Ahol stadion épül, csapat szűnik meg?

Nem kell visszamennünk az átkos időszakba ahhoz, hogy a romániai futball hőskoráról beszéljünk. Igaz, a Bajnokcsapatok Európa Kupáját a Steaua 1986-ban nyerte meg, ezt követően pedig egyszer az elődöntőben (1988), egyszer pedig a döntőben szerepelt (1989), de a román csapatok a ’89-es változásokat követően is sikeresen szerepeltek a nemzetközi kupákban (nemcsak a Steaua, hanem a Dinamo és a Craiova is). Ma már azokat az eredményeket nyilván nehezen lehet megismételni, erre számtalan okot lehet felsorolni, ám a Steauának még tíz évvel ezelőtt is (2006-ban) sikerült az UEFA-kupa elődöntőjébe kerülnie.

Ha pedig a válogatottat vesszük górcső alá, akkor egyértelmű, hogy a 90-es évek jelentették a csúcsot: a román válogatott 1994-ben az elődöntő kapujában vérzett el az Egyesült Államokban rendezett világbajnokságon, és a Hagi által fémjelzett generáció alkotta csapat az előkelő 5. helyen végzett.

Az infrastruktúra javult, a játék kevésbé

A változásokkal a klubok is szerettek volna újítani, s természetes volt, hogy a minél jobb eredmények elérése érdekében az infrastruktúra javítása is a főbb célok közé tartozott. Egyes városokban először a lelátókat igyekeztek átalakítani: a nagy betonkolosszusokat le- vagy elbontották, és felújították, a feltételek között szerepelt ugyanis, hogy az elsőosztályban szereplő együttesek stadionjaiban legalább 7000 szék legyen. Később a gyep minőségén próbáltak javítani, néhány éve pedig az esti televíziós közvetítések miatt a világítóberendezések beszerelése is kötelezővé vált.

Jelenleg az országnak három új arénája van, három felújított stadionja és még három készülőben. Ám figyelem: ott, ahol felépültek a stadionok, megszűnt a futball. A három ékszere az országnak szinte egyidőben épült fel, mindhármat 2011-ben avatták fel: Bukarestben a Naţional Arena (Európa Liga-döntő helyszíne volt 2012-ben), Kolozsváron a Cluj Arena, valamint Ploieşti-en az Ilie Oană Stadion.

A bukaresti stadiont elsősorban a válogatott számára építették, ám nem sokkal az átadás után a Gigi Becali által támogatott klub, a FCSB is áttette „székhelyét” a Naţional Arenába. A válogatott ugyan a tavalyi Eb-re kijutott, ám a 2014-es világbajnokságra már nem, s a következő, 2018-as vb is egyelőre a ködbe vész. A szurkolók eltávolodtak a válogatottól. Többnyire akkor telt meg a stadion, amikor a román trikolórok a magyarok ellen játszottak. Akkor sem a szurkolás miatt mentek ki, hanem petárdázás és a magyarok gyalázása miatt. Az persze már más kérdés, hogy a többszörös rendbontás és sértegetés miatt a nemzetközi fórumok a magyar válogatottat ki tudja hány zártkapus mérkőzésre ítélték volna. A románok egyelőre megúszták.

A Ghencea Stadionból a Naţional Arenába való költöztetés a Steaua csapatának sem tett jót – ha egyáltalán még Steauának lehet nevezni a Gigi Becali által szponzorizált alakulatot. A FCSB ugyanis harcban áll a Honvédelmi Minisztériummal, a drukkerek pedig a csapat támogatójával, aki a 2011-es időszakot követően egy több mint kétéves börtönbüntetést is letöltött. A stadion nemhogy félig, de még negyedig sem telik meg: a FCSB átlag nézőszáma az elmúlt időszakban alig érte el a 800-at.

Az élvonalból a negyedik osztályba

Rosszabbul járt a Cluj Arena. Sokan úgy tartották, hogy a létesítményt az U futballcsapat számára építették (valójában a Kolozs Megyei Tanács érdekeltségébe tartozó létesítmény, amely számos rendezvénynek ad otthont). Az átadáson a kolozsvári filharmónia kórusának tagjai, valamint a románok által az ország egyik legszebb galerijeként számon tartott szurkolók pompás estét varázsoltak a lelátókra. Ám a futballcsapat eredményei messze nem emelkedtek olyan magaslatokba, mint ahogyan egyesek azt elképzelték. Florian Walter színrelépésével – Florian Buşcă névvel született Bukarest egyik lepukkadt külvárosában, és illegális üzleteléssel, valamint Miron Mitreával való rokonságának köszönhetően szerezte vagyonát – a csapat egyre lejjebb került. Végül Florian Walter ellen elfogatóparancsot adtak ki, az általa csődbe vitt Universitatea Cluj pedig megszűnt – sok CFR-s szurkoló és erdélyi magyar örömére. Igaz, az U szurkolói között akad(t) nem kis meglepetésre és kissé érthetetlen módon számos magyar is. Jelenleg az új alapokon szerveződött együttes – amely az U utódjának tartja magát – a negyedik osztályban játszik. Erdély legnagyobb és legszebb stadionjában a Dinamo vagy a Craiova helyett olyan csapatok játszanak, mint a Gyalui Szamos, a Szamosújvári Olimpia vagy a Szászfenesi CS.

