Pávavariációk a Bartók Plusz Operafesztiválon
Fotó: Bartók Plusz Fesztivál
Miskolc kulturális életének gazdag múltját az átlagos látogató is átélheti, amikor elsétál a mai Magyarország legrégebbi kőszínházába, megebédel a Latabár-kúriában s megtekinti a Herman Ottó Múzeum páratlan képtárát. A Bartók Plusz Operafesztivál már a jelen sikertörténete, s az ezredfordulón robbant be a magyar kulturális életbe.
2017. július 09., 16:442017. július 09., 16:44
2017. július 09., 16:522017. július 09., 16:52
A szebb napokat látott iparváros zenei seregszemléjét, a Bartók Plusz Operafesztivált sokan kétkedéssel fogadták, de az elmúlt két évtized bizonyította a vállalkozó kedvűek igazát. Megtörtént a csoda: a programsorozat a hazai zenei élet egyik legjelentősebb eseményévé vált. A vendéglátó Miskolc egész évben készül a nyári megmérettetésre, s évről évre megújuló városkép fogadja a zenebarátokat, érdeklődőket. A múltról sem feledkeznek meg: olyan lerobbant épület, mint az egykori egyetemi fűtőmű is adott korábban operabemutatónak otthont.
A fesztivál nyitánya: felvonulás Miskolc belvárosában
Fotó: Csermák Zoltán
A fesztivál ars poeticája, „Az opera újjászületése”, nem csak szlogen maradt. A szervezők az ifjabb nemzedékre tekintenek, így bátran kísérleteztek: idén is impozáns nézőcsalogató műsorfolyam várta az érdeklődőket. Olyan híres együttes is fellépett, mint az I Musici di Roma. Az operaünnep szervezésében nagy szerep jutott Kesselyák Gergely fesztiváligazgatónak, aki ezúttal két gesztussal is belopta magát a krónikás szívébe: megnyitója három mondatból állt, valamint elhozta a jeles napokra a közmédia Virtuózok tehetségkutatójának egyik felfedezettjét, Szauer Bianka hárfaművészt. A lassan nagykorú seregszemle a kezdetektől Bartók Béla emlékét ápolja, minden évben mellé választják ki az év aktuális témáját. Idén Kodály Zoltánra fókuszáltak a szervezők: a híres magyar népzenekutató és zeneszerző 135 éve született, s fél évszázada halt meg.
A nyitókoncert már „komolyabbra” fordult. Elsőként Kodály fő műve, a Psalmus Hungaricus hangzott el. A darab sikerét jósolni lehetett a reformáció évfordulóján, a színpadon remek szereplői gárda sorakozott fel: a Pannon Filharmonikusok, a debreceni Kodály Kórus, a nyíregyházi Cantemus Kórus. A protestáns énekszerző, Kecskeméti Vég Mihály szavait a kórus csodálatos pianóval kezdte és fejezte be, Dávid gyötrődését Fekete Attila tolmácsolta hitelesen, a pulpituson Bogányi Tibor állt. Első sikerei finn rokonainkhoz kötötték, hazai pályán a most fellépő együttesnél tette le névjegyét. Talán a kecskeméti Kodály Iskolában végzett tanulmányai is motiválták e koncertfellépését.
A mű után ellenpontként egy kis zenei csemege, Fekete Gyula csellóversenye következett. Nehéz meghatározni a darab stílusát, a kreisleri könnyedséget helyenként az arpeggione hangzásvilága váltotta fel, ami zenei tréfába torkollott. Az eklektika nem vált a darab kárára, Baranyai Barnabás előadásában elnyerte a közönség szimpátiáját. Szünet után a Budavári Te Deum csendült fel. A mű egy korábbi előadás emlékét idézte fel bennem: 2005-ben a miskolci seregszemlén a híres argentin tenor, José Cura állt a pulpituson, s jóllehet fanyalgások kísérték karmesteri szerepét, mégis szép sikert aratott. A meleg fogadtatás ezúttal sem maradt el, a szólisták közül különösen a kolozsvári művész, Egyed Apollónia szopránja tetszett.
A Psalmus előadása alatt a művet számtalanszor előadó nagy magyar énekesre, Simándy Józsefre is gondoltam. A Színészmúzeumban rendezett Simándy-emlékkiállítás egyik tábláján fel is fedeztem a művész gondolatait: „ahogy a Bánk bán végigkíséri egész pályafutásomat, a Psalmus Hungaricus… vitt el engem legtöbbször külföldre… Néha olyan döbbenetes hatással volt a közönségre, hogy feszült csend követte az utolsó hangokat, és csak a feszültség feloldódása után robbant ki a taps.”
