Két év alatt a paralimpia kapujában

Születésekor azt mondták nekünk az orvosok, hogy örüljünk, ha nem lesz tolószékes. Gyerekkorában rengeteget dolgoztunk vele, naponta hosszú órákon át masszíroztuk, tornáztattuk. Én vettem fel a kegyetlen apuka szerepét, aki nem hagyta alább, folyamatosan mondtam, hogy álljon neki sportolni – mesél a kezdetekről Tamirjan Eugen. Róbert jobb lábfejét alig tudja mozgatni, jobb karját nem tudja kifordítani, s vannak olyan mozdulatok, amiket nem tud elvégezni. „Szerencsére teljes értékű életet élek, bár az általános iskolában betegségem nagyon kihatott rám és az osztálytársak csúfoltak. Négyévesen tanultam meg biciklizni, hatévesen kezdtem jégkorongozni, ahol kapus voltam. A hokit abbahagytam, mivel az edzőm nem bízott bennem, így ismét előtérbe került a kerékpár” – magyarázza a csíkszeredai fiatal, akinek anyai nagyapja nagygalambfalvi, nagyanyja pedig bikafalvi. Elmondása szerint alig látszik veleszületett betegsége, csupán másképp lép és fog kezet. „A biciklis és hétköznapi cipőiben is másfél centi vastag betét van, mivel jobb lába rövidebb a balnál. Verseny közben nem tudja kivenni a kulacsot a tartójából, ezért szívószálas rendszerrel oldottuk meg az itatását” – meséli az édesapja.

Eredmények erős kitartással

2012 júliusában vett részt első versenyén, de nem ért el számottevő eredményt. Az áttörést a Székelyföldi Körverseny amatőr sprintversenye hozta, ekkor figyelt fel rá a Tusnád Cycling Team csapatmenedzsere, és felajánlotta, hogy igazoljon hozzájuk. Egy év múlva a bákói Elefant Bike Club csapathoz került. Ennek színeiben húsz versenyen vett részt, tizenegyet megnyert, a többi versenyen az első tízben zárt. A parakerékpáros világbajnokság kategóriájának mezőnyversenyében kilencedik lett, míg az időfutamon hetedik helyen ért célba. Sikereit még jobban kiemeli az a tény, hogy legtöbb versenyén egészséges emberekkel mérettetett meg.

2015-ös eredményeit még nehezebb szemlézni. A számára újnak számító parapályakerékpár-világbajnokságon 14. lett, a Balkán-bajnokságon a dobogó második fokára állhatott, krosszduatlonban legjobb lett Romániában, míg korosztálya országúti bajnokságának sprintversenyében negyedik helyen végzett. Parakerékpárosok számára rendezett világkupa-sorozatban is szerepelt, a vratnai (Szlovákia) versenyt megnyerte, a belgrádin negyedik lett, míg a prágai futamon úgy lett hatodik, hogy előtte öt világbajnok végzett. A 9. Székelyföldi Kerékpáros Körversenyen korcsoportjában a második helyen zárt, míg a nemrég megrendezett Ivó-völgye hegyikerékpár-verseny mindkét napján a leggyorsabbnak bizonyult.

Lába miatt a sprintversenyek nem számítanak erősségének, inkább hegymászásban tud kiváló eredményeket elérni. Ezt alátámasztja az ország egyik legjobb hegyimentője, a székelyudvarhelyi Ilyés Ferenc. „Nagyon jó sportoló, óriási ambíciója van. Kitartásának és édesapjának nagyon sokat köszönhet. Eugen nélkül nem lenne itt, minden edzésre, versenyre elkíséri, nagyon nagy segítség ez neki. Robi imádja ezt a sportot, és nagyon jó eredményeket ér el az egészségesek között. A mászást nagyon bírja, ezért is kedvelem igazából. Biztos vagyok benne, hogy hallunk még róla” – mondta róla Ilyés, akivel gyakran együtt edzenek és versenyeznek.

Karnyújtásnyira az olimpia

Romániának jelenleg két képviselője lesz biztosan ott a jövő évi riói paralimpia kerékpárversenyén: Novák Károly Eduárd és Oláh Attila. Az országnak 11 pont szükséges ahhoz, hogy újabb kvótát szerezzen. „Novemberben lenne egy verseny Manchesterben, de jelenleg pihenőn vagyok, így nem tudok időben felkészülni rá. Jövő márciusban az olaszoknál lesz a világbajnokság, ahol az ország újabb pontokat tud szerezni. Reménykedem abban, hogy sikerül ezt elérni és ott lehetek majd Rióban” – beszélt olimpiai vágyairól Róbert.

A kerékpározás nem az olcsó sportágak közé tartozik, a folyamatos versenyeztetés újabb és újabb kiadásokkal jár. „Sok pénzbe kerülnek a versenyek, a nyeremények nem nagyok, jó esetben fedezzük a költségeinket, de leginkább csak költünk. A fiamat igazából senki sem karolja fel. Az emberekben él az a tévhit, hogyha béna vagy, akkor semmire sem vagy jó. Jelentős megkülönböztetésben van részünk, ez nagyon megnehezíti a dolgunkat. Szerencsére azért vannak kisebb-nagyobb támogatóink, de a folyamatos fejlődéshez többre lenne szükségünk” – magyarázza a főszponzor, edző, szerelő, egyszóval a mindenes pozíciót betöltő édesapa a kerékpározás anyagi oldalát. A tanulás rovására is megy a biciklizés, ám osztályában Róbert nem utolsó tanuló. „Amikor külföldön versenyzek, lemaradok a tanulással, ám eddig mindig sikerült behoznom a hátrányomat. Tizenkettedikes vagyok, jön az érettségi, nem lesz tehát könnyű évem. Valószínűleg előrehozott érettségin veszek részt májusban, így lesz időm felkészülni az olimpiára is” – mondta reménykedve.

Edzeni az utolsó pillanatig

A Romániai Kerékpárszövetség elnöke, Novák Károly Eduárd is tehetséges sportolónak tartja Róbertet. „Szerintem még túl fiatal ahhoz, hogy az olimpián komoly eredményt tudjon elérni. Ha lesz kitartása, a következő években ügyes versenyző lehet belőle. Nagyon sok fiatal hamar szeretné az eredményeket, azonban ezeket ki kell várni, meg kell értük dolgozni, az apró lépéseket nem lehet kikerülni. Az elkövetkezendő időben specifikus edzésekre van szüksége, le kell szűkítenie a versenyzési vágyát, hiszen pályán, országúton és hegyen is versenyez. Ha olimpiáról álmodik és szeretne ott versenyezni, akkor a hegyikerékpárt alább kell hagynia, hiszen visszaüthet, mivel az teljesen más sportág. Az olimpián természetesen előny lenne, ha Róbert, Oláh Attila és én együtt tudnánk versenyezni, több számban is részt tudnánk venni. A mezőnyversenyben sokat tudna segíteni, hiszen egy kategóriában versenyzünk. Az olimpiai kvótát az ország szerzi. Én arra tudom biztatni, hogy addig a pillanatig eddzen, amíg el nem dől, ki utazik majd Rióba” – mondta a paralimpiai, világ- és Európa-bajnok kerékpározó.