Igazolta identitását a 14. TIFF

Megújult honlappal, mobilapplikációval és több mint húsz szekcióban vetített filmdömpinggel indult május 29-én a 14. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál Kolozsváron. A június 7-ig tartó seregszemlén a vetítések mellett zenei események, kiállítások, beszélgetések a filmvilág képviselőivel, tematikus konferenciák, műhelyek várták és várják megszokott mozis helyszíneken és új közegben – például a Mikó-kerti kampuszban – a közönséget, amelyről a megnyitóünnepségen Tudor Giurgiu fesztiváligazgató is külön szót ejtett. Az Egyesület a román film népszerűsítéséért (Asociaţia Pentru Promovarea Filmului Românesc) ugyanis 2002 óta minden évben Kolozsváron rendezi nagyjátékfilm-fesztiválját, országos elsőként. Az idei számos külföldi és belföldi meghívott közül ez évben Nastassja Kinski színésznő neve emelkedik ki.

Köszönet a közönségnek

„A TIFF közösségi esemény, nem csak a meghívottakra és támogatókra számítunk. A TIFF a kolozsváriaknak köszönhetően jutott idáig: ők az első kiadás óta velünk vannak” – emelte ki nyitóbeszédében Tudor Giurgiu, aki egy személyes történetet is megosztott a kissé didergő közönséggel. A fodrásztól távozva egy férfi megszorította a kezét és megköszönte, amit a TIFF-ért, illetve a városért tesznek. „Ez nagyon megható volt. Neki is elmondtam, és most önökkel is megosztom: nem szervezhettünk volna fesztiválokat a kolozsváriak és az egyetemisták nélkül, e nélkül a csodálatos város nélkül, ahol születtem és felnőttem. Ezért köszönöm” – húzta alá mondandójának lényegét a fesztiváligazgató, aki ellenpontozta is a pozitív élményt, hisz azt is megtapasztalta, hogyan próbálnak egyes fiatal politikusok érdemtelenül rivaldafénybe kerülni. Tudor Giurgiu aggályait is megosztotta a közönséggel, ugyanis úgy látszik, hogy a közadakozásból és alapítványi pénzből siralmas állapotból tűrhető helyzetbe hozott filmraktár épületére pályázik a szomszédos ingatlanban működő rendőriskola. „Ha kell, odaláncoljuk magunkat” – jelentette ki a fesztiváligazgató.

A megnyitó egyébként idén is ünnepi volt: vörös szőnyeg, villódzó vakuk, meleg takarók és teák felhozatalában talán csak a rövidnadrágosra szabott öltönyös úriember volt kissé furcsa, aki kezében a mikrofonnal szaladgált. A négy éve már Kolozsváron járt francia Quidams társulat előadása viszont meghatóan szép volt. A látványos produkció során emberekből szépséges lovak váltak, melyek harmóniája észrevétlenül ámulatba ejtett. Az utcaszínházi társulat szombat este Bonchidán mutatta be a teljes előadást, hisz a Bánffyak kastélya évről évre kiemelt helyszíne a TIFF-nek (képünkön).

Mihai Chirilov filmkritikus, a fesztivál művészeti igazgatója kedvenceit ajánlotta a közönség figyelmébe. A filmek válogatásáért felelős művész favorit versenyfilmje az izlandi Kosok (Despre Oameni şi oi) című alkotás, ami az idei cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard-díját vitte haza (június 5-én és 7-én megtekinthető).

