Hirdetés

Kötetbe foglalt újságírói korrajz

Kolozsvári könyvbemutató. Nánó Csaba új kötetét az Erdélyi Napló főszerkesztője, Makkay József ismerteti •  Fotó: Jakab Mónika

Kolozsvári könyvbemutató. Nánó Csaba új kötetét az Erdélyi Napló főszerkesztője, Makkay József ismerteti

Fotó: Jakab Mónika

Nánó Csaba publicisztikai válogatásokat tartalmazó új könyvét mutatták be Kolozsváron. Munkatársunkkal lapunk főszerkesztője, Makkay József beszélgetett a közönségtalálkozón.

EN-összeállítás

2019. október 19., 19:142019. október 19., 19:14

Eltűnt évszakok, visszaköszönő évek címmel jelent meg munkatársunknak, Nánó Csa­bának új kötete a kolozsvári Exit Kiadó gondozásában. A szerző elmúlt huszonöt évben íródott publicisztikáinak színe-javát tartalmazó kötet mintegy kétszáz jegyzetet, glosszát, tárcát és vezércikket tartalmaz, amelyek zöme a kolozsvári Szabadság napilap és az Erdélyi Napló című hetilap hasábjain jelentek meg.

A kolozsvári Vallásszabadság Házában megtartott könyvbemutatón elöljáróban a kötetet Nagy Péter, a kiadó igazgatója ajánlotta az egybegyűlteknek. Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője a közönségtalálkozón kollégájával, Nánó Csabával beszélgetett. Mint fogalmazott, az utóbbi negyedszázadban szinte folyamatosan együtt dolgoztak, így a kötetbe foglalt írásokat jórészt már megjelenésük pillanatától ismeri.

Hirdetés

Az „újságíróvá válás” első mozzanatairól Nánó Csaba így vallott: „első cikkemmel felkerestem Pil­lich Lászlót, a kolozsvári Szabadság napilap akkori főszerkesztő-helyettesét. Laci, nagy bajuszával, huncut, de mégis szigorú tekintetével bámult rám egy hatalmas íróasztal mögül. Eldadogtam, hogy mi járatban, leültetett egy rozoga székre, maga elé tette a lapokat, és elővett egy kihegyezett piros ceruzát. Tán még mormogott is magában, miközben elkezdte kihúzogatni nagy átéléssel és lelkesedéssel leírt mondataimat. A »húzás« annyira jól sikerült, hogy a két teleírt papírlapon megmaradt nagyjából három olvasható mondat. – No, ezt így már betehetjük a lapba – mondta Laci. Megörvendtem, hogy élve hagyom el az irodáját, meg hálás is voltam, hogy az egész nem a szemétben landolt”.

A kilencvenes évek elején indult újságíró-nemzedékkel kapcsolatban mondotta Makkay József, hogy

a rendszerváltás után a nyomtatott és az audiovizuális sajtóba bekerülő tehetséges fiatalok túlnyomó többsége munkahelyi képzésen sajátította el a szakma tudnivalóit.

Nánó Csaba új kötete •  Fotó: Jakab Mónika Galéria

Nánó Csaba új kötete

Fotó: Jakab Mónika

„Akkoriban az erdélyi magyar újságírásnak még éltek a nagy öregjei, akik közül többen is átvészelték a kommunista rendszert, és kiváló szaktudással pallérozták az újonnan induló, fiatal nemzedéket, közöttük Nánó Csabát is” – fogalmazott az Erdélyi Napló főszerkesztője.

A Nánó Csabával folytatott beszélgetésből kiderült, hogy

a kötetben megjelent írások tulajdonképpen az adott kor lenyomatai. Ami nemcsak a zömében politikai, közéleti témájú vezércikk-válogatásra érvényes, hanem az apró jegyzetekre, glosszákra is, amelyben a szerző elsősorban a kisemberek gondjaira, bajaira reflektál.

Erről szól a Mindennapjaink fejezet. A szerző úgy ír az egyszerű emberekről, mint aki tökéletesen ismeri hétköznapjaikat, vívódásaikat. Életükön, munkájukon keresztül pedig akarva-akaratlanul is bemutatja az ezredforduló éveinek hangulatát és az erdélyi magyar közösség életérzését. Elhangzott a könyvbemutatón, hogy Nánó Csaba publicisztikái zömében szomorkás hangulatú írások, vagy legalábbis ezt érzi ki belőlük az olvasó. A Gyertyagyújtás című fejezet még inkább ráerősít erre, hiszen ennek írásaiban emlékezik a szerző azokra a közéleti emberekre, újságírókra, színészekre, akiket személyesen ismert, és fájó szívvel őrzi emléküket. Közéjük tartozik László Ferenc sportújságíró, Bara Margit, Senkálszky Endre, Vitályos Ildikó, Varga Vilmos vagy Jancsó Miklós színészek. Nánó újabb kötetében is folyamatosan visszatérő téma a színház, illetve a művészek világa. Ami nem véletlen, hiszen a szerző korábbi kötetei főleg színész­interjúkat, művészportrékat tartalmaznak.

