
Kormányos Ildikó Csilla új könyve. Ki-ki magára ismerhet a részletek között
Az Ausztráliában élő Kormányos Ildikó Csilla új kötete nem könnyű olvasmány. A több szálon futó cselekmények több emberi sorsot hoznak olvasóközelbe, az emlékezéstörténet azonban arra késztet, hogy a témában megjelenő újabb köteteket is elolvassuk.
2022. augusztus 08., 07:402022. augusztus 08., 07:40
Különös történetek címmel jelent meg egy lélektani regény első kötete 2021-ben a Tortoma kiadó gondozásában. A könyv szerzője az Ausztráliában élő Kormányos Ildikó Csilla, és ha minden igaz, még legalább két kötet vár megjelenésre. A szerzővel készült korábbi interjúban olvasható, hogy számára az írás mindig sokat segített a múltbeli történtek feldolgozásával. Mostani könyvében önéletrajzi elemek keverednek a fantázia világával: a szerző azáltal próbálja lezárni a múltat, feldolgozni az emlékeket, hogy saját történetét beleszövi egy kitalált történet soraiba.
A borító azt az érzést keltette bennem, hogy a színek túl kontrasztosak, túl lila, túl rózsaszín… Hiába a mondás, hogy ne a borító alapján válasszunk könyvet, néha mégis a borító az, ami olvasásra késztet.
Bár most a könyvborító nem győzött meg, mégis elolvastam Kormányos Ildikó könyvét. Be kell vallanom, a rózsaszín CD-borítónak nemhiába van nagy szerepe a kötet borítóján. Mint később kiderült, az egész történet a borítón megjelenő CD körül zajlik. Tehát a megközelítés jó, csak a kivitelezés nem nyerte el a tetszésemet.
Saját életéről nemigen beszél a barátainak sem. Egy nap a postaládájában egy rózsaszín CD-t talál rajta egy névtelen különös történettel, és felirattal: Az ügy lezárva. (Amúgy a könyv alcíme is egyben ez.)
Miközben a főszereplő az idegen történetet olvassa, rájön, hogy ő maga valójában egész életében menekült a múltja elől. A regény alapkérdése, hogy ki küldte a különös történetet, és a főszereplő lánynak vajon sikerül-e elmondania és lezárnia a saját múltbeli történetét?
A könyv egyik érdekessége, hogy szakmája révén a főszereplő betekintést nyújt az újságírás rejtelmeibe. A történetek egyszerű és nyers megfogalmazása könnyen olvashatóvá teszi a könyvet, azonban a több szálon futó cselekmény és az időzónákban való összevissza ugrálás többször is megtévesztheti az olvasót. Számomra nem mindig volt követhető, hogy melyik rész szól a főszereplő lányról, és melyik rész a plusztörténet. A történetek gyakran párhuzamosan futnak, többször feltűnik a múlt, és azon belül is több szálon mozog a cselekmény, aztán visszakerülünk a jelenbe.
Habár a különböző fejezetek meg vannak jelölve, illetve tördelési szempontból is látszik, hogy a szövegrészek el vannak választva, úgy gondolom, hogy ennél sokkal látványosabban kellett volna különválasztani a beékelt történeteket. Ha az olvasó nem elég szemfüles, akkor a könyvben lévő két történet könnyen összecsúszhat, és kezdődhet a visszalapozás. Egy kicsit olyan a könyv, mintha egy külön könyvet olvasnánk a regényen belül. Az emlékezések, a történetek változó személyben jelennek meg, attól függően, hogy épp a CD-n lévő történetet olvassuk a főszereplővel, vagy Szilvi történetét ismerjük meg.
Bár spoiler nélkül nehéz beszélni róla, valahogy mégis révbe ér a történet. Összegzésképpen el kell mondanom, hogy a történet alapötlete elnyerte a tetszésemet. Tetszett, hogy sok helyen a főszereplő olyan emlékeket idézett fel, amelyek adott esetben az olvasó életében is megtörténtek már. Valahol mindenki története hasonló: nehéz indulások, remények, csalódások, aztán újrakezdések. Ki-ki magára ismerhet a részletek között. És bár nem lesz a kedvenc kötetem Kormányos Ildikó Csilla története, azonban nyári egy-két estés könyvnek megteszi. És ha már az első könyvet elolvastam, kíváncsi vagyok mi lesz a következő kötetben. A néha zavaros és kusza történetek ellenére is érdekel Szilvi története. A végső következtetés: ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma élettörténet sem.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!