Karnevál a nagy zeneszerzők kottájából

Űzik már a farsangot!

Bor, muzsika, tánc, mulatság,

Kedves törődés, fáradság,

Kik hajdan itt múlattatok,

A közhelyről oszoljatok!

 Csokonai Vitéz Mihály:

A farsang búcsúzó szavai

Velence és a karnevál fogalma az elmúlt évszázadokban szinte egybemosódott, a vízkereszttől húshagyó keddig tartó kicsapongásokról legendák keringtek. Mintha a máskor igen szigorú Serenissima Signoria, a lagúnai köztársaság kormánya is elnézőbb lett volna ilyenkor.

A 18. században, amikor Velence lekerült a történelem színpadáról, elszabadult a pokol: a karnevál véget nem érő bacchanáliává terebélyesedett. Minden bizonnyal megértő fülekre találtak Monteverdi szerelmes, helyenként érzéki madrigáljai, s Adriano Banchieri, a nagy mókamester is mindent elkövetett, hogy a télutó emlékezetes maradjon. Farsangi köszöntője és strófikus tavaszköszöntő dala, az Álarcos villanella a szebb napokat idézi. De műsoron lehetett az Állatok rögtönzött ellenpontja című műve is, ahol egy kutya, egy macska és egy kakukk is ellenpontot énekel a basszus monoton szólamára.

Paganini hatása

A 19. század elején született Ernesto Cavalli Velencei Karnevál című zongorára és klarinétra komponált színes darabját kevésbé ismeri a nagyközönség, de Niccoló Paganini hasonló című alkotása viszont fülbemászó dallamával vált igazi slágerré. A húsz variáció a hegedűművészek kedves darabja, Lakatos Sándor, a híres prímás repertoárján is szerepelt. Paganini virtuozitása nagy hatással volt a francia Jean Baptiste Arbanra, aki trombitára szerezte a Velencei karnevál című opusát. Noha Arban elég termékeny zeneszerző volt, az utókor mégis csupán e műve alapján emlékezik rá.

Paganini és a Római Karneválnyitányt megalkotó Hector Berlioz kapcsolatában gyakran emlegetnek egy anekdotát. A kortársak véleménye szerint Paganini fösvénységéhez képest Moliére Harpagonja igazi Mecénás lehetett. Egy alkalommal a párizsi kórház javára szervezett jótékonysági koncerten való szereplésre kérték fel az „ördög hegedűsét”, aki kereken megtagadta az ingyenes fellépést. A párizsi közönség körében a fukar művész ellen lincshangulat uralkodott el. Ám Liszt tanácsára – oldva a feszültséget – nagyobb összeget ajándékozott a beteges, állandó anyagi gondokkal küzdő Berlioznak.

A „programzene atyja” a nyitányt eredetileg Benvenuto Cellini vígoperájában közzenének szánta. A római utcák forgatagát, bájos, angolkürtön előadott szerelmi idillek váltják, s helyet kap benne a népszerű tüzes, 6/8-os ütemű népi tánc, a saltarello is. Ugyancsak a saltarellót párosította a karneváli hangulattal Eugéne Ysaye belga hegedűművész, aki Guarneri hegedűjén tette ismertté a művet.

Meg kell említenünk André Camprának, a Lully és Rameau közötti korszak neves operakomponistájának Velencei karnevál című operáját is. Orleansi Fülöp régenssége idején a legmagasabb zenei körökbe emelkedett szerző e művében szerencsésen egyesíti a francia és az olasz stílust, s az operabalett műfaj megteremtésével új iskolát alkotott (Lully egyébként Versailles-i karnevál című darabjával gyarapította a szakirodalmat).

A francia romantika egyik legszínesebb egyénisége Camille Saint-Saëns. Zeneszerző, tanár, karmester és kritikus volt egy személyben, s művei alapján a vigalom sem állt tőle messze. A Sámson és Delila bacchanáliája már túltesz az önfeledt mulatságon, viszont az Állatok farsangja című humoros műve mindenképpen az ünnepkörbe illik. 1886-ban egyik kollégája hangversenyét lepte meg „zoológiai fantáziával”. Az állatok mögött emberi jellemek húzódnak, s becsempészte a tételek közé az akkori billentyűs manírokkal karikírozva a zongoristát, mint külön állatfajt. A hattyútétel mind a mai napig a csellósok kedvenc darabja.

Robert Schumann szintén Paganini hatására kezdett behatóbban foglalkozni a zenével: a hegedűművész frankfurti előadóestje adott neki egy életre szóló inspirációt. A romantika nagy lírikusa nem tartozott az önfeledten mulató zeneszerzők közé, már 23 éves korában elhatalmasodtak rajta kedélybetegségének első jelei, végül elmebajos lett.

Fiatalkori zongoraműve, az op. 9 Karnevál – Apró jelenetek négy hangra alcímet kapta – valójában több témát felölelő lírai sorozat. Rendre felvonulnak benne az olasz commedia dell’arte hagyományos figurái: Pierrot, Arlequin, az álmodozó Eusebius, az energikus Florestan.