A másnapi Kodály mesével és tánccal című főprogram a zeneköltő vidámabb arcát fordította felénk. A Háry János szvit zenéjét a mese felolvasása előzte meg. Ezt követte a Páva variációk a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tolmácsolásában. Zsuráfszky Zoltán koreográfiája maga volt az elegancia, amelyet kedves humorral, fergeteges táncbetétekkel színesített tovább. A mozdulatok mellett a népviseletek is szívet-szemet gyönyörködtetőek voltak. A kiváló karmester, Gál Tamás interpretációja hűen adta vissza mindkét mű szellemét.
Idén szintén a reformáció évfordulója motiválta Ittzés Tamás–Lanczkor Gábor A Lutherek című ragtime-operájának színrevitelét. A történet a nagy reformátor (Kovács István) s Martin Luther King (Biri Gergely) mennybéli találkozásának víziója, s a feleség, Coretta (Nagy Kíra) szemszögéből építi fel a történetet. A Nobel-békedíjas alakját ugyan már a 60-as években is dicsfény övezte hazánkban, de ez inkább az imperialistáknak „alátevő” polgárjogi harcosnak szólt. A mű nagy erénye – zenéje mellett –, hogy rávilágít Kingre, Isten szolgájára, a nyájának élő lelkészre, mély hitére. Az atlantai forró dél hangulatát a kiváló színészek, táncosok, jelmezek, a stílusos díszletek s a Bohém Ragtime Jazz Band fáradhatatlan játéka tette hitelessé.
Ezt követően a közönség egy izgalmasnak ígérkező performanszra, Piazzola Maria de Buenos Aires című tangóoperájára ülhetett be. A gazdag életművű „tangókirály” jelen darabját a misztikába csomagolt fülledt történetszövés jellemezte. Jóllehet a zenekar s a táncosok (Bianca Vrcan, Sacha El Masry) profik voltak, a címszereplő vokális adottságai elmaradtak az opera műfajának kívánalmaitól.
Leonard Bernstein két művét is műsorra tűzték a fesztivál megálmodói. A kor és zeneegyveleget némi blaszfémiával nyakon öntő Candide a „főtáblán” foglalt helyet, a Botrány Tahitin (Trouble in Tahiti) egyfelvonásos kisoperának a „népszínpad” adott otthont. Az utóbbi a miskolci vigadalom igazi szenzációja volt. Egy házaspár elidegenedését dolgozza fel a szerző, s mindezt az À la cArte független társulata tolmácsolásában. Az amerikai szuperzenész muzsikája sokszor egysíkúnak hatott, de az együttes sokszínűsége, egységes hangzása és játéka élményszámba ment.
A kiegészítő programok további listája is impozáns: gyermekműsorok, utcatánc, utcai énekesek vonzották a közönséget. Külön dicséret illeti a zongorajárgány irányítóját, aki a legnagyobb melegben is frakkban muzsikált a promenádon.
A szervezők már az első napon fesztiválízelítő hangversennyel tisztelegtek a város lakói előtt. Szokatlannak hatott viszont a szabadtéri koncert összeállítása: Dunajevszkij egy nyitányával kezdődött, s Kodály Zoltán Intermezzójával záródott. Szállóigeként élt a 60-as években Kodály markáns véleménye a Sztálin-díjas szovjet operettszerzőről, de ezek szerint Miskolcon az ellentétek zenetörténetté szelídültek. Viszont három tehetséges fiatal is színpadra állt. Bianka mellett egy kiváló kazah művész bűvölte el a közönséget. Azat Malikról, a II. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny egyik díjazottjáról még sokat fogunk hallani, zengő baritonja a közben eleredő esőben is helyén tartotta az operabarátokat. A Tosca imáját elrebegő Baracskai Judit szintén szép jövő előtt áll, s mint a műsorvezető elmondta, nagy tisztelője Maria Callasnak. Erről a legendás énekesnő egyik New York-i mesterkurzuson elhangzott gondolatai jutnak eszembe, amikor egy kezdő tehetséghez intézte szavait: Tosca megformálásához már egy érett személyiség szükséges. A címszereplőnő híres művész, férfiak keresik kegyét, s a szenvedés is belépett az életébe…
„S nem mint kacér nő, ámde mint anya/ Mind boldogítja azt, akit szeret” – írja Jókai a miskolci színház megnyitására. Szavai most is aktuálisak, egy fesztivál zavartalan lebonyolítása sok szakember együttes munkájának eredője lehet. A háttérben a nagy mesemondó szellemét vitték tovább, közös tulajdonságuk a zene, az opera szeretete, amivel idén is boldogítani tudják a közönséget.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!