsük. De van a 14 ezer fős Chiajnának (kettő), a 10 ezer fős Ovidiunak szintén kettő, ugyanakkor a temesvári vagy a krajovai csapatoknak már semmi közük a régi dicsőséghez, hiszen ezek újonnan alakultak. (Megtévesztő lehet, hogy nevük majdnem ugyanaz, mint az egykori jelentős csapatoknak).

Íme egy példa: Uli Höenes, a Bayern München volt és jelenlegi elnöke egy adócsalási ügyben másfél évet ült börtönben és 43 millió eurót fizetett be az államkasszába. Nagyjából a dupláját annak, amit állítólag elcsalt. Gigi Becali, a FCSB (volt Steaua) tulajdonosa ezzel szemben gazdagabban jött ki a börtönből, mint ahogyan bement. Ez az egyik alapvető különbség a két társadalom szabályai között. És többek közt ettől más a foci is…