Interferenciák 2014: központban az emberi test

November végén érdeklődőkkel, szakemberekkel, vendégekkel telik meg a kolozsvári színház: a kétévente megrendezésre kerülő Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál negyedik kiadása ünnepi hangulatot teremtetett a régi teátrumban, de a programok „belaktak” egyéb tereket is a város szívében.

A november 26. és december 7. között megrendezett színházi fesztivál idei kiadásának mottója „a test történetei” volt: „Ez a téma jelzi azt, hogy mi, emberek sokat foglalkozunk saját mulandóságunkkal, aminek letéteményese a test, amelyet az idők során annyit istenítettek, magasztaltak, meggyaláztak, megsemmisítettek, börtönbe vetettek, felszabadítottak” – nyilatkozta Tompa Gábor, a fesztivál művészeti igazgatója az események kezdete előtt.

 Újak és visszatérők

Tizennégy országból érkeztek a társulatok a színházi találkozóra, a kolozsvári közönség olyan nemzetközileg elismert alkotók előadásait láthatta a rendezvény tizenkét napja alatt, mint Thomas Ostermeier, Declan Donnellan, William Kentridge, Nagy József, Pippo Delbono, vagy a legutóbbi fesztiválon nagy sikert aratott dél-koreai Jaram Lee és a szabadkai Urbán András. Mexikóból a Lux Boreal kortárs tánc-társulat, Lengyelországból a Grotowski Intézet partnerszínháza, a Teatr ZAR jött el a kincses városba, míg az izraeli Habima Nemzeti Színház immár visszatérő vendégként érkezett a fesztiválra.

Újra megtekinthettük a kolozsvári társulat régebben vagy a közelmúltban bemutatott előadásait: Ivanovék karácsonyát Urbán András rendezésében, Robert Woodruff projektjét, a Caravaggio terminált, Nona Ciobanu előadását, az Aki elzárja az éjszakát vagy a nagy sikernek örvendő Viktor, avagy a gyermekuralom című előadást Silviu Purcărete színrevitelében.

A már említett izraeli Habima Nemzeti Színház A velencei kalmár című stúdióelőadása nyitotta a fesztiválon bemutatott darabok sorát Ilan Ronen, az Európai Színházi Unió elnökének rendezésében. A nagyteremben a berlini Schaubühne am Lehniner Platz A nép ellensége című előadására került sor, melyet Thomas Ostermeier rendezett. Ibsen drámája az őszinteség és a fanatizmus között húzódó vékony választóvonalon egyensúlyoz.

A fesztivál egyik színfoltja volt a horvátországi Dramma Italiano, ez az egyetlen hivatásos színházi társulat Olaszország határain kívül, amely olasz nyelvű előadásokat játszik. Ők a Kafka Project: Frontiere / Granice / Meje / Grens / Borders című előadással érkeztek a fesztiválra, színészeik igen érdekes módon kapcsolódnak a produkcióhoz. Rosanna Bubola például már 14 éve dolgozik a horvátországi Rijekai Nemzeti Színház olasz csapatában, Tomas Kutinjac külsősként vesz részt másfél éve egyik-másik produkcióban, Giuseppe Nicodemo pedig Olaszországban született, és a többiekhez hasonlóan ő is Horvátországban dolgozik. Az előadás gyakorlatilag tisztelegni kíván Horvátország uniós csatlakozása előtt.

Az Interferenciák fesztivál eseményeibe Kolozsvár román színháza is bekapcsolódott: itt láthatták az érdeklődők Alfred Jarry Übü királyát Declan Donnellan rendezésében, a brit Cheek by Jowl társulat előadásában.

Rendhagyónak bizonyult a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Rózsák című előadása, amely a társulat korábbi, A kisinyovi rózsa című előadásának mozgássorait használta fel. Bebizonyosodott, hogy néha a szöveget szinte teljesen nélkülöző előadás is teljes színházi élményt képes nyújtani azáltal, hogy a közönséget valósággal „belépteti az álomba”.

Színház és sok más

Nem csak előadásokból élt a fesztivál: színházzal kapcsolatos könyveket vásárolhattak az érdeklődők a magyar színház előcsarnokában, és az előadásokra érkező vagy onnan távozó közönség Mihaela Marin fotókiállítását is megtekinthette a fesztivál időtartama alatt. A Tranzit Ház is kivette részét a fesztiválból, itt mutatták be például Tompa Gábor két éve megjelent Címkefüggöny című színházi magánszótárának angol kiadását. Ez a könyv – mondta George Banu színházi szakíró – ludikus-játékos, „borgesi” szótár, melyben Tompa Gáborral, a színházi emberrel és a költővel is találkozhatunk. Ugyanott a Nemira Kiadó Yorick-gyűjteményét, Jerzy Grotowski, Peter Brook és K. Sz. Sztanyiszlavszkij színházi alkotók műveinek első román kiadását a fordítók ismertették. A TIFF Házban érdekesebbnél érdekesebb beszélgetésekre került sor az előadások alkotóival, ugyanitt előadásvetítésekre és koncertekre is betérhetett a tisztelt publikum. A „test történetei” fesztiválmottó nem csupán a meghívott előadásokban fedezhető fel: Tompa Gábor fesztiváligazgató a kolozsvári Szépművészeti Múzeum tárából válogatott képzőművészeti kiállítást e témában, ami ugyancsak sok érdeklődőt vonzott.

Az Interferenciákon megismerkedhettünk a kolozsvári színészek „rejtett” tehetségeivel is: Laczó Júlia gasztronómiai tudásával, a társulat zenészeinek – Farkas Loránd, Enyed Károly, Menyhárt Tibor, Ferencz Áron és Balla Szabolcs – együttesével, a The Best of Me-vel.

A Camil Petrescu Alapítvány egy-egy Tadeusz Kantorhoz és Pippo Delbonóhoz kapcsolódó könyvvel készült az Interferenciákra, és bemutatásra került Visky András Mint aki látja a hangot című könyvének román kiadása is.

Az Ecsetgyár, Kolozsvár egyik legújabb kulturális központja sem maradt esemény nélkül: a Színház és Televízió kar Magyar Színházi Intézetének tavalyi végzős évfolyama az OFF program részeként A repülő gyermek című előadást mutatta be Bodolay Géza rendezésében. A Mikulás is ellátogatott a fesztiválra két remek előadással: az Ecsetgyárban a Sinkó Ferenc és Leta Popescu által rendezett Parallel volt látható. Az előadás a két szereplő saját történeteiből kiindulva provokálóan és elsöprően őszintén szólt a testről, a szexuális identitásról, a tagadásról és elfogadásról. A dél-koreai Jaram Lee Sacheon-ga című előadása Bertolt Brecht A szecsuáni jólélek című drámája nyomán készült, és a világ igazságtalanságairól és visszásságairól szólt lebilincselő humorral és érzékenységgel. A zsúfolásig telt nézőtér az előadás végén állva ünnepelte Jaram Lee-t és csapatát, akik a fesztivál visszatérő vendégeiként a kolozsvári közönséggel is megszerettették e hagyományos koreai műfajt.

Az Interferenciák színházi fesztivál bebizonyította, hogy a kolozsvári nézők megértéssel és befogadásra készen tekintenek a hagyományostól kissé eltérő színházi műfajokra, előadásokra is, hiszen minden produkció teltház előtt zajlott, de még az off-programokra is nagyon sok érdeklődő volt kíváncsi.