
A bajnoki címért hajtanak a tavaly még másodosztályban szereplő marosvásárhelyiek. Sokan a Kolozsvári CFR-hez hasonlítják őket, amely viszonylag rövid idő alatt a harmadosztálytól a Bajnokok Ligájáig jutott. Úgy tűnik azonban, hasonló villámkarrier Olaszországban is lehetséges, példázza a Carpi csapata.
2015. május 09., 14:502015. május 09., 14:50
Az olasz kisváros csapatának története az idény egyik szenzációja, olyan történet, amely épp az ezredfordulón kezdődött, s a múlt héten érkezett a csoda kategóriába. Az emilia-romagnai klub 2000-ben csődbe ment, és az ötödosztályból kellett újraindulnia. Két év sem kellett ahhoz, hogy eggyel feljebb lépjen a mintegy 70 ezer lakosú város csapata, az igazi felemelkedés azonban a 2009–2010-es szezontól kezdődött, amikor a fehér–feketék (biancorossi) felkerültek a Lega Pro Seconda Divisionéba. Ott sem álltak meg sokáig, évente egy-egy lépcsőfokkal feljebb kerültek: Lega Pro Prima Divisone (2011), Serie B (fennállásuk során első alkalommal), végül a Serie A. Csoda történt Itáliában, mondogatják sokan, ám a szakemberek másképp látják a dolgokat.
Kisvárosi történet
A név soha sem jelentett túl sokat az olasz labdarúgásban. A klub 1909-ben alakult Adolfo Fanconi egyetemista javaslatára, de kimagaslót soha nem alkotott. Története legismertebb játékosa talán Materazzi, a 2006-ban világbajnok labdarúgó, a ’96–’97-es szezonban rúgta ott a labdát a Perugia kölcsönjátékosaként 18 mérkőzésen.
A 80-as években az 50 ezres Ascoli és Avellino is rendszeres résztvevője volt a Serie A-nak, ahogy manapság a 40 ezernél valamivel népesebb Sassuolo. „Ne hasonlítsanak minket a Sassuolóhoz, ott sok a pénz. Mi egy másik valóságot képviselünk, épp azok ellenkezőjét testesítjük meg, akik sokat költenek” – nyilatkozta nemrég Fabrizio Castori edző. Igaza lehet, hiszen a Sassuolo tulajdonosa, Giorgio Squinzi 15 millió eurós költségvetést biztosít csapatának – ennyi volt a BL-részvétel idején a CFR-nek –, és attól sem hátrál meg, ha néha még mélyebbre kell nyúlnia a zsebébe. A Carpi tulajdonosa sem szegény ember, Stefano Bonacini, a divatszakmában ismert Gaudi cég vezetője azonban nem szórja a pénzt.
„Tavaly hibás terv alapján működtünk. Ismert játékosokat szerződtetünk, és csak 60 pontig jutottunk. Ami nem rossz, de nem a mi politikánkat jellemezte. Ezért nyáron nagytakarítást végeztünk, kevésbé ismert játékosokat hoztunk, olyanokat, akikben nagy bizonyítási vágy égett” – magyarázta Bonacini, aki tavaly az olasz másodosztály legkisebb költségvetésével dolgozott. A legjobban fizetett játékosa a nigériai Mbakogu, a csapat gólkirálya, csupán 100 ezer eurós fizetést kap – ennél a csődeljárás alatt álló CFR játékosa, Ciprian Deac is többet visz haza. Ilyen anyagi körülmények között a feljutás valóban csodával határos, de úgy tűnik, a jó menedzselés, az alapos szakmai tudás és a megfelelő körülmények biztosítása sok minden egyebet kárpótolhat. „A szezon elején mindenki arról írt, hogy mi esünk ki elsőként a harmadosztályból. Azt mondtam a játékosoknak, hogy örüljenek, mert alábecsülnek minket, s ez majd a mi malmunkra hajtja a vizet” – idézte fel a tulajdonos.
A klub politikája a Serie A-ban is hasonló lesz, előlegezte meg Bonacini. „Minden alkalommal, amikor egy-egy lépcsőt ugrottunk, azzal ijesztegettek, hogy ha nem költök sok pénzt, nem fogok nyerni. Látják, mi történt? És ha kiesünk, az sem lesz tragédia” – fogalmazott.
Mélyrepülés
Az újdonsült olasz élvonalbeli csapat egyik gondja a stadion. A Carpi Arena mindössze 4200 férőhelyes, az első osztályban pedig legalább 20 ezres stadionra lenne szükség – nem volt ez másként Kolozsváron sem, a vasutasok néhány ezres stadionját a feljutás után 23 ezresre bővítették. A legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnik, ha az olasz szövetség beleegyezését adja, hogy egy nagyobb stadion megépítéséig a csapat a közeli Modenában vagy Parmában lépjen pályára.
