Pávavariációk a Bartók Plusz Operafesztiválon
Fotó: Bartók Plusz Fesztivál
Miskolc kulturális életének gazdag múltját az átlagos látogató is átélheti, amikor elsétál a mai Magyarország legrégebbi kőszínházába, megebédel a Latabár-kúriában s megtekinti a Herman Ottó Múzeum páratlan képtárát. A Bartók Plusz Operafesztivál már a jelen sikertörténete, s az ezredfordulón robbant be a magyar kulturális életbe.
2017. július 09., 16:442017. július 09., 16:44
2017. július 09., 16:522017. július 09., 16:52
A szebb napokat látott iparváros zenei seregszemléjét, a Bartók Plusz Operafesztivált sokan kétkedéssel fogadták, de az elmúlt két évtized bizonyította a vállalkozó kedvűek igazát. Megtörtént a csoda: a programsorozat a hazai zenei élet egyik legjelentősebb eseményévé vált. A vendéglátó Miskolc egész évben készül a nyári megmérettetésre, s évről évre megújuló városkép fogadja a zenebarátokat, érdeklődőket. A múltról sem feledkeznek meg: olyan lerobbant épület, mint az egykori egyetemi fűtőmű is adott korábban operabemutatónak otthont.
A fesztivál nyitánya: felvonulás Miskolc belvárosában
Fotó: Csermák Zoltán
A fesztivál ars poeticája, „Az opera újjászületése”, nem csak szlogen maradt. A szervezők az ifjabb nemzedékre tekintenek, így bátran kísérleteztek: idén is impozáns nézőcsalogató műsorfolyam várta az érdeklődőket. Olyan híres együttes is fellépett, mint az I Musici di Roma. Az operaünnep szervezésében nagy szerep jutott Kesselyák Gergely fesztiváligazgatónak, aki ezúttal két gesztussal is belopta magát a krónikás szívébe: megnyitója három mondatból állt, valamint elhozta a jeles napokra a közmédia Virtuózok tehetségkutatójának egyik felfedezettjét, Szauer Bianka hárfaművészt. A lassan nagykorú seregszemle a kezdetektől Bartók Béla emlékét ápolja, minden évben mellé választják ki az év aktuális témáját. Idén Kodály Zoltánra fókuszáltak a szervezők: a híres magyar népzenekutató és zeneszerző 135 éve született, s fél évszázada halt meg.
A nyitókoncert már „komolyabbra” fordult. Elsőként Kodály fő műve, a Psalmus Hungaricus hangzott el. A darab sikerét jósolni lehetett a reformáció évfordulóján, a színpadon remek szereplői gárda sorakozott fel: a Pannon Filharmonikusok, a debreceni Kodály Kórus, a nyíregyházi Cantemus Kórus. A protestáns énekszerző, Kecskeméti Vég Mihály szavait a kórus csodálatos pianóval kezdte és fejezte be, Dávid gyötrődését Fekete Attila tolmácsolta hitelesen, a pulpituson Bogányi Tibor állt. Első sikerei finn rokonainkhoz kötötték, hazai pályán a most fellépő együttesnél tette le névjegyét. Talán a kecskeméti Kodály Iskolában végzett tanulmányai is motiválták e koncertfellépését.
A mű után ellenpontként egy kis zenei csemege, Fekete Gyula csellóversenye következett. Nehéz meghatározni a darab stílusát, a kreisleri könnyedséget helyenként az arpeggione hangzásvilága váltotta fel, ami zenei tréfába torkollott. Az eklektika nem vált a darab kárára, Baranyai Barnabás előadásában elnyerte a közönség szimpátiáját. Szünet után a Budavári Te Deum csendült fel. A mű egy korábbi előadás emlékét idézte fel bennem: 2005-ben a miskolci seregszemlén a híres argentin tenor, José Cura állt a pulpituson, s jóllehet fanyalgások kísérték karmesteri szerepét, mégis szép sikert aratott. A meleg fogadtatás ezúttal sem maradt el, a szólisták közül különösen a kolozsvári művész, Egyed Apollónia szopránja tetszett.