Optimizmus és fonákja

Bár a hivatalos megnyitó csak a péntek esti főtéri vetítés előtt volt, a filmkínálatból már a délelőtt folyamán szemelgethettek a TIFF-rajongók. Az első lehetőségek között sorakozott az idei TIFF egyik kiemelt nemzetének alkotása, a norvég Optimisták című dokumentumfilm. A 14. kiadásnak ugyanis két fókuszpontja, azaz díszmeghívottja is van: a norvég filmek mellett argentin mozik is külön szekciókban szerepelnek. Az észak-európai filmekre ráadásul norvég támogatással ingyenesen lehet beülni. Az Optimistákat nem ez tette vonzóvá, hanem az ígéretes témaválasztás: egy női senior röplabdacsapat első összecsapásra való felkészülését követhetjük nyomon. A csapat legfiatalabb tagja a 66 éves Irma, a legidősebb pedig a 98 esztendős Goro. A két véglet között szép emberi történetek, havas tájak, dráma, kacagás és – a csapat nevéhez híven – sok-sok optimizmus. A kedves, ám korántsem pillekönnyű történetet a korai időpont miatt alig néhányan követtük nyomon: a Florin Piersic mozivá nemesedett egykori Köztársaság moziban egy egész széksort bitorolhatott bárki. Pedig a fesztiválról tényleg csak az a kolozsvári nem értesült, aki nem hagyhatta el lakását. A plakátok még az állomás előtti, híresen nem jó szagú aluljáróba is beszüremkedtek – itt néhány plakátfigurának ki is vájták a szemét –, de a kirakatok is sok helyen TIFF-színekben, azaz piros–fehérben díszlenek az esemény tiszteletére.

Az optimista felütést csak a mozitermek szomorú képe zavarja valamelyest. A Florin Piersic és a Győzelem mozin kívül csak a multiplexek fogadják év közben is a nézőket, a Művész mozit csak a TIFF idejére nyitották ki, a tiszti kaszinó vetítőtermének székein az egykori szivacs már betonnál is keményebb anyaggá állt össze. No, de TIFF van, nyitva van minden mozi, és a szerb punkfesztivál-szervezést megörökítő dokumentumfilmtől az HBO sikerfilmekig valóban van miből válogatni.

Az utolsó száz méterre

Pethő Anikót, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészét és Papp Attila Zsolt szerkesztőt, a Filmtett és a Főtér.ro portálok szerkesztőjét kértük meg: mondják el, mi tetszett nekik leginkább eddig a TIFF-en és ajánljanak látnivalót az előttünk álló utolsó száz méterre.

Pethő Anikó, aki két éve a Tízen a filmért elnevezésű TIFF-projektnek is tagja volt, idő szűke miatt idén naponta csak egy filmet engedhet meg magának. A filmfesztivált szereplése előt is szívesen látogatta, és azóta sem lett hűtlen hozzá. Azelektromos felhők (Sub nori electrici) című orosz–ukrán–lengyel filmet csak tíz óra alvás és három kávé elfogyasztása után ajánlja, s a leginkább eddig az1001 gramm című Bent Hamer rendezést szerette. Anorvég alkotó három filmmel is szerepel a TIFF-en, a nagyon emberi 1001 gramm június 6-án még látható.

Hajdu Szabolcs Délibáb című és Pálfi György Szabadesés című filmjét a szerdai magyar filmek kiemelt napján vetítették először. Pethő Anikó és Papp Attila Zsolt egyaránt kíváncsi ezekre a filmekre. A Szabadesés június 4-én még látható, a hortobágyi western pedig június 5-én.

„A TIFF-ben az a jó, én legalábbis azért szeretem, mert olyan, mintha az ember kicsit kizökkenne az időből. Nemcsak a hétköznapi életre gondolok, hanem arra, hogy olyan filmeket láthat az ember, ami másként nem jutna el hozzánk. A mozikban ugyanis nem játsszák, de letölteni sem nagyon lehet, mert nem azok a fajták, amit már másnap felkapna az internet. A TIFF-en kívül viszonylag ritkán nézek például argentin kísérleti filmeket vagy dél-koreai agymenéseket, a fesztivál alatt viszont ezek teljesen természetesek. Ilyenkor az ember rá tud hangolódni arra, hogy a legszokatlanabb és adott esetben legextravagánsabb filmélményeket is befogadja” – fogalmazta meg Papp Attila Zsolt TIFF-fel kapcsolatos gondolait. A filmes szakíró mindenképp ajánlja a Mocsárvidék (La isla mínima) című spanyol filmet és Agustí Villaronga Üvegkalitkában (Tras El Crista) című alkotását. Ez utóbbit viszont csak azoknak, akik fel vannak készülve az egészen extrém filmélményre is. A Mocsárvidéket 9-én és 10-én még vetítik. Papp Attila Zsolt a Varga Katalin balladáját is jegyző Peter Strickland Burgundi hercege (The Duke of Burgundy) című filmre kíváncsi (június 5-6-án látható) és Corneliu Porumboiu új alkotására, A kincsre (Comoarea) vár (4-én és 6-án vetítik).