A könyvet méltató Makkay József szerint azonban igazságtalan lenne csak szomorú hangvételű olvasmányként beskatulyázni az írásokat, hiszen a szerkesztőségben megesett számos anekdotaszerű történet is bekerült a válogatásba, amiből álljon itt most egy írás.

 

Lebukásom története
Bizony, lebuktam. A dráma okozója pedig az átkozott cigaretta volt. 2011 történelmi évnek bizonyult, amikor is kicsiny szerkesztőségünk tagjai felváltva, nagyjából kéthavonta összecsomagolták cókmókjukat, és elindultak néhány napra világgá, hogy adatokat gyűjtsenek a lapunk által megjelentetett Európai autonómiák című melléklethez. Szép és hasznos utak voltak ezek számtalan élménnyel, találkozással tarkítva, érdekes tapasztalatokkal fűszerezve. Uniós tagország vagyunk, a határok nyitottak, manapság az utazás – országúton vagy a levegőben – csupán akarat és pénz kérdése. Helyesebben: már ahol az. Ugyanis nem minden unió, ami Európa. Valamikor az év elején határoztuk el, hogy felkeressük a Moldáviában található Gagauz Autonóm Területet. Ami amolyan ruszki–gagauz Székelyföld a Prúton túliak vérző szívében. A román–moldvai határon az embert olyan érzés keríti hatalmába, mintha 25–30 évet zuhant volna vissza az időben. Arra emlékeztet, amikor például a román-magyar határon, hóban, esőben, napsütésben órákig szobrozott a turista, az egyenruhások pedig féloldalasan méregették, vajon mit rejteget batyujában, kocsijában, ingében, gatyájában. Az ember már kilométerekkel a határ előtt egy rakás szerencsétlenségnek érezte magát akkor is, ha semmi dugdosnivalója nem volt. Arrafelé „csupán” annyi gondunk volt – azon túl, hogy kirámolták a gépkocsit, és áthatóan tanulmányozták csomagjainkat –, hogy iratokkal kellett bizonyítanunk, mit keresünk Moldávia felségterületén, és pláné mi célból akarunk mi Gagauziában látogatni. A gagauzokról elég most annyi, hogy kis nép létükre is nagyot alkottak – a sok duma helyett cselekedtek –, és minden rémhírrel ellentétben nagyon kedvesen viszonyultak az idegenekhez; főleg miután megértették, mi a különbség a román és a romániai magyar között. Ezek után már magas rangú vendégekhez illően, a kormányzó saját kezűleg főzött nekünk kávét, és testőrt is adtak mellénk, nehogy a Kennedyek sorsában osztozzunk. Visszafelé azonban bonyolódtak a dolgok. Ki ne tudná, hogy az unión kívül rekedt országokban a dohánytermék rém olcsó, csempészik is becsületesen az erre szakosodott polgárok. Ketten voltunk akkor úton a főszerkesztőmmel, róla tudni kell, hogy mélységesen megveti a cigarettát. Komrátban, a gagauz fővárosban előre érdeklődtünk, hány csomag vihető át a határon, jót akaró vendéglátóink bizonygatták, húsz. Felpakoltam magam húsz csomag cigarettával Komrátban, Kisinyovban még vettem hozzá húszat, gondolván, felét áthozom én, felét a nemdohányzó főnököm, így a legalitás keretei között maradunk. A határnál kiderült, valóban húsz hozható át. Húsz szál cigaretta… Minálunk a megengedett mennyiség negyvenszerese volt! A nagy hasú román vámos szigorú tekintete előtt összeomlottunk, és mindent bevallottunk: József az ő „áruját”, mondván persze, hogy nem is az övé, meg hogy halvány gőze nincs, hogy került a kocsiba, bizonyára az ördög műve, nála csak bor meg pálinka van (ami szintén tiltólistán szerepelt…). Én a saját húsz csomagommal hozakodtam elő elpanaszolva, hogy a gagauzok szemét módon megvezettek, tudatlan és ártatlan vagyok, akár a ma született bárány… Ameddig győzködtük a rendészt, tőlünk két méterre a kollégái éppen egy kisbuszt szedtek darabjaira csempészáru után kutatva. És akkor csoda történt: a vámos, aki életében nem találkozott velünk, és látván a gépkocsin a kolozsvári rendszámot sejtette, hogy többé nem is fog, cinkos mosollyal intett, hogy cigarettástól és borostól tűnjünk el a szeme elől. Valamikor hajnalban értünk haza, már csak este követhettem a híreket, és nagy meglepetésemre viszontláttam pocakos vámosunkat. Bilincsben… A fő hír aznap az volt, hogy az albinuţai határon, ahol mi is „szerencsésen” lebuktunk, az összes határőrt és vámost letartóztatták, mert cinkosaik voltak a cigarettacsempészeknek. Akkor értettem meg: a negyven csomag dohányáru, amit a vámos tudtával átcsempésztünk, annyira elenyésző mennyiség volt, hogy emberünk még azt a fáradságot sem vette magának, hogy csúszópénzt kérjen érte. Ők ugyanis ipari mennyiségekben gondolkodtak…
 (2011)
Nánó Csaba