A Psalmus előadása alatt a művet számtalanszor előadó nagy magyar énekesre, Simándy Józsefre is gondoltam. A Színészmúzeumban rendezett Simándy-emlékkiállítás egyik tábláján fel is fedeztem a művész gondolatait: „ahogy a Bánk bán végigkíséri egész pályafutásomat, a Psalmus Hungaricus… vitt el engem legtöbbször külföldre… Néha olyan döbbenetes hatással volt a közönségre, hogy feszült csend követte az utolsó hangokat, és csak a feszültség feloldódása után robbant ki a taps.”
A másnapi Kodály mesével és tánccal című főprogram a zeneköltő vidámabb arcát fordította felénk. A Háry János szvit zenéjét a mese felolvasása előzte meg. Ezt követte a Páva variációk a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tolmácsolásában. Zsuráfszky Zoltán koreográfiája maga volt az elegancia, amelyet kedves humorral, fergeteges táncbetétekkel színesített tovább. A mozdulatok mellett a népviseletek is szívet-szemet gyönyörködtetőek voltak. A kiváló karmester, Gál Tamás interpretációja hűen adta vissza mindkét mű szellemét.
Idén szintén a reformáció évfordulója motiválta Ittzés Tamás–Lanczkor Gábor A Lutherek című ragtime-operájának színrevitelét. A történet a nagy reformátor (Kovács István) s Martin Luther King (Biri Gergely) mennybéli találkozásának víziója, s a feleség, Coretta (Nagy Kíra) szemszögéből építi fel a történetet. A Nobel-békedíjas alakját ugyan már a 60-as években is dicsfény övezte hazánkban, de ez inkább az imperialistáknak „alátevő” polgárjogi harcosnak szólt. A mű nagy erénye – zenéje mellett –, hogy rávilágít Kingre, Isten szolgájára, a nyájának élő lelkészre, mély hitére. Az atlantai forró dél hangulatát a kiváló színészek, táncosok, jelmezek, a stílusos díszletek s a Bohém Ragtime Jazz Band fáradhatatlan játéka tette hitelessé.
Ezt követően a közönség egy izgalmasnak ígérkező performanszra, Piazzola Maria de Buenos Aires című tangóoperájára ülhetett be. A gazdag életművű „tangókirály” jelen darabját a misztikába csomagolt fülledt történetszövés jellemezte. Jóllehet a zenekar s a táncosok (Bianca Vrcan, Sacha El Masry) profik voltak, a címszereplő vokális adottságai elmaradtak az opera műfajának kívánalmaitól.
Leonard Bernstein két művét is műsorra tűzték a fesztivál megálmodói. A kor és zeneegyveleget némi blaszfémiával nyakon öntő Candide a „főtáblán” foglalt helyet, a Botrány Tahitin (Trouble in Tahiti) egyfelvonásos kisoperának a „népszínpad” adott otthont. Az utóbbi a miskolci vigadalom igazi szenzációja volt. Egy házaspár elidegenedését dolgozza fel a szerző, s mindezt az À la cArte független társulata tolmácsolásában. Az amerikai szuperzenész muzsikája sokszor egysíkúnak hatott, de az együttes sokszínűsége, egységes hangzása és játéka élményszámba ment.
A kiegészítő programok további listája is impozáns: gyermekműsorok, utcatánc, utcai énekesek vonzották a közönséget. Külön dicséret illeti a zongorajárgány irányítóját, aki a legnagyobb melegben is frakkban muzsikált a promenádon.
