Helikoni leszármazottak találkozója Marosvécsen

Kilencven éve annak, hogy Ma­rosvécsen báró Kemény János és felesége, Auguszta először látta vendégül az erdélyi magyar írótársadalom színe-javát. A kastély és a kastélypark adott otthont a találkozónak, a házigazdák szívélyes fogadtatása mellett. A 90. évfordulót kapcsolta össze az 50 éve elhunyt Tamási Áron-megemlékezéssel Kántor Lajos irodalomtörténész, aki Tamásinak az 1926. március 24-én, New Yorkban kelt levelét idézte fel. Jeles írónk ebben a Kolozsváron élő Jancsó Bélától arról a találkozóról érdeklődött, amelyet Kemény János szervezett Marosvécsen. Az évfordulóból kiindulva, Kántor Tamási életművének jelentőségét hangsúlyozta.

A kastélyban látható legfrissebb kiállítás Bornemisza Elemérné Szilvássy Carolának állít emléket, akiről Kemény János azt írta, hogy „azokhoz az asszonyokhoz tartozott, akikkel kapcsolatban kénytelen volt mindenki állást foglalni vagy mellette, vagy ellene. Ízléssel a legújabb divat szerint öltözködött, de jóval modernebbül, mint mások. Internacionalistának vallotta magát”. Az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum által létrehozott kiállítást Szebeni Zsuzsa színháztörténész, kutató nyitotta meg. Szilvássy Carola, Kolozsvár emblematikus személyisége, az első világháború sebészeti különítményének ápolónője aktív közéleti tevékenységet folytatott. A Kolozsvári Nőszövetség elnöke, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság tagja, az Erdélyi Színpártoló Társaság alelnöke, az Erdélyi Helikon védasszonya, az Óvári Szalon alapembere, az Erzsébet Rend kitüntetettje, a diakonissza mozgalom első számú támogatója volt. Korabeli dokumentumok, naplójegyzetek, levelek, feljegyzések és fényképfelvételek idézik alakját.

Tamási Áronról kisebb irodalmi emlékkonferenciát szervezett a marosvásárhelyi He­likon–Kemény János Alapítvány. A Helikoni Leszármazottak Találkozójának szervezője megpróbál minden évben emléket állítani egy-egy helikonista születésének vagy halálának évfordulója alkalmából. Idén Pomogáts Béla és Dávid Gyula irodalomtörténész erre az alkalomra íródott tanulmányát mutatták be, és előadást tartott Simon György marosvásárhelyi irodalomtanár. A szombat délelőtti megemlékezésen Kántor Lajos idézte fel Tamási Áron életútját.

A kőasztal előtt összegyűlt közönség soraiból hiányoztak a marosvécsiek. Míg a kezdetekkor népes számban vonultak fel a kastélyparkba azok, akik valamilyen módon kötődtek a „várhoz” és a Kemény-családhoz, az évek során egyre kisebb lett a számuk, az idén pedig teljesen elmaradtak. A Kemény János nevét viselő helyi általános iskola kisdiákjai voltak jelen. Ördög Klementina Kányádi Sándor Tamási Áron sírjára című versét adta elő. A székely ruhába öltözött gyerekek a kastély belső udvarán léptek fel néptánccal, majd Tamási Áron Bölcső és bagoly című művéből olvastak fel részleteket.

A megemlékezésen H. Szabó Gyula, a Helikon–Kemény János Alapítvány elnöke, Ördög Ferenc, Marosvécs polgármestere és Benkő Mihály református lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket. A rendezvényen részt vett Farkaslaka küldöttsége is, élén a Tamási Áron Művelődési Egyesület elnökével, Albert Mátyással és a kuratórium egyik tagjával, Major Magdával.

Beszámolójukból kiderült, mennyire szerteágazó a Tamási-kultuszt felvállaló egyesület tevékenysége. A lelkes csapat nemcsak Tamási síremlé­két ápolja, hanem felújította és emlékházzá alakította át az író szülőházát, mellette pedig létrehozott egy kultúrcsűrt, amely számos rendezvény színhe­lyévé vált az évek során.

A találkozó másik fontos mozzanata a Kuncz Aladárról szóló dokumentumfilm bemutatása és Jeney Éva irodalomtörténész előadása volt. A Fekete kolostor című regényt a franciák most is úgy olvassák, mint egy fontos kordokumentumot az első világháborúból – mondta a kutató, aki a magyar és francia levéltárak és könyvtárak mellett a helyszínen is dokumentálódott, hogy minél többet megtudhasson a regény születésének körülményeiről.

A megemlékezést a helikoni leszármazottak beszélgetése zárta, akik a két világháború között élő író és irodalompártoló felmenőik emlékét idézték fel.