Halál és halálveszély a sportpályákon

Gyógyulj meg, Akeem! – ezzel a felirattal vonultak ki a Ferencváros labdarúgói az elmúlt hétvégi Diósgyőr elleni bajnoki mérkőzésre. A budapesti csapat trinidadi futballistája szeptember 25-én szívinfarktust kapott, hetek óta kritikus állapotban fekszik egy budapesti kórházban: keringés-összeomlás szövődményeként elhalt az egyik végtag izomzata, ezérta lábát amputálni kellett. A Semmelweis Kórház Kardiológiai osztályának orvosa szerint azóta az elsődleges feladat a még meglévő gyulladások megszüntetése. Az amputációt követő fertőzést sikerült ugyan megállítani, de a futballista állapota továbbra is életveszélyes. Akeem Adams (képünkön) teljes gyógyulásához szívátültetésre lenne szükség, de a műtétet csak abban az esetben lehet elvégezni, ha a Fradi védője tartósan ébren lenne, hiszen a beaavatkozáshoz az ő beleegyezése kell. Az átültetéshez ugyanis elengedhetetlen az immunrendszer legyengítése, nehogy kilökődjön a szerv.

Infarktus a mérkőzésen

Bár szörnyű kimondani, hiszen a trinidadi válogatott játékos lábával kereste a kenyerét, Akeem Adams eddig szerencsésnek mondhatja magát: életben maradt. Az elmúlt időszakban azonban egyre több olyan esetről hallunk, amikor sportolókat a pályán, mérkőzés vagy edzés közben éri utol a végzet. A legismertebb romániai történet a Cătălin Hâldané: a Dinamo 24 éves játékosa 2000. október 5-én egy barátságos mérkőzés 74. percében esett össze a pályán és hunyt el. Azóta is több hasonló eset történt: legutóbb október 23-án egy bukaresti pályán egy 25 éves fiatalember kapott szívinfarktust mérkőzés közben. Igaz, a Dinamo második csapatánál egykor leigazolt személynek már korábban is voltak egészségügyi problémái, ezért a versenyszerű sportolást abba kellett hagynia.

Néhány hete egy 35 éves futsaljátékos is hasonló körülmények között halt meg. Az eset Székelyudvarhelyen történt egy bajnoki összecsapás alkalmával. Lucian Petre, a United Clinceni játékosa a mérkőzés 7.percében esett össze a pályán. A szakemberek szerint a sportoló kórházba szállítása után még két szívinfarktust kapott, az orvosok már csak a halál beálltát állapíthatták meg.

Hasonló esetek a magyar sportban sem ritkák. A legemlékezetesebb a Fehér Miklósé: a magyar válogatott támadó 2004. januárjában egy Guimaraes–Benfica portugál bajnoki találkozón esett össze a mérkőzés végén. De Bánka Kristóf NB I-es vagy Dárdai Balázs NB III-as labdarúgót is a sportpályán érte a halál. Nemcsak a futballpályák környékén ólálkodik a végzet: Ocskay Gábor válogatott jégkorongozó 34 éves korában hunyt el 2009-ben. Igaz, nála az orvosok korábban már szívizombetegséget állapítottak meg.

Az egyik legvisszhangosabb eset Kolonics Györgyé (képünkön) volt, a kétszeres olimpiai és 15-szörös világbajnok kenus a pekingi olimpiai játékokra készült, amikor edzés közben rosszul lett. A helyszínre érkező orvosok nem tudták megmenteni életét: a halál szívtágulattal járó szívizombetegség, következményes heveny balszívfél-elégtelenség miatt állt be. A szívinfarktusban elhunyt sportolók száma a nemzetközi mezőnyben is jelentős. Tavaly áprilisban a norvég világ- és Európa-bajnok mellúszó, Alexander Dale Oen hunyt el szívstop következtében.

A babér ára?

A csúcseredmények elérése érdekében az edzések egyre megterhelőbbek, a testet és a különböző belső szerveket egyre inkább igénybe veszik. Ezért a betegségek is gyakoribbak, még akkor is, ha a sportolók rendszeres orvosi vizsgálatokon esnek át. A hirtelen szívhalál oka a sportolók szívének rejtőzködő problémái és a fokozott megterhelés. A szív tömege ugyanis a rendszeres mozgás miatt megnő, hatékonyabban pumpálja a vért, így olyan hajszálerek nyílnak ki a szívizomban, amelyek segítenek a szerv oxigénellátásában. A nagy megterhelés miatt a hajszálerek azonban képtelenek követni a szív növekedését, így nem is tudnak elegendő oxigént szállítani neki. Emiatt szívizomelhalás következhet be, vagy kitágult, nem megfelelően működő szívizomzat alakulhat ki, és vele az akár életveszélyessé váló szívritmuszavar.

Más szakvélemény szerint a hirtelen szívhalál csak azokat veszélyezteti, akiknél már korábban is létezett valamilyen szívprobléma, ami a hihetetlen megterhelés következtében vált végzetessé. Az edzett szervezet ugyan egy ideig kiegyenlíti az eltéréseket, s emiatt a sportoló „tünetmentesen” edz és versenyez – egészen addig, míg egy komolyabb rosszullét nem figyelmeztet a veszélyre.

Dr. Osváth Péter sportorvos, a budapesti Semmelweis Egyetem testnevelési karának tanára szerint a hirtelen szívhalál összefoglaló elnevezés, amely azokat a haláleseteket foglalja össze, ahol váratlanul, tünetmentesen, korábbi ismert szívbetegség nélkül következik be a tragédia. Oka a szív megállása, és még utólagos vizsgálatok, azaz a kórbonctani leletek sem tudnak szívbetegséget igazolni. A betegség szempontjából az élsportolók veszélyeztetettebbek, de haláluknak nagyobb a hírértéke is.

A hirtelen szívhalál, sajnos, nem jelezhető előre. A sportorvosi vizsgálatnak alapvető része a nyugalmi EKG, amely a rejtett zavarokat nem mutatja ki. Osváth szerint érdemes lenne valamennyi sportoló esetében bevezetni a rendszeres terheléses EKG-vizsgálatot, de teljes mértékben ez sem zárná ki a kóros elváltozásokat. Kolonics Györgyöt például rendszeresen vizsgálták, a terheléses EKG mégsem jelzett hirtelen szívhalálra utaló esetleges jeleket. A Semmelweis Egyetem tanára szerint az élsportolók körében a hirtelen szívhalált nehezen lehet minimalizálni. A megoldás nagyon nehéz és főleg kényes: már a szívbetegség lehetőségének felmerülése esetén is el kellene tiltani az egyént a sportolástól.

Ám a profik, akik a sportolással keresik a kenyerüket, sokszor nehezen fogadják el a diagnózist. Nehéz döntés egy feltételezhető veszély miatt örökre eltiltani és kettévágni valakinek a pályafutását. A sportorvos döntése azonban ilyen esetekben: élet vagy halál.