A szervezők már az első napon fesztiválízelítő hangversennyel tisztelegtek a város lakói előtt. Szokatlannak hatott viszont a szabadtéri koncert összeállítása: Dunajevszkij egy nyitányával kezdődött, s Kodály Zoltán Intermezzójával záródott. Szállóigeként élt a 60-as években Kodály markáns véleménye a Sztálin-díjas szovjet operettszerzőről, de ezek szerint Miskolcon az ellentétek zenetörténetté szelídültek. Viszont három tehetséges fiatal is színpadra állt. Bianka mellett egy kiváló kazah művész bűvölte el a közönséget. Azat Malikról, a II. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny egyik díjazottjáról még sokat fogunk hallani, zengő baritonja a közben eleredő esőben is helyén tartotta az operabarátokat. A Tosca imáját elrebegő Baracskai Judit szintén szép jövő előtt áll, s mint a műsorvezető elmondta, nagy tisztelője Maria Callasnak. Erről a legendás énekesnő egyik New York-i mesterkurzuson elhangzott gondolatai jutnak eszembe, amikor egy kezdő tehetséghez intézte szavait: Tosca megformálásához már egy érett személyiség szükséges. A címszereplőnő híres művész, férfiak keresik kegyét, s a szenvedés is belépett az életébe…
„S nem mint kacér nő, ámde mint anya/ Mind boldogítja azt, akit szeret” – írja Jókai a miskolci színház megnyitására. Szavai most is aktuálisak, egy fesztivál zavartalan lebonyolítása sok szakember együttes munkájának eredője lehet. A háttérben a nagy mesemondó szellemét vitték tovább, közös tulajdonságuk a zene, az opera szeretete, amivel idén is boldogítani tudják a közönséget.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Radikális lépésre szánta el magát Erdély egyik legvonzóbb pontja: Brassó a tömegturizmus helyett inkább a minőségre fókuszál, 2034-től a „Kárpátok fővárosaként” reklámozza magát. Íme a nagyszabású, multikulturalizmusra is építő stratégia.
A szerdai kellemes, napos időt csütörtöktől kiadós esőzés és jelentős lehűlés váltja fel Erdélyben. Pénteken mindössze 13 Celsius-fokig emelkedik a hőmérséklet, a hétvégére azonban javul az idő, és ismét előbújik a nap.
Akár húszmillió ukrán menekült is Európába indulhat, ha Ukrajna vereséget szenved – figyelmeztetett Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a múlt heti brüsszeli uniós csúcstalálkozón. A lehetséges menekülhullámról kérdeztük az Európai Bizottság szóvívőjét.
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.
A tiltás mindenkire vonatkozott, a terheket az érintettek mégsem egyformán viselték: akinek pénze vagy kapcsolata volt, biztonságosabb utat talált, a falusi és munkásasszonyok viszont sokszor az életükkel fizettek.
Az Egyesült Államok élőben közvetítheti Nidal Hasan kivégzését, akit 2009-ben 13 ember meggyilkolásáért ítéltek halálra a texasi Fort Hood katonai bázison. A volt katonai pszichiátert december 3-án kivégzőosztaggal tervezik kivégezni.
Változékony felhőzet, időnként napsütés, helyenként záporok jellemzik Erdély időjárását a következő egy hétben. Jelentős lehűlés egyelőre nem várható: a változékony időjárásban a nappali csúcshőmérsékletek többnyire 14–16 Celsius-fok körül alakulnak.
A gyenge PISA-eredmények hátterében több tényező áll, de a tanárképzés átalakítása, a több iskolai gyakorlat és a személyiségfejlesztés megkerülhetetlen. Birta-Székely Noémivel, a BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Karának oktatójával beszélgettünk.
Immár két évtizede tevékenykedik a szatmárnémeti Aranykapu Kulturális Egyesület, amely a magyar népi hagyományok, kézműves mesterségek és az előző nemzedékek tudásának továbbadását tűzte ki célul.
A hét közepén még 23–24 Celsius-fokig emelkedhet a hőmérséklet Erdélyben, a hétvégére azonban véget ér az októberi meleg: eső, záporok és jelentős lehűlés érkezik.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!