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. április 29., szerda

A lényegest a fontostól – Dr. Sárosi Arthur a folyamatosan bővülő diakónia elmúlt évtizedeiről

Dr. Sárosi Arthur, a kolozsvári diakóniai munka egyik meghatározó alakja a rendszerváltás utáni években indult el azon az úton, amely mára Erdély-szerte ismert intézményhálózatot eredményezett.

A lényegest a fontostól – Dr. Sárosi Arthur a folyamatosan bővülő diakónia elmúlt évtizedeiről
Hirdetés
2026. április 28., kedd

Toxikus koalíció, avagy a vesztébe rohanó Románia

Pontosan egy héttel azután, hogy megvonta a politikai támogatást a Bolojan-kormánytól, felrobbantva a tíz hónappal ezelőtt összeállt koalíciót, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) folytatta politikai ámokfutását.

Toxikus koalíció, avagy a vesztébe rohanó Románia
2026. április 27., hétfő

„Mindent ugyanúgy csinálnék, csak egy kicsit többet.” Százéves a kisiratosiak „Tanárbácsija”, Benedek Sándor

A még mindig jó egészségnek és szellemi frissességnek örvendő pedagógus olyan korszakok tanúja, amelyeket a mai nemzedék tagjai elbeszélésekből, vagy csak a történelemkönyvekből ismerhetnek.

„Mindent ugyanúgy csinálnék, csak egy kicsit többet.” Százéves a kisiratosiak „Tanárbácsija”, Benedek Sándor
2026. április 25., szombat

Erdély és a Partium fiataljai, idősei is megismerhetik a zenés színház varázsát a Kolozsvári Magyar Operának köszönhetően

A Kolozsvári Magyar Opera immár 5 éve lehetővé teszi erdélyi és partiumi települések lakói számára, hogy megismerkedhessenek a zenés színház varázsával.

Erdély és a Partium fiataljai, idősei is megismerhetik a zenés színház varázsát a Kolozsvári Magyar Operának köszönhetően
Hirdetés
2026. április 24., péntek

Italiano vero: nyakunkba vettük az Adria királynőjét Olaszországban (2.)

Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.

Italiano vero: nyakunkba vettük az Adria királynőjét Olaszországban (2.)
2026. április 22., szerda

Italiano vero: autóval Olaszországba az igazi pizzáért, spagettiért, Velencéért (1.)

Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.

Italiano vero: autóval Olaszországba az igazi pizzáért, spagettiért, Velencéért (1.)
2026. április 21., kedd

Napos, de szeles idő jön: fokozatos felmelegedés a hét végére

Szeles, de többnyire napos napok következnek a térségben: a hét közepén még hűvös marad az idő, a hétvégére azonban jelentős felmelegedés érkezik. Csapadék csak elszórtan fordulhat elő, ugyanakkor az északi szél több napon át erős marad.

Napos, de szeles idő jön: fokozatos felmelegedés a hét végére
Hirdetés
2026. április 20., hétfő

Megnevezhetjük a politikai káosz felelősét: PSD

Mindössze két hét telt el azóta, hogy az egyik nemzetközi hitelminősítő a politikai instabilitás kockázatára – és annak kedvezőtlen mellékhatásaira – figyelmeztetett Romániával kapcsán, és a politikum tett róla, hogy ez önbeteljesítő jóslattá váljék.

Megnevezhetjük a politikai káosz felelősét: PSD
2026. április 14., kedd

Húsz fokig melegszik a levegő, de újabb esős és hűvös idő közeleg

Miközben az éjszakák még jó ideig hűvösek maradnak, fagyra már nem kell számítani, a nappali csúcsértékek pedig elérik a 19–20 Celsius-fokot. Hétvégére azonban mérséklődik a nappali felmelegedés.

Húsz fokig melegszik a levegő, de újabb esős és hűvös idő közeleg
2026. április 12., vasárnap

A marhavagonokban kitelepített felvidéki magyarok emléknapja

A második világháborút követően Csehszlovákia vezetése súlyos jogfosztással, deportálásokkal, asszimilációval és kitelepítéssel sújtotta a felvidéki magyarokat. 1947 és 1949 között 76 ezer magyart köteleztek arra, hogy elhagyja szülőföldjét.

A marhavagonokban kitelepített felvidéki magyarok emléknapja
Hirdetés
Hirdetés