
Forró szurkolás, igazi meccshangulat. A szentgyörgyi szurkolók mindehova hűségesen elkísérik kedvenceiket
Fotó: Sánta Imre
Sokan újságíróként ismerik, mások lapszerkesztőként emlékeznek rá, vagy menedzseri közösségszervező munkáját emelik ki. Most új oldaláról mutatkozhat be, ezúttal szülővárosában, Sepsiszentgyörgyön. Csinta Samu, az Erdélyi Napló korábbi főszerkesztője a Sepsi OSK klubigazgatójaként nyilatkozott lapunknak.
2018. április 13., 21:112018. április 13., 21:11
2018. április 13., 21:202018. április 13., 21:20
– Az erdélyi nemesektől a fociklub igazgatóságáig: nem volt túl merész vállalkozás?
– Minden új vállalkozás rejt kockázatokat, ebben kétségtelenül az a rizikó, hogy korábban soha nem irányítottam sportklubot. Intézményt azonban igen, hiszen a Krónika, majd az Erdélyi Napló főszerkesztőjeként szerepelt már a feladataim között munkaközösség irányítása. A Sepsi OSK-nál vállalt feladat elsősorban jóval nagyobb léptékű anyagi eszközök kezelését, profi klubstruktúra kialakítását jelenti, illetve egy székelyföldi szinten példátlannak mondható infrastrukturális fejlesztés kezelését. A korábbi írói vállalkozásaim másfajta kockázatot rejtettek.
– Minden fenntartás nélkül elfogadtad a felkérést?
– Nyilván gondolkoztam rajta egy sort, kikértem egy-két ember tanácsát, de az ajánlat első pillanattól kihívást jelentett számomra. Miután sikerült tisztáznunk a részleteket – és itt elsősorban a teljes döntési jogkörre gondolok –, szívesen mondtam igent a felkérésre.
– A döntésben közrejátszhatott korábbi többéves sportújságírói tevékenységed is?
– Minden bizonnyal igen, hiszen a sportról vallott elveim rendszeresen és következetesen megjelentek írásaimban. Az újságírás ugyanakkor kétségtelenül segít az ember ismertségének kialakulásában. Valószínűleg mindez társulva a sepsiszentgyörgyi származásomból fakadó előnyökkel juttatta a klub tulajdonosi körének eszébe személyemet.
Csinta Samu: a szurkolótáborunk számít a csapat legeredményesebb részének
– Az amatörizmust szeretnéd felváltani a profizmussal. Miben állt az eddigi amatörizmus, és mit fog jelenteni az elkövetkezőkben a profizmus a klubnál?
– Az amatörizmus kifejezést kizárólag pozitív értelemben vagyok hajlandó használni, és alatta azt a lelkesedést, bajtársiasságot, egymás iránti lojalitást értem, amely 2011-ben létrehozta és hat év alatt a bajnokság első vonaláig repítette a klubot. Ez a státus azonban már megnövekedett munkavolument, jól körvonalazott munkaköröket és felelősségvállalást feltételez, ezt szeretném magasabb rendszerszintre emelni. Ugyanakkor az eddiginél nagyobb jelentőséggel felruházni az utánpótlás-nevelő bázist azzal az eltökéltséggel, hogy belátható időn belül saját nevelésű játékosok is megjelennek a csapatban, ami hitem szerint még inkább erősíti a helyi identitásérzést és a szurkolói ragaszkodást.
– Milyen jog- és hatáskörrel bír a Sepsi OSK klubigazgatója?
– Teljes döntési jogkört kaptam a tulajdonosi kört képviselő alapító elnöktől, Diószegi Lászlótól. Ezzel élni is fogok, hiszen a működőképességet magasabb szintre emelő klubstruktúra kialakítása változtatásokat feltételez. Jogosítványaim a játékosszerződésektől a személyzeti kérdésekig mindenre kiterjednek – természetesen a munkatársaim véleményének meghallgatása után.
Ugyanakkor soha nem engedem meg magamnak, hogy nyilvánosan felülírjam a szakmai stáb döntéseit, nem én fogom összeállítani a csapatot.
– A rájátszás első mérkőzése után neveztek ki. Az elsőosztályban való bennmaradáshoz nem túl későn került sor az intézkedésre?
– Tekintve, hogy immár adott a játékoskeret, nincs más lehetőség, mint ezzel a csapattal teljesíteni a bajnoki rájátszást, kiharcolni a bennmaradást. Sem szükség, sem lehetőség nincs azonnali látványos beavatkozásokra, legfeljebb finomhangolásokat fogunk végrehajtani. Az igazi és lényegi változások a nyártól, a következő bajnoki idénytől lépnek majd érvénybe.
– Amennyiben a Sepsi OSK idén nem tudja kivívni a jogot, hogy jövőre is a Liga 1-ben szerepeljen, továbbra is klubigazgató maradsz?
– Ha a körülmények és a tulajdonosi bizalom nem változik, természetesen maradok. Nyilván más alapállást jelent majd egy másodosztályú bajnoki státus, de azt sem tekintjük világvégének, ha netán így alakul. Addig is azonban minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megkapaszkodjunk az első ligában.
– Úgy tűnik, minél jobb eredményt akar elérni az OSK, annál kevesebb magyar játékos kap szerepet a kezdő tizenegyben. Szeretnétek-e ezen változtatni, vagy kizárólag az eredmény a fontos?
– Mint mondtam, szeretnénk változtatni ezen az állapoton, tekintve azonban, hogy a sepsiszentgyörgyi futballt 2011 előtt több mint egy évtizeden át tetszhalott állapotba süllyesztették, legalább két generációnyi futballista hagyta abba a játékot az ifjúsági kor végén, vagy keresett más városban boldogulást.
– A felújított stadionnal a fociláz még jobban elterjedt Háromszéken. Hogyan vélekednek a szurkolók a csapat teljesítményéről, és mit várnak a jövőben?
– A szurkolótáborunk számít a csapat legeredményesebb részének. Eddig mindenhová hűségesen elkísértek, igazi meccshangulatot teremtettek, miközben soha nem dőltek be provokációknak, megmaradtak a civilizált, de forró szurkolás keretei között. A március 19-i stadionavatót is ők tették elsősorban emlékezetessé a mostoha időjárási körülmények között is zsúfolásig megtöltve a lelátót. A sikeres szereplés nyilván csak fokozhatja ezt az elkötelezettséget, ugyanakkor Székelyföld, sőt, Erdély más régióiból is vonzhat érdeklődőket. Mint ahogy már volt is rá példa.
– Melyek a közeli és a távoli célkitűzéseid az egyesülettel?
– A közvetlen célkitűzés a bennmaradás, jövőre viszont már stabil középcsapattá szeretnénk válni. Két-három éven belül pedig szeretnénk Európa-ligás selejtezőre jogosító helyen végezni a bajnokságban.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!