Háry János: Kodály Zoltán daljátéka ismét a magyar opera kínálatában
Fotó: Kolozsvári Magyar Opera
Október utolsó vasárnapján kezdődött a Kolozsvári Magyar Operában az a rendezvénysorozat, melynek célja felmutatni azt az erős összetartozást, amelyet a kolozsvári magyar zenei hagyomány teremtett a 20. század művészei között, itthon és a nagyvilágban egyaránt.
2018. november 03., 22:082018. november 03., 22:08
2018. november 04., 12:192018. november 04., 12:19
A rendezvény elnevezése is sokatmondó: Számvetés – 100 év magyar zene Kolozsváron. Ha belegondolunk, hogy a románok nagy egyesülése óta mi mindenen ment keresztül Erdélyben a hirtelen kisebbségbe került magyarság, sokak szerint az is kisebb csoda, hogy még anyanyelvünkön beszélünk. És nem csak beszélünk, hanem írunk, olvasunk és énekelünk is. Meg kellett tanulnunk élni az új élethelyzetben, amit gyakorlatilag mások kényszeríttettek ránk – és az elmúlt száz év azt bizonyítja, hogy ez nagymértékben sikerült. Olyanok segítségével és munkájával, akik sosem adták fel magyarságukat és a legnehezebb időkben is téglát tettek megmaradásunk alapjaihoz. Közöttük muzsikusok, előadóművészek, zenepedagógusok, muzikológusok, akik nagymértékben hozzájárultak az erdélyi és az egyetemes magyar kultúra fejlődéséhez. Róluk szól a rendezvénysorozat kezdetére megjelent, és október 28-án bemutatott Számvetés című kötet, amely Laskay Adrienne zenetörténész fáradhatatlan munkáját dicséri.
A Kolozsvári Operabarátok Köre által kiadott könyv, amelynek remek kivitelezése a kolozsvári Idea Plus nyomda munkája, igazi kincsesbánya azoknak, akik kicsit is érdeklődnek Kolozsvár egykori (és jelenlegi) zenei élete és annak története iránt.
Szakmai és erkölcsi kötelességének tekinti tudatosítani a közgondolkodásban azt a rendkívüli hatást, amelyet Kolozsvár a magyar zenetörténet egészére gyakorolt, azt a páratlan gazdagságot, amelyet a kolozsvári elkötelezettségű alkotó és előadóművészek az utókorra hagyományoztak” – vélekednek a rendezvénysorozat szervezői.
Számot vetünk
Laskay Adrienne kötetében olyan jeles emberek életrajzaival találkozhatunk, akik jelentősen befolyásolták és gazdagították Kolozsvár zenei életét az elmúlt száz esztendőben. Ugyanakkor a történelem viharai magyarázzák, hogy az utóbbi száz évben sok jelentős erdélyi művész életműve csak az emigrációban valósulhatott meg, mégis, csaknem mindnyájan életük végéig hordozzák Kolozsvár éthoszának kitörölhetetlen hatását. Néhány név a teljesség igénye nélkül a Számvetés című kötet lapjairól: Farkas Ferenc kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, egyebek között a Csínom Palkó szerzője, Ligeti György, aki a mikropolifónia fogalmát bevezette egy bizonyos fajta zene leírásához, vagy Vermesy Péter, akiről a magyarországi Maglódon művészeti iskolát neveztek el. És
Cigányszerelem a Kolozsvári Magyar Opera előadásában. Lehár Ferenc operettje a közönség egyik kedvence volt az elmúlt évtizedekben
Fotó: Kolozsvári Magyar Opera
Nem hiányozhatott a kötetből Selmeczy György sem, aki zeneszerzői munkássága mellett jelentős operarendező és karmester. Ma már kevesen emlékeznek Szabady István operaénekesre – ő is feltűnik a kötetben –, akiről Kodály Zoltán maga mondta, miután hallotta énekelni a Háry János címszerepét: éppen ilyennek képzelte az alakot! A szerző megemlékezik Flóra Jenőről is, akinek sokoldalúsága közismert volt, és akiről talán kevésbé köztudott, hogy kezdő színész korában különböző operettekben bonvivánszerepeket játszott.
A szerző külön fejezetet szánt a kolozsvári zenés színpad jeles énekművészeinek 1990-ig, valamint a magyar opera alapító tagjainak, akik között olyan nevekkel találkozunk, mint Puni Júlia, Sallay Margit és Trenka Éva szopránénekesnők, Ottrok Ferenc tenorista vagy Szaboray Zoltán balettművész. De találkozhatunk a kincses városban egykoron működött Magyar Művészeti Intézet tanárainak nevével, főiskolai, zeneiskolai és általános iskolai tanárok névsorával is. A szerző feltérképezte a hangszeres előadóművészek, kamarazenészek, karmesterek, karigazgatók tevékenységét is, és nem feledkezett el zenei végzettségű rádiós és televíziós szakemberekről sem.
Mindez pedig csak töredék Laskay Adrienne könyvének bőséges tartalmából. A szerző bő fél éven át szinte megállás nélkül dolgozott a köteten. „Nemcsak a munka volumene volt hatalmas, hanem az utánajárás és az anyaggyűjtés is.
Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója méltatja Laskay Adrienne új kötetét
Fotó: Nánó Csaba
Ezt nehéz elhinni, mert aki egyszer ott megfordult, annak kell ott legyen nyoma” – mondta lapunknak a szerző. Nehéz megválaszolni azt a kérdést, hogy a kötet mennyire nyújt teljes képet az elmúlt száz év kolozsvári zenei életéről. Ahogyan a zenetörténész megjegyezte: igyekezett nem megismételni azt, ami az előző kötetekben megjelent, de a kötet keresztmetszetet nyújt a történésekről. Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója pedig úgy vélekedik a rendezvénysorozatról – melynek keretében a kötet is bemutatásra került –, hogy „a felhalmozódott értékek leltárba vétele, feldolgozása és bemutatása a mi feladatunk”. Selmeczy György zeneszerző, karmester pedig így írt a Számadás című kötetben: „A magyar zeneművészet »dicső égi városa« Kolozsvár – mondjuk olykor lokálpatrióta lelkesültséggel. Mindenkinek Bartók után, Veressnek, Farkasnak, Ligetinek, Szőllősynek, Vermesynek, Orbánnak és sok további nagy magyar alkotónak szellemi alapvetése, »ősélmény«, művészet és emberség iskolája”.
Balsorsból jobbsorsba?
Nem véletlenül említettük, hogy csodaszámba is mehetne – legalábbis kultúránk szempontjából –, hogy „annyi balszerencse közt” is meg tudtunk maradni, ugyanakkor sikerült nemzetünknek megtartania egy bizonyos műveltségi szintet. Amikor a románok még javában ünnepelték a „nagy egyesülést”, 1919 szeptemberének végén karhatalmi erők távolították el Janovics Jenő társulatát a Hunyadi-téri, akkor még Magyar Nemzeti Színházból. Abból, amit alig 13 évvel azelőtt adtak át, és a város magyarságának egyik nagy álma volt. Amely álom megvalósult ugyan, ám ugyanolyan gyorsan szerte is foszlott. A színészekkel együtt énekeseknek, zenészeknek is szedniük kellett a sátorfájukat, és – szintén Janovicsnak köszönhetően – egy másik épületben ütöttek tanyát. Rövid időre (a második bécsi döntés után, 1940-1945 között) még visszaköltözhettek fészkükbe a magyar színjátszók, ám a háborút követően végleg kiűzték őket otthonukból.
amely, művészeti programja szerint nemcsak a magyar operajátszás helyi hagyományait kívánta folytatni, hanem új dalszínháztípust kívánt létrehozni, „népopera” akart lenni.
Ma már kevesen emlékezhetnek arra, hogy 1946-ban rendelettel hagyta jóvá a román állam a Kolozsvári Magyar Zene-és Színművészeti Főiskola megnyitását. Itt tanított az 1946-1950-es években Adorján Ilona, Eisikovits Miksa, Halmos György, Jodál Gábor, Márkos Albert, Sigmond Márta és sokan mások, akik diáknemzedékek kiváló felkészítői voltak. Nem sokkal később átszervezték, és átalakult Kolozsvári Művészeti Intézetté. Az intézet – olvashatjuk Laskay Adrienne kötetében – az 1948-49-es iskolai év elején nagyméretű tehetségkutatást szervezett, s így 195 hallgató iratkozhatott be. Sőt, akik addig nem érettségiztek le, de tehetségesek voltak, azoknak esti tanfolyamon nyílt lehetőségük pótolni tanulmányaikat. 1950-ben aztán a két kolozsvári Művészeti Intézet (román és magyar) színházművészeti karainak az összevonásával megalakult a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet. Szintén abban az évben egyesítették a román és magyar konzervatóriumokat is, és létrejött a Gheorghe Dima nevét viselő zeneakadémia. Így lassan megszűntek az önálló magyar intézmények, és maradt számunkra az emlékezés a „hőskorra”.
Az október 28-án megnyitott fesztivál négy eseményt vonultat föl: kiállításon mutatja be a legnevesebb szerzőket és előadókat, műhelybeszélgetésen idézi föl az eltelt száz év fontos magyar zenei közösségeit és eseményeit, az opera művészei pedig két reprezentatív hangversenyen 21 alkotást szólaltatnak meg az elmúlt száz év szimfonikus és kamarazenei repertoárjából.
Laskay Adrienne dedikál
Fotó: Nánó Csaba
Laskay Adrienne
1944-ben született karmester, karigazgató, zenetörténész. Zenetanári diplomát 1966-ban, karmesteri diplomát 1973-ban nyert Emil Simon irányításával. A weimari nyári karmesterkurzusokon képezte tovább magát. 1984 és 1990 között az Állami Magyar Opera karmestere volt, majd nyugdíjazásáig ugyanott karigazgató. Eddig megjelent önálló kötetei: A Kolozsvári Állami Magyar Opera 50 éve; Kovács Attila beszélgetőkönyv; A tánc bűvöletében; Előttünk az elődeink. A Tisztelet az elődeinknek sorozat szerkesztője. Munkásságát több díjjal is jutalmazták.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy „mini nyugdíjjal” indult Balin, dán repülőjegy-lemondással folytatódott, és végül Ausztráliában kapott új irányt a sepsiszentgyörgyi fiatal házaspár története.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!