A szerkesztő közelebb érzi magához az Árnyak című szekció thrilleres-horroros nagyjátékfilmjeit, de a fesztiválokon már bizonyított Supernova produkciók is érdeklik, idén pedig az újdonságnak számító, diktatúra és rendszerváltás témáját feldolgozó 25 év múlva szekciót tartja különösen érdekesnek. „Igyekszem minél több versenyfilmet is megnézni, de olykor be sem férnek a terembe. S hogy milyen az idei filmfesztivál? A TIFF-ben az a jó, hogy mindig képes meglepni az embert. Amikor először belenéztem a programfüzetbe, úgy tűnt, hogy nincsenek túlzottan érdekes mozik, de ezt egyre kevésbé látom így. Volt olyan fesztiválkiadás, ami ígéretesnek tűnt és végül nagyon lapos lett. A végeredmény elég kiszámíthatatlan, mert a filmfelhozatal nagyon változatos és a világnak ebben a szegletében ritkának számító alkotásokat vetítenek” – összegezte a mindenkori TIFF identitását Papp Attila Zsolt.

EducaTIFF – a gyerekek mozija
2009 óta része a TIFF programjának az EducaTIFF. Az először csak gyerekek számára szervezett vetítéseket jelentő program évről évre bővült, idén például animációs műhelyeket is szerveznek szakértők vezetésével. Kassay Réka és Makkai Bence irányításával román és magyar gyerekek közösen kaphatnak betekintést az animáció történelmébe: a helyszínen fordítottak a románul nem beszélőknek, így mindenki egyszerre juthatott új és izgalmas ismeretekhez. A hétvégékre szervezett műhely első alkalmán a kicsik közben sokat kérdeztek és kacagtak. Megtudták, hogy mitől és hogyan mozog a kép, milyen technikák léteznek, majd maguk rendeztek filmecskéket az „egy nap technológia nélkül” témakörében. Boglár, Boró, Anna és Eszter főszereplője például egy elefánt lett, aki a végén azért csak visszakapja a mobilját, a fiúk, Dénes, Dávid és a Bencék terve pedig egy embert és egy varázspálcát állított központba. Bár a vetítéskor nagyon élvezték a tárgyakat életre keltő stop-motion technikát, mégis minden csapat a papírt választotta karakterei alapanyagául, talán azért, mert képzeletüknek így semmilyen valóság nem szabhatott határt.
Ramona Şărbu, az EducaTIFF koordiánatora szerint a program fő célja a közönség formálása, nevelése. Minden nap más filmet vetítenek a gyerekeknek, melyet aztán meg is beszélhetnek. A felhozatal szinte csak külföldi filmekből áll, mivel román gyerekfilmek sajnos nincsenek. Az észak-európai államokban, valamint Franciaországban és Németországban viszont ismerik ezt a műfajt. „Olyan filmeket vetítünk, amelyekről lehet beszélni. Ilyen értelemben nem gyerekesek, erős témájuk van, felnőttek is élvezhetik. A közönségünk – gyerekek, tanáraik és szüleik – évről évre visszatérnek, így időközben alakulnak is. Közösséggé formálódtak, a tanulók pedig nyíltan elmondják véleményüket, és ez a legfontosabb” – vallja a moziszerető közönség építéséről Ramona Şărbu.