Ismét a valóság talaján a magyar labdarúgás

Mintegy két hónap telt el a franciaországi labdarúgó Európa-bajnokság óta, és az akkori álomból nagy valószínűséggel már a legoptimistább szurkolóknak is ébredniük kell. Hogy miért? Nagyon egyszerű: a magyar kupacsapatok már rég kiestek a nemzetközi kupákból, az Eb idején beharangozott magyar focistákért bejelentkező nagy klubok ajánlatai elmaradtak, a válogatott pedig első tétmérkőzését egy sokkal gyengébben jegyzett csapat ellen bukta el. De vegyük sorra.

Alig egy hónappal az Eb után, augusztus elején már nem volt magyar csapat a nemzetközi kupákban. Az MTK, DVSC, FTC, Videoton kvartettet azeri, fehérorosz, albán és dán együttesek búcsúztatták. Olyan gárdák, amelyek egy kivétellel (az MTK-t kiejtő Qabala eljutott az El-csoportkörig) rögtön a rákövetkező fordulóban kiestek. Az újabb korai magyar búcsú – a legutóbbi négy szezonból másodszor fordult elő, hogy az augusztus végi utolsó körig sem jutottak el a csapatok – talán senkinek sem meglepetés. Bár a Ferencváros nem így készült, hiszen tavaly nyomatékosan kijelentették: idén majd megmutatják. Nos, meg is mutatták: a Fradi az albán élvonal második helyezettjét sem tudta legyőzni.

Csodálkozni azonban nem lehet, ugyanis a magyar együttesek nemhogy erősítettek volna, hanem gyengültek, hiszen mind a Debrecen (Korhut pl. Izraelbe, Varga József a Vidibe szerződött), mind pedig a Ferencváros (Nagy Ádám a Bolognához, Nagy Dominik Lengyelországba igazolt, a válogatott szlovák Sesták pedig szerződést bontott) több meghatározó játékosától is megvált. Talán csak a Videoton erősödött, ha a bosnyák válogatott Anel Hadzic, valamint a szerb válogatott Marko Scsepovics beváltja a hozzá fűzött reményeket és nemzetközi szinten is minőséget hoz a csapatba (Lang Ádám viszont a franciákhoz távozott).

Ha a magyar klubcsapatok eredményeit összehasonlítjuk a románokéval, siralmas következtetést vonhatunk le. Magyarországon számos futballakadémiát alapítottak, rengeteg pénzt öltek az ifik képzésébe, számos korszerű stadiont építettek, a sporttörvények pedig lehetővé teszik a sportág fejlesztését. Ehhez képest Romániában mindez nyomokban sem lelhető fel, ráadásul számos klub a csőd szélén áll, mások az összeomlás határára kerültek, a Steaua kivételével minden együttes csak kölcsönjátékosokat vagy lejárt szerződésű futballistákat igazolt, több klubtulajdonos a börtönben van, mások éppen arra felé tartanak. Ilyen körülmények között két együttesnek mégis sikerült kiharcolnia az Európa Liga csoportkörébe való bejutást: a Steaua és az Astra éppen ezen a héten kezdi meg csoportmérkőzéseit, s egy kis szerencsével az is elképzelhető, hogy akár tovább is juthat csoportjából.

Elmaradtak a nagy klubok ajánlatai is. Az Eb-idején arról cikkeztek a lapok, hogy a magyar játékosoknak milyen sok ajánlata lesz az Eb után. Ám ez is csupán álom maradt: sem Fiola (aki lesérült), sem a góljaival a Legia Varsót a BL-be repítő Nikolics nem került magasabb szintre. Ez utóbbit még a Nápollyal is hírbe hozták. Dzsudzsákért, aki a legjobb teljesítményét nyújtotta az Eb-n, csupán egy arab tucatcsapat jelentkezett be. A legnagyobbat talán Nagy Ádám dobbantott, aki a Fraditól a Serie A-ba igazolt. Igaz, kérdés, hogy a Bolognánál mennyi játéklehetőséget kap majd. Bese Barnabás a francia másodosztályba került, Lang Ádám pedig az utolsó percekben írt alá a francia elsőosztályba felkerült Dijonhoz. A többi játékosért sem volt nagy érdeklődés, Priskin és Szalai maradt klubjánál, Stieber továbbra is a német másodosztályban, Kleinheislert pedig a Werder Bremen kölcsönadta a Darmstadtnak.

Az i-re a pontot a múlt heti válogatott teljesítménye tette fel, amely a szerencsének is köszönhetően egy szerény gól nélküli döntetlent húzott ki a Feröer-szigetek vendégeként. Közismert, hogy a magyar futballközeg mennyire ellenséges a külföldi szövetségi kapitányokkal szemben. A Honvéd tulajdonosa, George F. Hemingway például a következőket írta Storck munkájával kapcsolatban a feröeri meccs előtt: „ha ezt a csapatot a magyar válogatott nem győzi le legalább három-négy góllal, akkor a kapitánynak vissza kell térnie Németországba pályaedzőnek, a játékosoknak pedig egy »szégyellem magam« táblát a nyakukba.”

Nos, nyilván túlzás ezt állítani, hiszen a skandináv csapatot az utóbbi időben senki sem tudta egy-két gólnál nagyobb különbséggel verni, ám tény, hogy a hagyományok, a játékosok értéke, a tudáskülönbség alapján illett volna sokkal jobban játszani.

Úgyhogy ideje ébredni a nyári álmokból!