A Strauss család és az orosz zeneszerzők

Ennél jóval gazdagabb a Strauss család karneváli kínálata: atya és fia nagy vetélytársak voltak a zene területén. Ez a versengés egészen 1849-ig, az apa haláláig tartott. Míg az idősebb Strauss többek között Párizsi karnevált és Bécsi karnevált hagyott a hálás utókorra, addig az ifjabb Johann Strauss, a „valcerkirály” a Római karneváljával és a Farsangi dalával bővítette az ünnep zenei kínálatát. Leghíresebb nagyoperettje, a mára már klasszikusnak számító Denevér is egy önfeledt szilveszteri, avagy farsangi mulatságba ágyazott történeten alapszik.

Az orosz szerzők is letették névjegyüket a vigalom terén: Csajkovszkij Évszakok című kompozíciójában is felbukkan a Farsang tétel, s Glazunov is e néven komponált nyitányt. Szergej Prokofjev Rómeó és Júliájában nagy szerep jut a maszkabálnak, s Sztravinszkíj Petruskája is az egykori szentpétervári farsang hangulatát idézi. A történet szerint a pantomim vásári forgatagában a varázsló bábuja életre kel, s elindul megismerni a világot. Aram Hacsaturján örmény zeneszerző is megmártózott a műfajban. A népszerű komponista Lermontov Álarcosbál című művéhez komponált a háború alatt kísérőzenét. A nagy romantikus író-költő drámájának témája gyökeresen elüt a vidám időszakban megszokott hangulattól: egy tragikus szerelem történetét álmodta meg. Hacsaturján déli temperamentumával a feszültség oldására törekedett, a kísérőzenéből készült szvit és a keringőtétel is igen népszerű.

Poldini Ede művein generációk nőttek fel

A magyar zeneszerzőket is megérintette a téma. Liszt Ferenc IX. Magyar Rapszódiája a Pesti karnevál alcímet kapta, s a mester egyik vázlatkönyvéből tudjuk, hogy a dallamot egy cigányzenekart hallgatva jegyezte le. A fináléban felcsendül a népszerű műdal: Mikor én még legény voltam. A legterjedelmesebb rapszódiák közé tartozó 1848-ban keletkezett mű a magyar táncdallamok színes kavalkádja, s nem nélkülözi a liszti humort sem.

Egy opera, amely már nevében is viseli az időszakot, Poldini Ede Farsangi lakodalma. A szerző olasz gyökereire volt büszke, a fiatal tehetséget Johannes Brahms karolta fel. Poldini a nemzeti romantikát szerencsésen ötvözte az új európai, a posztromantikát követő áramlatokkal. Főleg színpadi művei tették ismertté. Meseoperáin – Hamupipőke, Csipkerózsika, A vasorrú bába, Csavargó és királylány – generációk nőttek fel.

A Farsangi lakodalom története nem túl bonyolult: az esküvőre készülő lányos házat hóvihar zárja el a külvilágtól. Az örömanya, hogy a drága ételek ne menjenek veszendőbe, betereli az utakon rekedt népet a kúriába, köztük Kálmánt, a csurgói diákot. A fiatalember beleszeret a menyasszonyba, akinek nincs ellenére a széptevés. Amikor kiderül, hogy az eredeti vőlegény is elakadt egy csinos kisasszonyos udvarháznál, már érik a vidám farsangi befejezés. Az 1924-es ősbemutatón Kálmán szerepét Székelyhidy Ferenc énekelte, s Sárdy János karrierje is e figurához kötődik. A Hungaroton hanglemezén többek között Melis György és László Margit hangját élvezhetjük.

Dohnányi Ernő Winterreigen című darabja is a farsangot idézi: az általa megálmodott álarcos mulatságon a szerző saját baráti körét lépteti fel. A tíz bagatellben keringők, indulók, mazurkák adják meg a vidám légkört.

Weiner Leót Bartók, Kodály és Dohnányi árnyékában a kismesterek között tartja számon a magyar zenetörténet. Pedagógiai nagyságát több generáció dicséri, s számos kompozíciója is bizonyítja: a kis jelző talán változtatásra szorul.

Az Opus 5. Farsang humoreszkje, szonátaformája alapján tulajdonképpen szimfonikus költemény, s története is kiviláglik: a vendégek farsangi vigalomra gyülekeznek, a főtéma is az orgonapont felett először hegedűkön, majd trombitákon, végül a teljes zenekaron, fortissimón szólal meg. A mű megjeleníti a teljes báli életet, a társaság a két tánc között kicsit pihen, az öregúr pedig kissé felönt a garatra. Az egyik vendég nekibúsul, s egy szeparéban húzatja kedvenc nótáját a cigánnyal.

A zene lassan elhalkul, a farsang ezzel tovatűnik, hamvazószerda már egy komorabb üzenetet, a memento morit sugallja. A nagyböjtnek is megvan a maga dallamvilága, amely később a húsvét, a feltámadás örömét vetíti elénk. De erről később szólunk…