Nem járt jobban az Ilie Oană sem. A Ploieşti-en felépített létesítményre valóban illik az ékszer szó, ráadásul a stadiont az Angliában honos arénák stílusában építették fel. Bár csupán 17 ezer férőhelyes – a bukaresti 55 ezer és a kolozsvári 31 ezer ülőhellyel rendelkező stadionokkal szemben –, az akusztikája kiváló, az egykori Petrolulnak a drukkerei pedig egy ideig hátborzongató atmoszférát tudtak teremteni a lelátókon. A Ploieşti-en is tulajdonosként megforduló Florian Walter a Prahova-völgyi alakulatnál is éreztette „jótékony hatását”: a kolozsvári CFR-t 2013-ban a kupában 1–0-ra legyőző Petrolul – a klub anyagi helyzete miatt – ma már az U-hoz hasonlóan a negyedik osztályban szerepel.

Szörénytoronyi rekord: csőd hátán csőd

Érdemes szót ejteni a szö­rény­toronyi stadionról is, amelyet a város kék–fehér színű 20 ezer férőhelyes arénává alakított át. A helyi csapat – FC Drobeta Turnu Severin – csupán 2010-ig játszott a stadionban, akkor ugyanis megszüntették. Gaz Metan Severin néven – a CFR Craiova és a Gaz Metan Podari összeolvadásából – új csapat vette birtokba a stadiont, de a 2012–2013-as szezon után, amikor a Liga 1-ben szerepelt, csődbe jutott. Következett egy olyan klub, amely azóta már ugyancsak nem létezik: az Adrian Mititelu által patronált Universitatea Craiova. Az oltyán egyesületet a Román Labdarúgó-szövetség (FRF) oszlatta fel. Jelenleg a létesítményben a Pandúrok játszanak, akiknek anyagi helyzetük szintén nem rózsás. Elképzelhető, hogy a szörénytoronyi stadionban játszó csapatok közül ez lesz sorozatban a negyedik, amelyik megszűnik.

Furcsa helyzetben van a temesvári Dan Păltinişanu is. A város stadionját a Poli akkori tulajdonosa, a hírhedt Marian Iancu idejében kezdték felújítani. A csapat a Liga 1 második helyén végzett, szerepelt a Bajnokok Ligája előselejtezőiben is. Ám az üzletember – ahogy több Liga 1-es klub tulajdonosa és elnöke – az igazságszolgáltatás megfigyelése alá került, mocskos anyagi ügyei miatt pedig 2015 nyarán 14 év börtönbüntetésre ítélték. Ezzel párhuzamosan pedig az általa támogatott csapat is eltűnt a süllyesztőben. A Polit a szurkolók vették át, és új alapokra épült: a negyedik ligából eljutott a második vonalba. Jelenleg a stadiont az ACS Poli Temesvár csapata használja, amely az ACS Recaş megszűnését követően alakult 2012-ben a Bega-parti önkormányzat támogatásával.

A harmadik felújított stadion a jászvásári. Tekintettel arra, hogy a Liga 1-ben több olyan csapat is szerepelt, amely a nehéz anyagi körülmények között nem indulhatott a nemzetközi kupákban, a tavalyi szezonban a CSM Iasi (a korábbi Politehnica Iasi is eltűnt a legjobbak közül) harcolta ki ezt a jogot. A stadiont ezért átalakították, és az Emil Alexandrescu Arena névre keresztelték át. Ám a klub vezetőit nemrég hivatalosan is értesítették: a csapatot az önkormányzat nem fogja támogatni, a problémák tehát ott is megkezdődtek.

Napjainkban három másik létesítmény születésének lehetünk tanúi: Aradon épülőben van a Neumann Ferenc Stadion, amely az UTA csapatának lesz a „szálláshelye”. Kérdés, hogy a csapat mikor fog felkerülni az élvonalba, a csapat jelenleg a másodosztály második helyén tanyázik. Érdekes a helyzet Craiován, ahol már több ideje épül az új létesítmény: az Adrian Mititelu által támogatott U Craiovát megszüntették, jelenleg a várost a CSU Craiova képviseli a Liga 1-ben. Ám a tulajdonosnak, Mihai Rotarunak is már meggyűlt a baja az igazságszolgáltatással, és Olguţa Vasilescu polgármesternő körül sincs minden rendben.

Épülőben, eltűnőben?

S végül, de nem utolsósorban: a Pandúrok néhány éve – ki tudja, milyen pénzből – erős csapatot alkotnak a Zsil völgyében. Eljutottak a Ligakupa döntőjébe, és meghatározó együttesévé váltak az élvonalnak, sőt, a nemzetközi kupákban is megállták a helyüket. Ezért a helyi vezetők elhatározták, hogy ideje stadiont is építeni a csapatnak. Jóformán be sem fejeződik az építkezés, s a csapat máris az enyészet útjára jut. A vezetőség hónapokig nem fizette a játékosait, idén télen kénytelen volt megválni szinte az összes játékosától, a klub a fizetésképtelen együttesek sorát bővíti. Jelenleg harmad- és negyedosztályból halászott félprofi labdarugókkal próbál kiállni fordulóról-fordulóra és fennmaradni a szezon végéig. Kérdés, sikerül-e. Ilyen körülmények között érdemes minden önkormányzatnak megfontolnia: megéri-e befektetni egy új stadion építésébe?