Bár sokan vannak, akik arra fogadnak, hogy a kis klub egyetlen szezont bír majd a nagyok között, a Carpi máris megmutatta: Itáliában másképp is lehet focit „csinálni”, fiatal és ismeretlen játékosokat értékesíteni, alacsony költségvetéssel sikeres klubot működtetni. Miközben az olasz futball gyengülését a szakemberek egyértelműen a pénz hiányára vezetik vissza. Természetesen az anyagiak is nagyban befolyásolják az eredményességet, ám a jól kidolgozott, alapos tervek hiánya is oka lehet annak, hogy az olasz csapatok az utóbbi években gyenge teljesítményt nyújtanak. Bár az idei szezon kivételt jelent, a Juventus 12 év után újra BL-elődöntős, a Nápoly és a Fiorentina pedig az Európa Liga legjobb négy csapata közé került.
A mercato gyengülésének másik oka a türelmetlenség. Míg évekkel ezelőtt folyamatosan figyelték az alsóbb osztályok fiatal és junior korú játékosait, egy ideje az azonnali eredmények érdekében a külföldről szerződtetett, néha gyengébb képességű játékosokat részesítik előnyben. Arról nem is beszélve, hogy a nagy összegű átigazolások jelentős százalékát ügyintézők, ügynökségek teszik zsebre. Az olasz élvonal góllövői között ma nem találunk egyetlen fiatal hazai csatárt sem: Fabio Quagliarella 31 éves, Luca Toni és Antonio Di Natale pedig 38 – hogy az örök ifjú római csatárról, a 39 évesen is kiváló Tottiról ne is beszéljünk.
Az „éhes” Lasagna
A Carpi sportigazgatója, Cristiano Giuntoli talán e tekintetben is fehér hollónak számít: kiváló érzékkel járta az alsóbb osztályokat, ahonnan fiatal, tehetséges labdarúgókat válogatott ki a klub számára – potom összegekért. Közéjük tartozik természetesen az előbb említett nigériai csatár is, akit európai együttesek – például a Borussia Dortmund – is figyelnek. A legérdekesebb név azonban mégis Kevin Lasagna, egy 22 éves fiatal csatár, aki nagy éhséggel vetette magát a profi futballba, és a negyedosztályból indulva élvonalbeli labdarúgó lett. „Óriási lenne, ha a San Siro gyepén az imádott Inter ellen játszhatnék” – osztotta meg nemrég egyik álmát. Lasagna az Este együttesétől került a Carpihoz, eddig 5 gólt szerzett. „Az életem nagyon sokat változott az elmúlt időszakban. Amikor belépek néhány ismert stadionba, még remeg a lábam” – ismerte el a közelmúltban a Gazzetta dello Sport riporterének.
A mód, ahogyan Lasagna a Carpihoz került, bizonyítja leginkább a klub stratégiájának működőképességét. A fiatal játékost képviselő ügynök így jellemzi a helyzetet: „több B osztályos csapat keresett meg minket, de a Carpi képviselői győztek meg a leginkább arról, hogy igenis, akarják a játékost. Több, alsóbb osztályból érkezett társával együtt részt vett a tavaly nyári felkészülésen, és ő volt az egyetlen, akit nem adtak kölcsön. Azt a személyt látták benne, aki hosszú távon hasznára lehet a csapatnak. A hat év alatt negyedik lépcsőfokot lépő klub tudja, hogyan fedezzen fel fiatal tehetségeket, hogyan építsen ki egységes csapatot. Csodálkozom, mások miért nem teszik ugyanezt” – értetlenkedik Massimo Briaschi, aki a 80-as években a Genoa és a Juventus játékosa volt. Lasagna nem különös kivétel, több fiatal hazai játékos, mint Di Gaudio, Pasciutti vagy Letizia esete is hasonló.
Castori, a taktikus
A kiváló körülmények, a fiatal játékosok, a klub szervezettsége mellett a feljutásban nagy szerepe van a vulkanikus természetű Castorinak, aki az olasz alsóbb osztályok összes szintjét végigjárta. A 60 éves szakember a „feljutások” olaszországi királya, pályafutása során kilenc alkalommal juttatta fel csapatát felsőbb szintre. Egy 23 éves átlagéletkorú keretből – amelyben csupán öt játékos, Porcari, Simone Romagnoli, Gabriel, Laner, Molina rendelkezik több-kevesebb Serie A-s tapasztalattal – egy 4-4-1-1-es csatarendbe állított csapatot rakott össze. Ellentámadásokra építette fel csapatát, amely a kimutatások szerint is a legkisebb százalékban birtokolta a labdát, a legkevesebbet passzolt, ennek ellenére a Pescara után a második legjobb támadójátékkal rendelkezik, és természetesen a legjobb védelemmel. Újabb kolozsvári párhuzam: a CFR is hosszú éveken át ellentámadásokra épülő futballra rendezkedett be, így nyert bajnokságokat, s vált a nemzetközi porondon is sikeres csapattá.
Hogy mire lesz jó egy ilyen modell a Serie A-ban? Jövőre a válasz is megérkezik.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!